Vallomás
Az alábbiakban teljes egészében nyilvánosságra hozom a január 21-i vallomásomat. A közzététellel megvártam a tegnapi napot, amikor az utolsó ( V. rendű) vádlott is megtette vallomását:
Tisztelt Törvényszék !
A magyar nyelv alapján a vád szövegét értettem, azzal kapcsolatban
vallomást kívánok tenni.
I.
Először is szeretném
röviden kifejteni álláspontomat az eljárással kapcsolatban
Ez a per illetve annak a Tisztelt Szolnoki Törvényszékre
ismeretlen szempontok alapján történő kitelepítése véleményem szerint méltatlan
helyzetbe hozta a Törvényszéket is, mint minden tisztességes bíróságot.
A jelen eljárást eddig, még ha büntetőeljárásnak
is nevezik sajnálatos mód a kezdettől fogva politikai érdekeknek alárendelve,
politikai szereplők nagy nyilvánosság előtt hangoztatott elvárásainak
megfelelően, azokkal összhangban folyatták le.
A Tisztelt Törvényszék iránti bizalmam annak
ellenére töretlen, hogy a jelen eljárás kijelölésére vonatkozó valós szándékot
nem ismerhettem meg, a kijelölés megítélésem az „Alkotmányba”, az általános
jogelvekbe, valamint Magyarországot is kötő nemzetközi egyezményekbe ütközik,
azonban az igazság nem lehet helyhez kötött és jogi fenntartásaim, valamint a perkitelepítéssel
együtt járó fizikai nehézségek, valamint indokolatlan többletköltségek ellenére
is igyekszem a Törvényszék rendelkezésére állni.
A jelen bírósági eljárás során a tőlem telhető
legjobb tudásommal és tisztességgel kívánok részt venni, kérdésekre válaszolni
és ezzel egyben választ kívánok adni mindazoknak, akik az Állam nevében
gyakorolt közhatalommal visszaélve cinikusan – korábbi gyanúsítotti helyzetemre
hivatkozva – kétségbe vonták szavahihetőségemet.
Nem kívánok válaszolni az Tisztelt Vádhatóság
esetleges kérdéseire, ugyanis valódi vádlóimnak nem őket tartom. A valódi
vádlóimnak azokat tartom, akik társadalomra veszélyes céljaik érdekében
eszközként használhatják fel az állam büntető hatalmát.
II. Tisztelt Törvényszék!, most személyi körülményeimről szeretnék
szólni.
a. Szakmai életút:
20 évvel ezelőtt röviddel a diploma megszerzése
után kezdtem el dolgozni az állami vagyonkezelés területén, mint az MNV Zrt.
egyik jogelődjének az Állami Vagyonügynökség tanácsosa. Feladatom a korábbi társadalmi
berendezkedés állami monopóliumát megtestesítő állami vállalati struktúra
átalakításában való részvétel volt, majd a gazdasági rendszerváltás eszközeként
felgyorsított privatizációban láttam el jogászi feladatokat. Munkámat az Állami
Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság egyesüléséből
létrejött Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt-ben folytattam 1996-ig, majd
2002-ig a Fővárosi Önkormányzat vagyonkezelő társaságánál a BFVK Rt-nél
dolgoztam hasonló feladatkörrel. Itt portfolió menedzserként illetve
jogtanácsosként láttam el munkakörömet.
10 éves beosztotti alkalmazás után 2002-től a
Nemzeti Autópálya Rt-nél, a jelenlegi Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.
(NIF Zrt.) kerültem először vezető beosztásba, mint vezető jogtanácsos. Itt
először a társaság saját jogi szervezeti egységet kellett felállítanom, majd a
rendkívül nagy volumenű közbeszerzési feladatok miatt az önálló közbeszerzési
szervezeti egységet, amelyet igazgatóként vezettem. Közbeszerzési igazgatóként
az állami költségvetés akkori legnagyobb volumenű közbeszerzéseinek
adminisztratív és jogi feladataiért voltam felelős. Ezt a munkakörömet a
vezetői feladatok mellett jogtanácsosi és hivatalos közbeszerzési tanácsadói
hivatalos regisztrációval láttam el.
Nemzeti Autópályánál ismerkedtem meg a gyorsforgalmi út fejlesztés jogi
és részben műszaki feladataival, kezdetben ideértve ennek vagyonkezelési
oldalát is.
2005-2006 között társcégvezetői feladatokat láttam
el az ország egyik legnagyobb német-osztrák tulajdonosi hátterű autópálya építő
koncessziós társaságnál az M6 Koncessziós Autópályaépítő Rt-nél. Itt főleg a
magyar hatóságokkal és állami vagyonkezelő szervezetekkel való kapcsolattartást
és a sajtó kapcsolatokat felügyeltem. (Korábban koncessziós eljárásokkal nem
foglalkoztam, ezért összeférhetetlenségi kérdés ezen beosztásomnál nem merült
fel)
2006. augusztusában tértem vissza a közszférába,
ahol a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) Vagyonkezelési Főosztályvezető,
Értékesítési Főosztályvezetői, Portfólió Osztályvezetői valamint az ezeket
összehangoló vezérigazgató-helyettesi munkakört – vezérigazgató-helyettesi cím
nélkül – láttam el egyidejűleg, ezeket a munkaköröket előttem négy teljes
munkaidős dolgozó látta el. Ekkor ismertem az MNV Zrt. későbbi vezetői közül
Tátrai Miklóst, aki először a KvVM helyettes-államtitkára, majd a
Pénzügyminisztérium államtitkára volt, Bodnár Teréziát, aki ekkor a KVI
vezérigazgató-helyettese, majd ez a pozíciót az MNV Zrt-ben is betöltötte,
valamint dr. Váry Andrást, aki jogi igazgató volt.
A KVI-ben, amint ez előbbiekben ismertetett
általam vezetett szervezeti egységek elnevezéséből is kiderül, vezetésem alá
tartozott a szervezeti egységek kezelték a Magyar Államnak – az ÁPV Rt. a
Nemzeti Földalap kivételével – teljes vagyonát, ideértve azt az épületet is,
amelyben jelenleg vagyunk. Feladatom során nemcsak a magyarországi, hanem a
nemzetközi ingatlanpiaci viszonyokra is rálátást kaptam, ugyanis többször is
vezethettem a legnagyobb nemzetközi ingatlanpiaci kiállításokon a magyar kiállítást.
Munkaköreim ellátása során a jogtanácsosi feladatokat is el kellett látnom,
amihez a szükséges bejegyzés megtörtént.
A KVI-hez történő belépésem előtt már tudomást
szereztem azokról az elképzelésekről, amelyek az egységes állami vagyonkezelési
rendszer létrehozása érdekében a három párhuzamosan működő állami vagyonkezelő
szervezet összevonásával a későbbi MNV Zrt. felállítására törekedtek. Az MNV
Zrt. felállításra végül is a 2007. évi CVI. Az állami vagyonról szóló törvény
2007. szeptemberi elfogadását követően 2008. január 1-től került sor, miután a
törvényhozás Sólyom László köztársasági elnök úr észrevételeire tekintettel a
2007. júniusi elfogadást követően másodszor is elfogadta a Vagyontörvényt. Az
MNV Zrt. lényegében három korábbi állami vagyonkezelő szervezet az ÁPV Zrt.,
KVI és a Nemzeti Földalapkezelő szervezet összeolvadásából állt össze, ezeknek
a jogelődöknek feladatkörét bizonyos mértékben a három vezérigazgató-helyettes
alá tartozó szervezeti egységek vitték tovább.
Én ekkor életem első munkaügyi perét folytattam,
ugyanis a KVI az üzleti szférából érkezett vezérigazgatója az új Vagyon törvény
elfogadása első elfogadása idején azonnali hatállyal felmondott nekem, ugyanis
bennem látta legfőbb riválisát az állami vagyonkezelő szervezetben. Itt kívánom
megjegyezni, hogy 18 éves korom óta dolgozom és soha semmilyen munkajogi
problémám vagy akárcsak egy szóbeli figyelmeztetésem sem volt. A munkaügyi
peremet hála a Fővárosi Munkaügyi Bíróság gyors eljárásának még az MNV Zrt.
megalakulása előtt 2007 decemberében jogszabályba ütközés megállapításával
megnyertem, azonban addigra sikeresen pályáztam MNV Zrt. értékesítési igazgatói
posztjára. A fenti munkaügyi vitámra azért is kényetlen vagyok felhívni a T. Törvényszék
figyelmét, mert bizonyos tanúvallomásoknál a velem ekkor konfliktusba került
személyi kör elfogultságát a büntetőeljárási törvény tanúkra való rendelkezéseinek
figyelmen kívül hagyásával együtt kellett észlelnem.
Szakmai életutamat még ki szeretném azzal
egészíteni, hogy 1993. óta kisebb megszakítással egészen őrizetbe vételemig
ill. előzetes letartóztatásomig meghívott oktatóként tanítottam az ELTE Állam és
Jogtudományi Karán, először a Magyar Jogtörténeti majd a Közgazdasági és
Statisztikai Tanszéken, itt legutóbb privatizációs és állami vagyonkezelési
ismereteket. Jelenleg doktori disszertációmat készítem elő a velem kapcsolatban
is folyó „Elszámoltatás” jogi környezetének elemzésére a „Piszkos Jogtan” címmel.
Az igazságügy miniszter úr 2008-12-ig kinevezett a
Jogi Szakvizsga Bizottság cenzorának.
b. Bűnözői szakmai életutam
Tekintettel arra, hogy a jelen eljárás vádiratában
is említés történik az ellenem jelenleg is folyamatban lévő
büntetőeljárásokról, szót kell ejtsek arról, hogy Magyarország jelenlegi
állapotának természetes velejárójaként jogellenes politikai célokból az állam
büntetőhatalmát történelmileg azonosítható módon felhasználják az
Elszámoltatásnak nevezett államellenes és társadalomra különösen veszélyes
magatartás során. Ennek a rendszernek nembeli lényege, hogy a jog a politika
szolgáló leánya, ahol az ítéletet előbb hozzák meg a szolgálatukban álló
tévesen sajtóorgánumnak nevezett, valójában agitációs propaganda eszközök, majd
a bíróságok dolga már csak a média lincselések ítéleteinek írásba foglalása
lenne. Tipikus elkövetői magatartása ennek, hogy előbb van meg a bűnös, mint a
bűn. Az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme érvényesül. Esetemben az
Elszámoltatás kiemelt támogatójának számító Heti Válasz jelölt meg először
célpontként még 2008. áprilisában, majd a valamikori Magyar Nemzet nyomdai
tördelésében ill. címével megjelenő és egyfajta ügyészségi közlönyként működő
„lapban” jelent meg a jelen eljárás megindításának hivatkozási alapjául
szolgáló írás is.
Ezek után először 2009. nyarán kaptam
visszajelzéseket arról, hogy egy autópálya perben szeretnének felelősségre
vonni, amelynek kulcs eleme a korábbi politikai tevékenységem lenne. Majd az
Elszámoltatás agitációs propaganda eszközeiből előre értesülhettem a jelen
vádiratban is hivatkozott Moszkvai Kereskedelmi Képviselet, a Fradi Pálya
illetve a Corvin Negyed értékesítésével kapcsolatban személyemet érintő veszélyekről.
Ezekből az agitációs propaganda eszközökből szereztem tudomást még további
elszámoltatási kísérletekről (Bakonyerdő, Club Aliga stb). Tekintettel arra,
hogy a korábbiakban kb. 3-4.000 szerződés megkötésében játszottam szerepet,
ezért még párszáz büntetőeljárásra számítok.
Maradva a jelen vádirat kereti között csak az
abban hivatkozott két büntetőeljárásra szeretnék két szóban kitérni, ugyanis
ugyanazon törvényi tényállásokat saját magukkal is ellentétesen értelmezik a
nyomozóhatóságok ill. az ingatlan értékbecsléseket akkor is képes vagyok
„manipulálni”, ha soha semmilyen kapcsolatban nem voltam velük, vagy szerintük eleve
meg sem rendelem őket.
c. Az MNV Zrt.-nél betöltött szerepem
A fenti némiképp kalandosnak tűnő, azonban
szerintem korhűnek számító bemutatkozásomat szeretném az MNV Zrt.-nél betöltött
szerepemmel folytatni. Az állást nyilvános pályázatot követően 2007. december
14.–én aláírt munkaszerződéssel 2008. január 1-től töltöttem be. Feladatkörömet
egyrészt az MNV Zrt. Szervezeti és Működési Szabályzata, amelyet az MNV Zrt.
ügyvezető szervezete a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács a pénzügyminiszter
jóváhagyásával 2007. november 21-én fogadott el.
Ennek a 26.§-a tartalmazza az értékesítési
igazgató feladatait. Ezek szerint a vezérigazgató-helyettesek feladatkörébe
tartozó értékesítési ügyekben, a-i) pontokban kilenc különösen hangsúlyozott
résznek jogi és technikai előkészítése és végrehajtása tartozott a
feladatkörömbe.
A jelen esetben ezek az
a.) pont: közreműködik az értékesítéssel
kapcsolatos jogi feladatok ellátásában, jogi szempontból ellenőrzi és
ellenjegyzi az eljárás során készített dokumentációkat és döntési javaslatokat
c.) pont: koordinálja és kontrolálja a vagyon
értékesítéssel kapcsolatos feladatok ellátását, ellenjegyzi a szerződéseket
f.) pont: koordinálja vagyonértékesítési
feladatokat
g.) pont: előkészíti az egyéb értékesítési módok
és elidegenítés esetén az illetékes vezérigazgató-helyettes által elkészítet
előterjesztés alapján az eljárást és gondoskodik annak technikai
lebonyolításáért
i) pont: koordinálja az értékesítésekhez
kapcsolódó értékbecslési feladatokat
Mindezekből egyértelműen következik, hogy
feladatom jogi vonatkozású és nem üzleti volt, valamint nem tartozott bele az
értékbecslések szakmai felülvizsgálata vagy ellenőrzése sem. Az értékbecslések
vonatkozásában nem annak tartalmért, hanem meglétéért voltam felelős. Ennek
megfelelőn a nyilvános közbeszerzési eljárások után megkötött vállalkozási
szerződéseknél én lettem kapcsolattartónak az értékbecslő vállalkozások felé
kijelölve, valamint ennek megfelelően az általam vezetett igazgatóság tartotta
nyilván a folyamatban lévő értékbecsléseket.
A munkaköri leírásom szintén alapvetően jogi
feladatokat határoz meg, míg az értékbecslések vonatkozásában a következők
találhatók:
7. pont: Közreműködik a portfolióvagyonra
vonatkozó értékbecslés egységes módszertanának kidolgozásában. Koordinálja az
értékbecslési és vagyonértékelési tevékenységet a szakmai szakterülettel
együttműködésben.
Mindezek alapján a vádiratban szereplő szándékos
kötelességszegést, ha akartam volna sem tudtam megtenni, ugyanis nem volt ilyen
kötelességem.
Megjegyzem továbbá, hogy nem volt és nem is
kellett, hogy legyen értékbecslői képesítésem.
Pár szóban szeretnék az általam vezetett
igazgatóságról is beszámolni, már csak ezért is, mert a jelen eljárással
kapcsolatos szerződést előterjesztésében résztvevő három igazgatóság közül
egyedül az én igazgatóságom munkatársait részesítette abban a
megtiszteltetésben a nyomozóhatóság, hogy kivétel nélkül valamennyiüket
kihallgassa, míg a másik kettőnél, köztük azzal, amely nem csak részt vett,
hanem maga is készítette az előterjesztést, ezt nem tartotta szükségesnek.
Az igazgatóságnak velem együtt tíz tagja volt,
ezzel a létszámmal kellett a három jogelődnél korábban becslésem szerint 40-50
fő feladatait elvégezni. Az igazgatóságom tagjait magam válogattam ki, két fő
kivételével a jogelődök munkatársaiból, a két új munkatársnak is több évtizedes
tapasztalata volt az állami vagyonkezelésből. A munkatársaim kiválasztásánál
tehát nem a baráti körömből, nulla szakmai tapasztalatokkal rendelkező
munkatársakat választottam, akik így nem személyemnek köszönhették állásukat.
Az igazgatóságomon a túlterheltség folyamatos volt, amelyet a rendelkezésre
álló legjobb állomány kiválasztásával ill. a tömeges pályázatoknál a
társigazgatóságoktól való munkaerő átcsoportosítással tudtuk csak ellátni. Az
igazgatóság tagjainak gyakran két munkakört is el kellett látniuk, így nekem is
a vezetői feladatok mellett tömegesen kellett jogtanácsosi feladatokat ellátni
( több mint száz szerződést jegyeztem ellen), vagy a titkárnőmnek az
igazgatóság adminisztrációs feladatai mellett vezette a szervezeti egység
fennállása alatt elvégeztetett kb. 7000 értékbecslés aktuális helyzetének
nyilvántartását is. Mindezek mellett gyakori volt nálam a napi 10-12 vagy 16
órás illetve hétvégi munkavégzés is.
Szeretném egy általános példán keresztül a T. Törvényszék
részére megvilágítani feladataimat. Az értékesítések szabályrendszerét a
következők alkották:
2007. évi CVI tv. „Az állami vagyonról”
254/2007. (X.4.) sz. kormányrendelet „Az állami
vagyonnal való gazdálkodásról”
MNV Zrt. SzMSz.
MNV Zrt. Értékesítési szabályzata
Az értékesítés tárgyául szolgáló portfolió
jellegétől függően még figyelembe kellett venni a termőföldekre ill. Nemzeti
Földalapba tartozó termőföldekre, sportlétesítményekre vagy a műemlékekre
vonatkozó speciális szabályokat ill. társasági részesedéseknél a további
speciális szabályokat.
Az értékesítésekre többnyire három jogcímen
szokott sor kerülni, így versenyeztetés (pályázat, árverés), csere ill.
ingyenes vagyonátadás.
Esetünkben egy cserét szeretnék például hozni, a
csere privatizációs jogcímével kapcsolatban éppen a jelen Sukorói telekcsere
szerződés támadói tévesen állították, hogy a 2007-es Vagyontörvény teremtette
meg ezt a jogcímet. A valóság ezzel szemben az, hogy amint azt a Sukorói
polgári perben és később a nyomozati iratokban is levezettem, ez a jogcím 1992
óta létezett.
I.
Első lépés: a tranzakciók általában a cserepartner
kezdeményezésére indul. Az írásban eljuttatott ajánlatot, amelyben megjelöli a
kezdeményező, hogy mit szeretne megszerezni és cserébe mit kínál az MNV Zrt.-nek
a kért állami tulajdonú ingatlanát közvetlenül kezelő vezérigazgató-helyettes
szervezeti egysége kapja meg. Az MNV Zrt. szervezeti felépítését meghatározó
SzMSz 31.§ (1) bek. a-c) pontjai szerint három szakterület: agrárportfolió,
ingatlanvagyon és társasági portfolió, a vezérigazgató-helyettesek a (2) bek.
d). pontja szerint felelősek a vagyongazdálkodás végrehajtásáért ill. h). pont
felelősek a Tanács vagy a vezérigazgató hatáskörébe utalt vagyongazdálkodási
döntések előkészítésért. A csereérték vagyonkezeléséért valamelyik
vezérigazgató-helyettes az SzMSz 32.§ (6) bek. e). pont (agrárportfolió), 33.§
(2) bek. c). pont (ingatlanvagyon) ill. 34.§ (1) bek. e). pont volt felelős,
amelyben közreműködött az irányításuk alá tartozó és az állami tulajdonú
csereérték kezeléséért közvetlenül felelős ügyvezető igazgató.
II.
Második lépés: az ügyvezető igazgatók megvizsgálják, hogy
a csere indítvány megfelel-e az állami vagyongazdálkodással kapcsolatos
érdekeknek? Így a csereérték állami
ingatlan értékesíthető-e ill. a felkínált csereérték kapcsolható-e valamely
állami vagyongazdálkodási célhoz? Az ügyvezető igazgatókat munkájukban segítik
az MNV Zrt. SzMSz 35.§-ban meghatározott területi szervezeti egységei, a két
„ingatlanos” vezérigazgató-helyettes irányítása alá tartozó területi irodák.
III.
Harmadik lépés: amennyiben a cserére van esély az
ügyvezető igazgatók közvetlenül vagy a vezérigazgató-helyettesen keresztül az
értékesítési igazgatóhoz fordul a cserével érintett állami és magántulajdonú
ingatlanok értékbecslésének megrendelése érdekében. Az ingatlan értékbecslések
megrendelésével együtt megadja az értékelni kívánt ingatlanok helyrajzi
adatait, valamint az ingatlanokra vonatkozó rendelkezésre álló adatokat, így ha
van a másik fél részéről készült értékbecslés, akkor azt is. Emlékezetem
szerint a nagyobb értékű ingatlanoknál nem volt rá példa, hogy az MNV
elfogadott volna nem a saját vagy más állami költségvetési szervezet
megrendelésére készített értékbecslést.
IV.
Negyedik lépés: Az értékbecslések belső rendjét a
35/2008. sz. Vezérigazgatói utasítás tartalmazta. Az értékbecslések
megrendelésére a kezdeményezést vagy feljegyzés, belső e-mail vagy kivételesen
szóban jelezte nekem a kezdeményező igazgatóság vagy a felettes
vezérigazgató-helyettese. Ezt követően egy igazgatóságom által szerkesztett
forma nyomtatványon (megrendelőn) küldtem el a nyilvános közbeszerzési eljárás
során korábban kiválasztott értékbecslő cégnek az értékbecslés megrendelését.
Sürgős esetben faxon vagy e-mailben a hivatalos megrendelő előtt is kiküldtem
az ingatlan adatait. A megrendelő lapon meg lett jelölve, hogy az adott
ingatlan megtekintése és további felvilágosítás adása érdekében ki vagy kik
tudnak az értékbecslő segítségére lenni. Az értékbecslőnek a vállalkozási
szerződés alapján 18 napja volt. A beérkezett értékbecsléseket, amelyek
kezdetben papíralapon érkeztek be, amelyeket a vezérigazgatói utasítás 4.2
pontja alapján továbbítottam az értékbecslést kezdeményező szervezeti
egységnek. Ez az a cselekmény, amelyre a vádirat is hivatkozik a 22. oldal első
bekezdésében, a sukorói terület értékbecslését megrendelő Bodnár Terézia
vezérigazgató-helyettes asszony 2008. június 17-i feljegyzésére hivatkozva,
amelyben visszautasítja, hogy véleményezze az értékbecsléseket. (ennek
megalapozottságára a későbbiekben még visszatérek). A véleményezések során a
tömegesen beérkezett értékbecsléseknél jelentős számban fordult elő, hogy
kisebb nagyobb hibák, elírások történtek, amelyeket javításra vissza kellett
küldeni, újabb időveszteséget okozva, ezért elhatároztam, hogy első körben
elektronikus úton, e-mail-ben érkezzenek az értékbecslések, majd ezek
ellenőrzését követően érkezzen az érvényes, azaz papír alapú értékbecslés. Az
ellenőrzés, amelyet lehetőség szerint első körben az értékbecslést kezdeményező
szervezeti egység végzett el, alapvetően technikai jellegű volt, azaz a műszaki
és ingatlan-nyilvántartási adatok ellenőrzésére terjedt ki, majd amikor
beérkezett a végső papíralapú verzió, akkor az én szervezeti egységem is
ellenőrizte, hogy megfelelt-e a vállalkozási szerződésben előírt formai
követelményeknek és ha mindez rendben volt, akkor a vezérigazgatói utasítás 4.5
pontja alapján én jeleztem, hogy az értékbecslés megfelelő.
A végén állítottuk ki a
teljesítésigazolást, az igazgatóságomon egyéb feladataik mellet két munkatárs
foglalkozott az értékbecslések aktuális helyzetének nyilvántartásával és az
elkészült értékbecslések tárolásával.
Az MNV Zrt.-nél eltöltött közel
huszonhárom hónap alatt az értékbecslések koordinálását, mind mennyiségében,
mind szakmai súlyával jóval meghaladó egyéb feladataim mellett kb. 7.000
értékbecslés elkészültét koordináltam, azaz közel napi 15-t. 2008 végétől külön
vállalkozást alkalmaztunk az értékbecslések ellenőrzésére, de jelzett
időszakban ezt saját erőből kellett megoldani.
V. Ötödik lépés: az értékbecslések elkészítésével párhuzamosan a
vagyongazdálkodási döntés előkészítésért felelős igazgatóság folytatta
tranzakció előkészítését, majd amikor minden feltétel adott volt elkészített a
3/2008. sz. Vezérigazgatói utasításnak megfelelően a döntési javaslatot
tartalmazó előterjesztést, amelyet az SzMSz szerinti hatáskörömben, azaz a jogi
kérdések vonatkozásában megvizsgáltam, majd amennyiben részemről rendben volt,
társelőterjesztőként jegyeztem. Megjegyzem az MNV Zrt. szervezeti rendszerében
a vezető jogtanácsostól függetlenül dolgoztam, azonban a Vagyontanács azon
tagjai, akik korábban az ÁPV Zrt-ben is dolgoztak nem igazából érzékelték az
MNV Zrt.-nek az ÁPV Zrt-től eltérő általuk meghatározott szervezeti
struktúráját, ezért kérték, hogy a vezető jogtanácsos/hasznosítási igazgató is
lásson minden előterjesztést. Részemről ez nem jelentett semmilyen problémát,
ugyanis nem emlékszem, hogy a vezető jogtanácsos/hasznosítási igazgatóval az
MNV Zrt-ben eltöltött időszak során bármiféle jogi nézeteltérésem lett volna,
sőt a kölcsönös ellenőrzés csak növelte a biztonságot.
VI. Hatodik
lépés: az elkészült előterjesztés a szabályzatnak megfelelően véleményezésre
került a különböző igazgatóságoknál, majd a beérkezett vélemények után vagy
átdolgozásra került, vagy nem, de amennyiben érdemi kifogás nem merült fel, az
előterjesztésre került a vezetői értekezletre, amelyet követően, ha 250 MFt
alatti értékről volt szó a vezérigazgató saját hatáskörében is dönthetett, ha
ennél magasabb érték volt, akkor már a vezérigazgató terjeszti a döntési
előterjesztést a Vagyontanács elé. Az előterjesztések általában csak a főbb szerződési
feltételeket tartalmazták, a részletes feltételeket a szervezeti egységek a
saját hatáskörükben a külső partnerrel együtt alakíthatták ki, de bizonyos
esetekben előfordulhatott, hogy a szerződést részletesen egyeztethettük a másik
féllel, így azt az előterjesztéshez csatolhattuk, ezáltal a döntés része
lehetett
VII.
Hetedik lépés: az előterjesztés elfogadása után
közvetlenül elkészül a hitelesített döntéshozói határozat, amely döntés
végrehajtásának felelősei között szerepelek, mint a szerződés írásba foglalójaként
illetve szerkesztőjeként a jogtanácsosi törvényerejű rendeletnek megfelelően. A
szerződést ezt követően a cégjegyzésre jogosulttal, általában a vezérigazgatóval aláírattuk és
ellenjegyeztük. Majd ha a mind a két fél aláírta az okiratot, azt a szerződéstárba
és a pénzügyre átküldtük. A szerződésbe foglaltak teljesítése után, az
igazgatóságom megszerkesztette és aláíratta az ingatlan-nyilvántartásba való
bejegyzéshez szükséges nyilatkozatot ill. intézkedtünk a birtokbaadás és a
birtokbavétel végrehajtására, amelyet általában a területei iroda bonyolított
le, majd ugyancsak a területi iroda vezette át a vagyonnyilvántartásba a
változásokat. Ezzel a tranzakció jogi része lezárult.
III.
A Vádiratban foglaltakra
történő tételes reagálás
A vádiratban foglalt tévedésekre és
valótlanságokra a következő tételes és szövegkövető észrevételeket teszem:
1
2. oldal alulról számított 9. sor: (értékbecslések) „felülvizsgálata” . A vádhatóság konzekvensen
próbálja a felülvizsgálatot abban az értelemben használni, hogy érdemi,
tartalmi felülvizsgálati kötelezettségem lett volna. Tekintettel azonban arra,
hogy a szóban forgó értékbecslések vállalkozási szerződés keretében készültek,
így a Ptk. idevonatkozó szabályai, valamint az MNV Zrt.-ben rám vonatokozó
ilyen irányú kötelezettségek hiányában (SzMSz, munkaköri leírás), a
felülvizsgálatot alaki, formai értelemben kellett értelmeznem. (Ugyanezt
álláspontot képviseltem a KNYF-n még a gyanúsításom előtt más ügyben, de
ugyanolyan feladatkörömhöz kapcsolódóan az értékbecslések vonatkozásában tett
tanúvallomásomban. Erre a vallomásomra a nyomozati iratok „Gyanúsított” X.
kötet 595. old. 2. bekezdésében hivatkoztam és az általam hivatkozott korábbi
jegyzőkönyvet a nyomozati iratokhoz ugyanezen kötet 577. oldalától csatolva
lett. Az általam hivatkozott rész pedig az 581. old. 2. bekezdésben olvasható)
2
10. oldal (2.) bekezdés a 7. sor (csere) „nem nyilvános
ügylet” kifejezés ellentétes „az állami vagyonról” szóló 2007. évi CVI. tv. 5.§
(1) bekezdésben foglaltakkal, miszerint az állami vagyongazdálkodásával
kapcsolatos adat „közérdekből nyilvános”. Ellentétes továbbá a „Nemzeti
Földalapról” szóló 2011. évi CXVI. tv. 16. § (3) bekezdésében foglaltakkal
is. Az állami vagyon értékesítésének
eredményének nyilvánosságra hozatala között egyébként nincs különbség a
versenyeztetéssel vagy versenyeztetés mellőzésével történő értékesítések
között.
3
10. old. (3.) „nyilvános pályázat” időszükséglete „minimum
6 hónap”, ezzel szemben a nyilvános pályázatok időszükséglete 3 hónap volt, kb.
ugyanannyi, mint esetünkben a cseréé.
4
11. old. (4.) bek. a befektetők hivatkozása: „verseny
elkerülésére” a miniszterelnöki találkozón, ez nem található a nyomozati
iratokban.
5
13. old. (3) bek. fogalmilag hibás az az álláspont, hogy
a cserét önmagában értékesítésként kezeli, itt szeretnék hivatkozni a csere
jogcímének megjelenésére a privatizációs jogszabályokban illetve teljesen
figyelmen kívül hagyja, hogy a törvényben a jogalkotó a csere jogcímével együtt
további jogcímeket is meghatároz a „verseny elkerülésére”
6
13. old. (4) bek.
a vádirat figyelmen kívül hagyja az NFA törvény 13.§ (4) bekezdését, amely a
vonalas infrastrukturális létesítmények (pl. közút) ill. közérdek
(munkahelyteremtő beruházás) esetén szükségtelennek tartja a pályáztatást
7
13. old. (7) bek. utolsó sor „csere jogszerűségét
igazolják” ez nem hangzott Tátrai Miklóstól, valamint nem az MNV Zrt-re volt
jellemző, hogy politikai célokat jogi eszközökkel igazoljanak
8
13. old. utolsó ill. 14. old. (1) bek. nem felel meg a
valóságnak, hogy „a csere jogszerűségének igazolására jogalapot biztosítsanak”,
ugyanis a csere jogalapja teljes mértékben fenn állt.
9
14. old. (1) bek. és (2) bek. a földbirtok-összevonás
sikertelensége miatt lett a vonalas infrastruktura fejlesztés (útépítés)
vizsgálva, ezzel szemben az érintett területek vonatkozásában az M4
gyorsforgalmi útépítési engedélye már másfél évvel a csereszerződés
előkészítése előtt 2007. januárjában jogerőre emelkedett. Ez a tervezett közút
fejlesztés önmagában is elégséges jogcím volt a cseréhez, arról nem is
beszélve, hogy a birtokösszevonás nem szerepel az NFA tv. 13.§ (4) bekezdésben
felsorolt versenyeztetést mellőzhető szempontok között, így a vádirat
elnevezésű iratban konzekvensen állított és sugallt versenyeztetés elkerülési
szándékot vizsgálva teljesen indifferens volt, ebből szempontból a birtokösszevonás lehetősége.
10 14. old. (4) „ A
kiszemelt (sukorói) terület túlnyomó többsége a Nemzeti Földalapba tartozott” .
Az érintett területek, azaz a 20 ingatlan közül 1 tartozott a földalap korábbi
vagyonkezelő szervezetéhez, azonban ennek a leválasztás előtti 44,4 ha területéből kb. egy
negyed 10,7 hektáros alrészlet számított termőföldnek, míg a többi három negyed
viszont nem volt termőföld az 1994. évi LV. tv. 3.§ a) pontja szerint, hanem
kivett töltés. Az egész sukorói ingatlan együttes 70,1 hektárjából 10,7 hektár , tehát egy
heted vagyis 15 %-a. Itt szeretném megjegyezni, hogy más megközelítésben
ugyancsak reális lehet a 2010. november 24-i gyanúsítotti kihallgatási
jegyzőkönyvem 2. oldalának utolsó előtti sorában lévő (nyomozati iratok
Gyanúsított X. kötet 639. old) 22 hektáros nagyság. A 22 hektáros adat
magyarázata, hogy az előzetes letartóztatásom alatt felvett vallomásom során az
előzetes letartóztatás körülményei miatt nem álltak rendelkezésemre a szükséges
iratok. Akár a 10,7, akár a 22 hektáros adatot fogadjuk el, egyik sem lehet a
matematika ortodox szabályai szerint túlnyomó többség a 70,1 hektárhoz képest.
Megjegyzem továbbá, hogy a nyomozati iratok XXI. Mellékletének (MNV Zrt.1.
kötet) 33. és 55. oldalán található MNV Zrt.-s feljegyzések még azt is kétségbe
vonják, hogy van-e egyáltalán Nemzeti Földalapos terület a csereszerződésben.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt
időszakban a jelen eljárás tárgyával szinkronúszásban lévő polgári perekben
kulcskérdés lett a sukorói területek Nemzeti Földalapos kapcsolata, ezért meg
kívánom továbbá jegyezni, hogy a 44,4 hektáros ingatlan a földhivatalban, mint
NFA vagyonkezelésű terület szerepelt, azonban ez az állapot nem felelt meg az
NFA törvény 1.§-ban megfogalmazott törvényi feltételnek. A hivatkozott
törvényhely szerint termőföld ill. kivételesen a mezőgazdasági termelést
szolgáló és az ahhoz szükséges művelésből kivett terület tartozik. Esetünkben
nem tudok arról, hogy a legelő művelési ághoz műveléséhez miért van szükség a
„kivett töltés” címen szereplő szürkeiszap kazettákra.
11 15. old. (1) bek. a
szöveg udvariatlanul megfeledkezik az illetékes vezérigazgató-helyettesek feladatairól,
akik szintén részt vettek a csereszerződés előkészítésében illetve az
előterjesztéseket is aláírták.
12 15. old. (2) bek. a
vádiratban foglaltak részint valótlanságot tartalmaznak, nevezetesen a NIF Zrt.
az én közbenjárásomra adott olyan állásfoglalást, ami a 4. sz. főút ill. M 4
gyorsforgalmi út nyomvonalával való érintettséget támasztja alá. A szerepem
annyi volt, hogy bár munkaköröm nem ez volt, de felismertem, hogy a
csereszerződésben szereplő Albertirsa 0188/3 hrsz. ingatlan miért nem szerepelt
a NIF első tájékoztatásában. Ezt az ingatlant 2007. július 26-án alakították ki
az Alberirsa 0188/1 hrsz-ű ingatlanból (lsd ny.ir. XXIV.sz. melléklet MNV 4.sz.
köt 791. old), viszont az ekkor rendelkezésünkre álló kisajátítási vázrajzok
2006-os állapotot tükrözték. Ezt követően a korábbiakban szerzett autópálya
építési szakmai tapasztalataim és nem a NIF Felügyelő Bizottságában betöltött
tagságom alapján léptem fel. Ez utóbbi körülmény itt a vádiratban valós tény
hamis színben való feltüntetése. G. János ez irányú vallomása egyébként azon
tanúvallomások közé tartozik, amelyekről külön is szeretnék még a későbbiekben
szólni.
13 15. old. (2) bek. utolsó
sora ill. 16. old. (1) bek. a csereszerződés szempontjából nem tartottam
relevánsnak, ugyanis nem nyomvonal alatti terület biztosításról volt szó, hanem
amint az a csereszerződés 7. old. 7. pontjában szerepel: „a Magyar Államnak a
csereszerződés megkötése különösen azért áll érdekében, mert a jelen szerződés
I/2 pontja alapján tulajdonában kerülő valamennyi ingatlant közvetlenül érinti
a M4 autópálya fejlesztése, amelynek érdekében ezen ingatlanok a Magyar Állam
részéről megszerzésre kerültek volna”. Sem itt, sem a szerződés előkészítése
során készült előterjesztésekben sem az szerepel, hogy kizárólag a nyomvonal
alatti terület biztosítására szükséges az ingatlanokat megszerezni. A
szerződésben is „fejlesztés” szó szerepel, ami tágabb fogalom, mint az útépítés
és az útépítés sem önmagában a nyomvonalat jelenti. Az MNV Zrt-nek törvényi
feladata volt az állami vagyonkezelés összhangban más állami közfeladatok
elősegítésével a Vagyontörvény 23.§ (2) bek.
14 16. old. (2) bek. a
felsorolásban tévesen szerepel dr. Váry András szerepe, akinek a tevékenységét
az ingatlanvagyonért felelős vezérigazgató-helyettes asszony Bodnár Terézia
felügyelte.
15 16. old (3) bek. utolsó
mondata, szakmailag téves a vádirat azon állítása, hogy a hivatkozott
feljegyzés termőföld árai jó viszonyítása alapot képeznek a pest megyei
ingatlanok értékének megállapításához, ugyanis a pest megyei területekre, mint
fejlesztési területre is tekintettel kellett lenni.
16 16. old. (4) bek. 5. sor,
téves az az állítás, hogy a korábbi csereértékkel az MNV Zrt. belső eljárási
rendjére tekintettel nem kerülhetett sor, a vádirat egyébként sem nevesíti
milyen belső eljárási rendre gondol, vélhetőleg a 17/2008. sz. vezérigazgatói
utasításról lehet szó. Ezzel kapcsolatban szeretnék ennek az utasításnak a II.
14. pontjára hivatkozni.
17 17. old. (1) bek. a nyomozati iratokban nem
szerepel olyan adat, ami alátámasztaná, hogy F. Zsoltnak tudomása volt a
csereügyletről.
18 17. old. (3) bek. a
sukorói ingatlanok vonatkozásában a vádhatóság állításától eltérő összetételű
ingatlan együttes szerepel a 2008. június 13-i fordulónapos értékbecsléseknél,
az itt felsorolt sukorói ingatlan együttes tehát nem a 2008. június 13-i, hanem
a július 03-i és a csereszerződés tárgyát képező ingatlan együttest
tartalmazza. A vádirat hivatkozott része a nyomozati iratoktól eltérően
állítja, hogy a Sukoró 018/3 hrsz., 018/4 hrsz., 019/12 hrsz., valamint a
019/19 hrsz. ingatlan szerepel a 2008. június 13-i forduló napjával készített
értékbecslés tervezetben. A vádhatóság szemmel láthatólag összecserélte a 2008.
júniusi és a szerinte „manipulált” 2008. júliusi értékbecsléseket.
19 17. old. (4) bek. a
bekezdésben foglalt állítás, miszerint én utasítást adtam volna F. Zsoltnak a
2008. júniusi értékbecslés tervezet átdolgozására nem csak nem felel meg a
valóságnak, hanem még a nyomozati iratokban sincs erre semmiféle bizonyíték.
Így nem tekinthető másnak, mint amire a 2011. március 10-i és március 16-i
kihallgatásaimon utaltam (Nyom. Iratok. X. köt. Gyanúsított 1. kötet 699. old.
ill. 715. old.), nevezetesen az igazságszolgáltatás lesüllyesztése a gyanúsítás
kiegészítését közel másfél évvel megelőzően, egy politikai párt
sajtótájékoztatóján politikai érdekből elhangzott gyanúsítgatás szintjére.
Megjegyzem az általam hivatkozott sajtótájékoztatóra 2009. november 14-én
került sor, míg az első meggyanúsításomra 9 és fél hónappal később, mégsem
szerepelt benne ez az értékbecslés manipuláció.
A sukorói értékek változására én
csak több mint egy évvel később kaptam magyarázatot, nevezetesen a magasabb
értéket megállapító első tervezet még nem számolt a legértékesebb terület az
un. parti sáv leválasztásával illetve a terület közművesítési költségei is
jelentősen eltértek a korábbiaktól.
Az albertirsai ingatlanok
vonatkozásában való értékeltérés a júniusi és júliusi állapotok közt pedig
minden magyarázat nélkül önmagában cáfolja a vádiratban személyemmel kapcsolatos
elkövetési magatartást. (Nem lennék meglepve, ha ugyanilyen előjelű eltérés,
azaz értékcsökkenés a pilisi ingatlanok esetleges korábbi változatainál is
előfordult volna)
20 17. old. (5) bek. a 2008. július 3-i forduló
napú értékbecsléssel kapcsolatban a vádirat azt állítja, hogy ez az időpont
„megalapozatlanul és indok megjelölése nélkül” lett megállapítva. Ennek alapján
meg kell állapítsam, hogy a Vádhatóság a jelek szerint nincs azzal tisztában,
hogy az értékbecslések forduló napjaként a legutolsó ismert ingatlan
nyilvántartási állapot, magyarán a tulajdoni lapok kiállításának időpontja
szokott szerepelni.
21 17. old. (6) bek.
megismétlem, hogy nincs a nyomozati iratokban arra vonatkozó információ, hogy F.
Zsolt ismerte volna az értékbecslések célját.
22 18. old. (1) bek. a
nyomozati iratok nem támasztják alá F. Zsolt vádirat szerinti tudatállapotát
23 18. old. (2) bek. a Pilis
0188/2 hrsz-ú ingatlan állami vagyonkörbe kerülésével volt kapcsolatban az
értékbecslés, ennyiből indiferens volt, hogy kinek a tulajdonában volt akkor az
ingatlan, a tulajdonos személye nem értékbecslési tényező
24 18. old. (3) bek. első
mondata: a csereszerződés megkötésével kapcsolatban „szándékosan valótlan
tartalmú” értékbecslésekről nincs tudomásom, személyemet ilyennel összefüggésbe
hozó állítást önmagában is a Btk. 179.§ (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés
a.), b.) c.) pontja szerint minősülő cselekménynek tartom.
25 18. old. (3) bek. utolsó
mondata, amely az írásos megerősítés hiányára hivatkozik feltehetőleg a
vállalkozási szerződés 4. pont második bekezdése alapján, nem felel meg a
valóságnak, ugyanis semmilyen nyilatkozatot nem tettem, amit írásban nem
erősítettem meg. A vádirat a jelek szerint nem tud különbséget tenni a
kapcsolattartás és a nyilatkozattétel között, ugyanis ez utóbbinak volt a
feltétele az írásos megerősítés és nem a vádirat állítása szerinti
kapcsolattartásnak.
26 18. old. (4) bek. a
pilisi ingatlan – állítólagosan - elmaradt helyszíni szemléjével kapcsolatosan
a gyanúsításommal szövegszerűen is megegyező (Nyom. Iratok. X. köt. 533. (2)
bek.) feltételezéssel kapcsolatban szeretném idézni a 2010. szept. 01-i
vallomásomat (ny.ir. X. köt. 571. old. utolsó bek.), amely szerint az MNV Zrt.
SzMSz-e alapján jeleztem, hogy nem az én feladatom volt a helyszíni szemlékkel
kapcsolatos eljárás.
27 18. old. utolsó bek. a
vádiratban többször is felvetett un. Pest megyei iroda vezető levelével
kapcsolatban, egyrészt a kérdéses levéllel objektív okokból sem találkozhattam
egyrészt a levelet nem nekem címezték és nyomozóhatóság sem állította, hogy
valaha is megküldték volna nekem. A jelen bekezdésben szereplő 30/37/VÉ/2008.
06.19. számú előterjesztést 2008. június 18-án 15 óra 55 perckor vette át az
igazgatóságom, azonban objektív okokból, amire később még kitérek, nem kaphattam
meg az előterjesztést és nem vettem részt, az azt tárgyaló vezetői értekezleten
sem.
28 19. old. (2) bek. nem
igaz, hogy én tudtam volna arról, hogy valótlan forgalmi értékek vannak és ha a
jelen vádirat alapját képező, valamint a politikai megfélemlítést követően
keletkezett hivatalos értékbecsléseket tekinti valaki valós forgalmi értéknek,
akkor még most sincs tudomásom valós forgalmi értékekről.
29 19. old. (3) az
előterjesztéshez nem mellékeltem semmit tekintettel arra, hogy a mellékleteket
az előterjesztés készítője tette az anyaghoz, az előterjesztés készítője amint
az az előterjesztésből is kiderül nem én voltam. A bekezdés utolsó mondatával
kapcsolatban előterjesztés mellékleteit a jelek szerint a 13-17. számuk között
ismeretlen módon kiegészítették, amely miatt a másik még akkor az MNV Zrt.
munkatársai közé tartozó másik előterjesztővel Benedek Fülöp
vezérigazgató-helyettes úrral az MNV/01/27280/0/2009. számú feljegyzéssel
felvilágosításért ill. az eset kivizsgálásáért fordultunk a vezérigazgató
úrhoz. (ny.ir. XXVII. sz. melléklet, MNV 7. köt. 81. old)
30 19. old. a hivatkozott
iratokat az előterjesztés készítője dr.Váry András mellékelte, nem én és nem
Tátrai Miklós
31 20. old. (1) bek. amint
azt az MNV Zrt. is az Állami Számvevőszéknek kifejtette az útépítés illetve a
szerződésben használt kifejezéssel élve közút fejlesztés tágabb fogalom, mint a
nyomvonal alatti földterület biztosítása. Az ingatlanok a közút fejlesztéshez
ebben a térségben kiváló egyéb
infrastrukturális adottságok miatt, így a 405-ös út, elektromos és gázhálózat
miatt egy rendkívül jól fejleszthető terület volt, Blum úr és pont ezért
vásárolta meg. Az MNV Zrt-nek a Vagyontörvény alapján pl. 23.§. (2) bek. a
Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt-vel ellentétben nemcsak az útépítést,
hanem a szélesebb körben vett vagyongazdálkodást is szem előtt kellett
tartania.
32 20.old. (3) bek. amint
azt korábban is kifejtettem sem, akkor sem most nem tudtam arról, hogy az
értékbecslések valótlan tartalmúak lennének, épp ellenkezőleg a vád alapját
képező értékbecslésekkel kapcsolatban vannak aggályaim
33 20. old. utolsó, 21.old. első bek. attól még,
hogy eltérő értékbecslések vannak attól még azok nem valótlanok
34 21. old. (2) bek. a vád
alapját képező szakvélemények még egy értékbecslési képesítéssel nem rendelkező
személy számára is kétségbe vonhatók
35 21. old utolsó bek. amint
azt már többször is elmondtam egyrészt nem ismertem a Pest Megyei Területi
irodavezető levelét, másrészt ha ismertem volna akkor sem tartottam volna
mérvadónak, ugyanis az irodavezető maga írja, hogy nem tudja a kérdéses
területek értékét megállapítani, harmadrészt a korábbiakban szerzett szakmai
tapasztalataim alapján ebben az esetben nem sima termőföld, hanem fejlesztési
területre vonatkozó értékeket tartok mérvadónak
36 21. old. utolsó és 22.
old. első bek. nem tudtam és nem is kellett tudnom Joav Blum által az
albertirsai és pilisi ingatlanokért fizetett vételárról, erre vonatkozó
bizonyítékot a nyomozás során elém nem tártak és a nyomozati iratokban sem
találtam erre vonatkozó információt. Tudtam viszont a NIF által közölt és erre
a térségre általa általánosan érvényes értékekről, valamint tudtam a váddal
ellentétes Reorg Zrt. által készített értékbecslésről
37 22. old, (1) bek. a
vádirat hivatkozása Bodnár Terézia vezérigazgató-helyettes levelére részint
jogellenes, ugyanis eddigi tudomásom szerint egy alacsonyabb szintű rendelkezés
nem változtathat meg egy magasabb szintűt, vagyis egy vezérigazgató-helyettes
nem írhat felül egy érvényesen hozott vezérigazgatói utasítást. A vádhatóság
teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy erre a levélre az Értékesítési
Igazgatóság reagált és visszautasította a benne foglaltakat.
38 23. old. (1) bek. nem
felel meg a valóságnak, hogy bárki az MNV Zrt. részéről a döntéskor tudta, hogy
a csereszerződés alapjául szolgáló értékbecslés valótlan lenne
39 23. old. utolsó bek. nem
én voltam készítője az előterjesztésnek, a készítő személye az előterjesztésnek
az előterjesztésen megtalálható.
40 24. old. utolsó és 25.
old. (1) bek. az NFA tv. Alapján a Magyar Államot illető elővásárlási jog
gyakorlásával kapcsolatos szakmai álláspont vonatkozásában az MNV Zrt. SzMSz –e
rendelkezik, azonban az erre illetékeseket a vádhatóság meg sem kísérelte
felelősségre vonni. A vádhatóság figyelmen kívül hagyta, hogy a Pilis 0188/2
hrsz-ű ingatlan ajándékozásakor 51
M Ft értékű jelzálogteher volt az ingatlanon, valamint
az ingatlan adásvételi szerződés 10. pontjában a vevő az ingatlannal
kapcsolatos egyéb terheket is átvállalta, mindezek alapján, ha az MNV Zrt.
illetékes szervezeti egysége értesült is az elővásárlási nyilatkozatról, azt az
egyéb terhek miatt – akárcsak 2007-ben az albertirsai ingatlanok vonatkozásában
– kétséges, hogy gyakorolhatta volna.
41 25. old. (2) bek. nem
felel meg a valóságnak, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 507/2008.
(VII.30.) sz. határozatának alapjául szolgáló értékbecslések valótlanok illetve
manipuláltak lettek volna.
42 25. old. utolsó bek. a
vádirat állításával ellentétben az ingatlanok értékét nem egyetlen módszerrel
állapították meg. Sukorró esetében piaci összehasonlító adatokkal és
maradványérték számítással az Albertirsai ingatlanokat valóban egy módszerrel
határozta meg az értékbecslő, azonban az 54/1997. (VIII.1.) FM rendelet
vádiratban hivatkozott 3.§ (4) bekezdés is úgy szól: „ lehetőség szerint” kell
két módszerrel elvégezni,
43 26. old. (2) bek. a
vádirat figyelmen kívül hagyja, hogy nem a nyomvonal alatti terület
biztosításáról volt szó, ezért volt az egész előkészítési folyamatban mellékes
a nyomvonal alatti pontos terület. AZ MNV Zrt. ezt az álláspontot később is
konzekvensen képviselte.
44 26. old. (3) bek. a jelen
eljárás során az értékbecslések manipulálásának gyanúja nem a csereszerződés
alapjául szolgáló értékbecsléseknél merült fel. A szakmai megalapozottságra
csak annyit, hogy a Perfekting Kft, értékbecsléseinek a vádirat
értékbecsléseivel ellentétben legalább a hatályos jogszabályokat sikerült
eltalálniuk
45 26. old. utolsó 27. old.
(1) bek. nem igaz az az állítás, hogy a csereügylet kizárólag a befektetők
érdekeit szolgálta, a vádirat teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a pest
megyei ingatlanok milyen fejlesztési lehetőségekkel rendelkeznek és a sukorói
ingatlanok túlnyomó többsége a mocsaras, iszapos talajviszonyok miatt milyen
többlet terhekkel járnak. A versenyeztetés elkerülésének szándéka, pedig
részint vitatható hitelességű közvetett bizonyítékokon alapul, amelyek ráadásul
egyik MNV Zrt. képviseletében eljáró vádlotthoz sem köthetők. Fenntartom, hogy
a csereszerződés jogszerű volt, ebben a legutóbb lezajlott és egymásnak is
ellentmondó polgári bírósági ítéletek is megerősítettek. A befektetők
vonatkozásában a vádirat saját magával sem koherens, ugyanis míg a gyanúsítás
és a vádirat eleje csak az amerikai imperialista befektetőkről tesz említést,
akikkel egyébként az MNV Zrt.-nek semmilyen kapcsolatban sem volt, addig a
vádirat legvégén már Joáv Blum is megjelenik, mint külföldi befektető.
IV.
Tisztelt
Törvényszék !
A vádiratban, ha jól érzékelem a következő
tényállást illetve elkövetői magtartást írják körül:
Utasítottam az értékbecslőt, hogy az általam
ismert valós értéknél alacsonyabb értéket állapítson meg, így vagyoni hátrányt
okozzon, valamint visszaéltem a NIF Zrt-ben Felügyelő Bizottságában betöltött
tisztségemmel
a.)
Vagyoni hátrány (a vagyoni hátrány változott, de ennek
okát nem közölték velünk a gyanúsítások ill. nyomozás során)
1
A vádirat egyik alapja az a 1.294.697.250 Ft
vagyoni hátrány, amit mind a gyanúsítás (itt még 1.327.513.077 Ft ),
mind a vádirat az ügyészség megbízásából készült értékbecslésre alapoz, amely
részben a vizsgált időszakban már kilenc hónapja hatályát vesztett jogszabályra
hivatkozik a 254/2002. (XII. 13.) sz. Korm. rendelet kapcsán. Ráadásul a gyanúsítás közlésekor az első
ügyészségi kirendelésre készült értékbecslés, ami a pest megyei ingatlanokra
vonatkozott már nem is volt érvényes, így nem volt felhasználható. A másik
értékbecslés vonatkozásában pedig joggal felmerülhet az a kérdés, hogy miképpen
lehetséges elkészültük illetve nyilvánosságra hozataluk előtt már három
hónappal bizonyos a jelen ügyben kulcsszerepet játszó napilapnak nevezett „ügyészségi
közlöny” segítségével megállapíthattam a benne foglalt értéket.
2 Az értékek
megállapításánál a vádhatóság teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a sukorói
ingatlanok vonatkozásában a Magyar Állam képviseletében eljáró adóhatóság
illeték kiszabási jogkörében eljárva megerősítette az általunk elfogadott értékeket.
3
A vagyoni hátrány vonatkozásában meg kívánom még
jegyezni, hogy a nagy nyilvánosság előtt zajló politikai támadások
következtében, 2009 nyarától már lehetetlen volt tárgyilagos körülmények között
az érintett ingatlanok értékét megállapítani.
4.
A vagyoni hátrány vonatkozásában kijelentem egyrészt,
hogy nekem nem volt feladatom sem a vád tárgyává tett sem egyéb szerződésnél,
hogy azok üzleti értékét ismerjem.
5.
Másrészt mind a szerződéskötéskor, mind most a lehető
leghatározottabban kijelentem, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy a
szerződéskori értékek vonatkozásában nekem az akkor a rendelkezésünkre álló
érvényes értékbecslésektől eltérő értékbecslésekről lett volna tudomásom.
b.) A szándékos elkövetési
magatartás
1.
A vádirat állítása szerint én tudomással bírtam a MNV
Zrt. Pest megyei irodája által a pest megyei csereingatlanok vonatkozásában
450-650 E Ft/ha összegben értéket megjelölő feljegyzésről. A hivatkozott
feljegyzést részint nekem soha nem küldték meg, másrészt, aki elolvassa ezt a
feljegyzést, az azt is láthatja belőle, hogy maga a készítője is elismeri, hogy
az adott ingatlanokra nem vonatkoztatható a benne megjelölt érték.
2.
A vádirat szerint nekem tudomásom volt a Joáv Blum által
a pest megyei ingatlanokért korábban fizetett vételárról, ez nem igaz és a
nyomozás során sem tártak elém ilyen bizonyítékot és a nyomozati iratokban sem
találtam.
3.
A vádhatóság másik hivatkozása, hogy ismertem a NIF által
megadott értékeket az megfelel a valóságnak, azonban ez éppen cáfolja a vádirat
csereszerződésben elfogadott értékeket kétségbevonó állításait.
4.
Teljesen téves a vádiratnak azon állítása, hogy az
ingatlanvagyonért felelős vezérigazgató-helyettes 2008. június 17-i
MNV/01/38157/0/2008 számú feljegyzésében való Tátrai Miklós vezérigazgató úrra
való hivatkozásával felülírta volna éppen a vádiratban hivatkozott 35/2008. sz.
vezérigazgatói utasítás 4.2 pontjában meghatározott kötelezettségét a
vezérigazgató-helyettes asszonynak a beérkezett értékbecslések véleményezésére.
Én ennek megfelelően jártam el, amikor a szerződés tárgyát képező ingatlanok
értékbecslését 2008. július 24-én 9 óra 28 perckor ill. 10 óra 50 perckor
részükre megküldtem. Jogilag teljesen érthetetlennek tartom a vádhatóságnak azt
az álláspontját, amely szerint egy érvényesen elfogadott szabályzatot, egy
alacsonyabb szinten készített feljegyzéssel felül lehetne írni. A vádhatóság
ebben az esetben teljesen figyelmen kívül hagyta az egyébként rendelkezésére
álló – 2012. március 8-án részemre vissza is adott - Értékesítési Igazgatóság
MNV/01/38157/1/2008. számú feljegyzését, amely már másnap visszautasította a
június 17.-i feljegyzésben foglaltakat a véleményezési jog vonatkozásában és
megerősítette, hogy mi továbbra is a 35/2008. sz. vezérigazgatói utasításhoz
tartjuk magunkat.
5.
A vádirat teljesen mellőzi azt a tényt, hogy az MNV Zrt.
előtt ismert volt a Reorg Zrt. által készített értékbecslés, amelynek értékei a
később a szerződés alapjául tett MNV Zrt. megbízásából készíttetett
értékbecsléshez képest 1.002.610.000 Ft-al kedvezőbb volt. A gyanúsítás közlése
után közel 10 hónnappal jelent meg az első és egyetlen viszont több szempontból
is kétes körülmények közt született utalás, amely miatt a vádhatóság a Reorg
Zrt. értékbecslését fenntartással kezelhette volna. Itt kívánom megjegyezni,
hogy a jelen eljárás során többször is kénytelen voltam tapasztalni, hogy a
vádhatóság vagy jövőbe látási képességgel rendelkezik vagy a bizonyítékokat
egyelőre ismeretlen személyek a politikai koncepciókat alátámasztandó
manipulálták.
6.
A vádirat a NIF Zrt. vonatkozásában azt állítja, hogy én
visszaéltem a NIF Felügyelő Bizottságában az MNV Zrt. képviseletében betöltött
tisztségemmel és manipuláltam a NIF MNV Zrt. felé történő tájékoztatását, ezzel
szemben mielőtt a NIF-nél tájékozódtam volna, már a NIF megadta a szükséges
felvilágosítások alapját. A vádhatóság nem tesz különbséget a között, hogy mit
jelent az útépítéshez szükséges nyomvonal alatti terület, mit jelent egy
útépítés és mit egy ingatlanfejlesztés. Az MNV Zrt. részére és ez nem csak az
én álláspontom, hanem a többi szervezeti egységé is ez volt, lényegtelen volt a
nyomvonalhoz szükséges terület nagysága, a nyomvonalnak csak annyiban volt
szerepel, hogy valóban érintettek-e a pest megyei ingatlanok az M4
fejlesztésében igen vagy nem. A NIF Zrt. felé pedig nem visszaéltem, hanem
éltem azokkal a vádhatóságtól és politikai számon kérőktől eltérően
rendelkezésemre álló szakmai tapasztalatokkal egy olyan cél érdekében, amely az
akkori és a mostani legszilárdabb meggyőződésem szerint is megfelelt a Magyar
Állam gazdasági érdekeinek és ebben a tudatomban akkor, az MNV Zrt. üzleti
érdekeiért munkakörüknél fogva felelős kollégáim is megerősítettek.
c.
az értékbecslések „manipulálása”
1
A vádirat a szerződéskötéskor figyelembe vett
értékbecslések manipulálását a jelek szerint arra alapítja, hogy 2008. június
17-én részemre valószínűleg e-mail-ben megküldtek egy értékbecslési terveztet,
amelynek a sukorói ingatlanokra vonatkozó részét később 1 mrd Ft-al
csökkentették. Ennek a tervezetnek a megküldésére vonatkozó e-mailt egyébként a
vádhatóság nem tudta csatolni, hanem csak egy 2,5 évvel későbbi után küldését,
de még abban az esetbe is ha valóban akkor küldték meg, mint amint azt a
vádirat állítja, továbbra sincs bizonyíték arra, hogy valóban megkaptam és
bármilyen módon foglalkoztam volna vele, mint ahogy a valóságban sem tettem
meg.
2
A vádirat szerint az értékek manipulálására annak
érdekében került sor, hogy a csereszerződés megköthető legyen, itt kívánom
megjegyezni, hogy ha valóban léteztek volna a korábbi Perfektinges
értékbecslések, a csereszerződés azokkal az értékekkel is megköthető lett
volna.
A vádirat figyelmen kívül hagy a Perfekting
júniusi feltételezései és a tényleges júliusi becslései között egyrészt az objektív
tényeket:
Sukoró:
a.) a júniusi és a júliusi
értékbecslések sukorói ingatlan együttesének összetétele nem azonos, a 20
ingatlanból 5-ben eltér
b.) az értékcsökkenésnek a
magyarázata benne van az értékbecslésekben, nevezetesen a legértékesebb
Velencei tóhoz közeli terület le lett választva
c.) figyelembe vettek olyan
közművesítési számításokat, amelyeket korábban nem álltak a rendelkezésükre
Albertirsa: a júniusi és a júliusi értékek itt is jelentősen csökkentek
Szubjektív tényezők:
a) nincs semmilyen
bizonyíték arra, hogy a június értékbecslést megkaptam volna, vagy egyáltalán
tudatában lettem volna vele.
b) a június e-mail
időszakában egy súlyos baleset következtében részint kórházi kezelés alatt,
részint munkaképtelenül otthon betegállományban voltam (az erre vonatkozó
igazolásokat, amelyeket ismeretlen személyek többször is eltulajdonítottak a
lakásomból, a vallomás tétel után benyújtom a Törvényszékhez)
c) a csere egyensúly
rendszerére tekintettel, ha lett is volna bárkik részéről manipulációs szándék,
akkor ezzel ellentétes lett volna az albertirsai értékeket is csökkenteni.
d) az értékbecslések
esetleges munka közbeni változásai nem manipuláció, ilyen alapon akár a
nyomozás során a gyanúsítás változásai az lehetne
V. Tisztelt Törvényszék! az alábbiakban a
nyomozás főbb lépéseit szeretném összefoglalni
1. A nyomozás megindítása
A büntetőeljárás a Legfőbb Ügyészség Kiemelt
Főosztályának 2009. április 3-án kelt 2609/2009/2-I. számú határozatával indult,
amelyet dr.Sinkú Pál főosztályvezető ügyész az ELTE Jogi Karának Büntetőjogi
Tanszékének megbízott oktatója személyesen írt alá.
A határozat a Fejér Megyei Főügyészség T.E.
1859/2008/46/I számú 2009. március 19-én kelt és Selymesné dr.Horváth Ágnes
csoportvezető ügyész által aláírt jelentésre való hivatkozással rendelte el a
nyomozást hűtlen kezelés és közokirat hamisítás bűntette miatt, a nyomozást
elrendelő határozat nem szólt alapos gyanúról.
A Fejér Megyei Főügyészség hivatkozott jelentése,
az ügyészség törvényességi felügyeleti eljárást megindításának alapját, a
Magyar Nemzet c. napilap 2008. november 28-i számában megjelent „Kaszinóközpont
a tó partján? Gigantikus kaszinó állami segédlettel” című cikkét jelölte meg. A
hivatkozott cikkel kapcsolatban az MNV Zrt. 2008. december 1-én 10 óra 31
perckor helyreigazítási kérelemmel fordult a napilaphoz, amelynek az nem tett
eleget. A helyreigazítást az MNV Zrt. „a valóságot tévesen tükröző és pontatlan
információk sokasága” miatt kérte annak érdekében, hogy a lap olvasói, a
valóságnak megfelelő tájékoztatást kapjanak.
A Fejér Megyei Főügyészség fenti jelentése VIII.
fejezetben 30 oldalon igen részletesen foglakozott Joáv Blum izraeli-magyar
kettős állampolgár magyarországi befektetéseivel, köztük olyanokkal is,
amelyeknek sem a hivatkozott politikai napilap cikkhez, sem az MNV Zrt-vel
kötött csereszerződéshez sem kapcsolódott. A IV. fejezet foglalkozott az
albertirsai, az V. fejezet a pilisi ingatlan, a VI. fejezet a sukorói
ingatlanok megvásárlásával.
A jelentés 21. oldal (2) bekezdése (nyomozati
iratok I. kötet 221. old.) azt állítja, hogy a csereszerződés „nyilvánvalóan a
jó erkölcsbe ütközik”, mivel a közpénzek hanyag kezelése, (megjegyzem nem
„hűtlen” hanem „hanyag” kezelés kifejezést használ az ügyészi jelentés) a
társadalom rosszallását váltja ki.
A Fejér Megyei Ügyészség a jó erkölcs fogalmát a
szerződések értékarányosságának hiányára próbálja alapozni különböző szakmailag
megalapozatlan összehasonlítási értékeket használva.
A jelentés 22. (nyom. ir. I. köt. 223.) oldal
először a Joáv Blum által a pest megyei ingatlanokért korábban fizetett
ellenértékeket ismeretlen szempontok alapján súlyozott átlagként 123,6 Ft/m2
összegben határozta meg, míg ugyanezen ingatlanok beszámítási értékét a
csereszerződésben 430,52 Ft/m2-ben határozta meg.
A sukorói állami tulajdonú ingatlanok
vonatkozásában a jelentés a csereszerződés megkötését egy hónappal követően az
állami tulajdonú ingatlanokkal szomszédos 19/3 hrsz-ú kivett sporttelep
besorolású ingatlanra magán személyekkel megkötött ingatlan adásvételi
szerződés négyzetméter adatait használja összehasonlítási alapként, amely
szerint az állam ingatlanok 1.546,2 Ft/m2 áron kerültek értékesítésre, addig a
magánszemélyektől 6000 Ft/m2 áron vette Joáv Blum.
Az ügyészség számítása több szempontból is hibás,
Pest megyei ingatlanok:
·
A jelentés nem vette figyelembe, hogy a pilisi
ingatlannál az adásvételi szerződés 10. pontja szerint Blum úr a vételáron
felül jelentős kötelezettséget is átvállalt, amelynek összege kb.33 M Ft
·
A jelentés nem vette figyelembe, hogy az adásvételeket
megelőzően Blum úr a két nagy mezőgazdasági ingatlanon már társtulajdonos lett,
így részére az ingatlanok többségi tulajdoni hányadának más harmadik személy
felé történő értékesítésénél vagy az 1/1-es teljes tulajdoni hányad
értékesítésénél (pl. a csereszerződésnél) jelentősen alacsonyabb áron
lehetséges.
·
A jelentés nem vette figyelembe, hogy a csereszerződés
megkötésekor meglévő jogi minősítése az ingatlanoknak teljesen eltérő volt,
azaz a mezőgazdasági művelési ágban lévő termőföld (Albertirsa 0188/3 hrsz-ú és
a Pilis 0188/2 hrsz-ú) és a kivett telephely (Albertirsa 0188/2) négyzetméter
ára egymástól jelentősen különbözik, amelyet még az ügyészségi jelentés illetve
az összes később értékbecslés is megerősített. Ez a teljesen egyértelmű
különbség akaratán kívül éppen a sukorói telkek értékének kétségbevonásával
erősíti meg az ügyészségi jelentés saját ellentmondását.
Sukorói telekértékek:
·
A jelentés nem vette figyelembe, hogy az állami tulajdonú
mezőgazdasági ingatlanokhoz összehasonlítási adatként használt Sukoró 019/3
hrsz-ú ingatlan jogi minősítése kivett sporttelep, amelynek értéke ugyanúgy
jelentősen meghaladja, mint a fenti pest megyei ingatlanoknál az ugyancsak
szomszédos mezőgazdasági művelési ágban lévő termőföldekét, ezért egymással a
sukorói ingatlanok nem összehasonlíthatók.
·
A jelentés nem vette figyelembe, hogy az összehasonlítási
adatként használt Sukoró 19/3 hrsz-ú ingatlan adásvételi szerződése – a pest
megyei szerződésekkel és a csereszerződéssel ellentétben - nem ment
teljesítésbe, hanem a megkötését követően felbontásra került, mert a vevő Joáv
Blum mégsem fizette ki a vételárat.
Az érték összehasonlítások szakmai hibái a Fejér
Megyei Főügyészség jelentésében:
1. Az ügyészség olyan
átlagárat határozott meg 123,6 Ft/m2 áron ami figyelmen kívül hagyta az eltérő
jogi besorolású ingatlanok jelentősen eltérő értékét a mezőgazdasági művelési
ágban lévő termőföldek és a gazdasági hasznosítású kiépített telephely között.
A telekértékeket így különválasztva a következő értékeket kapjuk:
Pilis 0188/2,: 992.073 m2/125.005.000 Ft: 126
Ft/m2
Albertirsa 0188/3,: 815.077
m2/68.648.000 Ft: 84,2 Ft/m2
Albertirsa, 0188/2:
31.800.000Ft/21.804 m2: 1.458,4 Ft/m2
A fenti képletből kiderül, hogy az albertirsai
egymás melletti két ingatlan (telephely és termőföld) között 17 szeres az érték
különbözet, ami abból fakad, hogy mind jogi besorolásában, mind fizikai
állapotában különböznek egymástól.
A sukorói ingatlanok esetében a jelentés a szintén
egymás melletti, hasonló fizikai állapotban, de eltérő jogi besorolású
(termőföld ill. telephely) ingatlanokat hasonlított össze:
Sukoró
állami ingatlanok: 1.084.010.100Ft/701.084 m2: 1.546
Ft/m2
Sukoró
19/3 (sporttelep): 508.170.000Ft/84.695 m2: 6.000
Ft/m2
A fenti ingatlanoknál 4 szeres az egymásközti
eltérés, aminek az egyértelmű magyarázata, hogy bár fizikai állapotuk szinte
teljesen azonos, azonban a tulajdoni lapról első látásra felismerhető jogi
besorolásuk eltérő.
A fenti számokból az is kiderül, hogy a pestmegyei
ingatlanoknál a 2007. augusztusában vásárolt mezőgazdasági ingatlanoknál, amelyek
a gyorsforgalmi út fejlesztésben leginkább érintettek 1,5 szeres árnövekedés
volt 11 hónap alatt, azaz 84,2 Ft/m2 árból 126 Ft/m2 ár lett. Sőt további
értéknövekedéssel is lehetett számolni, ugyanis az adásvételi szerződés 4.
pontja kifejezetten rendelkezik arról, hogy amennyiben a gyorsforgalmi út
építés nyomvonala során az adásvételi szerződésnél magasabb áron történik a
nyomvonal alatti terület értékesítése, akkor ez az értéktöbblet az eladót
illeti.
A jelen büntetőeljárást megindító jelentés, amint
azt már korábban is idéztem „jó erkölcsbe ütközőnek” tekintette a
csereszerződés értékarányait hivatkozva egyrészt az albertirsai és a pilisi
ingatlanok beszerzési ára és a csereszerződésben való beszámítása közti
különbségre alapozva. Ezzel kapcsolatban a jelentés figyelmen kívül hagyta,
hogy az ingatlanok megvételekor Joáv Blum már tulajdonostárs volt és közös
tulajdont vásárolt, amelynek értéke kevesebb, mint az önálló tulajdoné.
Figyelmen kívül hagyta a jelentés, hogy egy éven belül már másfélszeresére
emelkedett az ingatlanok értéke a közelgő gyorsforgalmi út beruházásra
tekintettel. Nem tudta, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyta a jelentés
készítője, hogy az Állam képviseletében eljáró autópálya építő cég a nyomvonal
többi részén is ezekkel a csereszerződésben is elfogadott értékekkel számolt.
A sukorói szerződések értékaránytalanságára
vonatkozó következtetését két egymástól eltérő jogi besorolású ingatlan
összehasonlításából vonta le a jelentés, annak ellenére, hogy már az
albertirsai adatokból is felismerhette volna, hogy a „kivett telephely”
besorolású ingatlant nem lehet a mezőgazdasági besorolású ingatlanokkal
egyenértékűnek tekinteni. Arról nem is beszélve, hogy a jelentés elkészültekor – 2009. március 19-én – egy tulajdoni lap
lekérésből is megállapítható lett volna, hogy az összehasonlítási alapként
felhasznált szerződés bejegyzését egy héttel korábban március 12-én már törölte
a földhivatal, tehát egy nem létező szerződést használtak fel.
A fenti jelentés, amelynek alapja egy olyan újságcikk
volt, amelynek egyik állítását, nevezetesen, hogy „gyanús módon” igen rövid idő
alatt, azaz három nap alatt döntött az MNV Zrt. a csereszerződésről, már vak is
láthatja, hogy az nem három nap, hanem több mint három hónap volt. A másik
állítás az értékaránytalanság vonatkozásában, pedig sukorónál egy nem létező
szerződést használt összehasonlítási alapként, másrészt kísérletet sem tett
arra, hogy a 4. sz főút területszerzéséért felelős állami társaságtól
információkat szerezzen be vagy az MNV Zrt-től.
A jelentést elkészülte után a Fejér Megyei
főügyész úr iratok szerinti mellőzésével a csoportvezető ügyésznő közvetlenül
megküldte a Legfőbb Ügyészségnek, ahol a nyomozati iratokból nem megállapítható
módon, vagy a nyomozás során többször is feltételezhető jövőbe látást követően,
a Központi Nyomozó Főügyészség lett kijelölve. A nyomozást elrendelő KF.
2609/2009. sz. határozat a 11/2003 (ÜK.7.) LÜ utasítás 19.§ (2) bek. h)
pontjára hivatkozik, ami lefordítva a 2008. május 21-é a Parlament
Nándorfehérvár termében Gyurcsány Ferenc és az amerikai befektetők közti
találkozót jelenti, pontosabban annak a gyanúját, hogy ezen a találkozón
vesztegetésre került sor. A parlamenti találkozóra vonatkozó információk csak
öt hónappal később kerültek a nyomozóhatóság birtokába, akkor is kétes
körülmények között. A nyomozást elrendelő határozat egyébként a hivatkozott LÜ
utasítástól eltérően hűtlen kezelés és közokirat hamisítás bűntettét (nem is
alapos gyanúját) állapítja meg.
Maga a nyomozást elrendelő határozat úgy
hivatkozik a Fejér Megyei Főügyészség jelentésére, mint büntetőeljárás
kezdeményezésére, noha a jelentés elég világosan a Ptk. 200.§ (2) bek. második
mondatára hivatkozik, mint „jó erkölcsbe” ütköző szerződésre, amely miatt
polgári jogi lépést a Ptké. 36/A szerinti ügyészi kereset indítás lehetőségével
számol és nem büntetőjogi lépésekkel, amelyeknek a megítélése gondolom nem
okozhatott volna gondot a Fejér Megyei Főügyészségnek, amelyet dr. Kovatsits
Gábor csoportvezető ügyész úr, aki a nyomozás során került át a Fejér Megyei
Főügyészségről a KNYF állományába, talán meg tud erősíteni.
Meg szeretném jegyezni, hogy az egész Sukoró
ügyben a politikai érdekeknek és alantas politikai szándékoknak megfelelően
sajnálatos mód keveredtek a polgári és büntetőjogi elemek.
2.
Csatlakozó és megszűnésre kerülő nyomozások
a.)
dr.Schiffer András a
Lehet Más a Politika országgyűlési képviselő 2009. július 22-i
beadványa/feljelentése (nyom.ir. I. kötet, 507. old)
A feljelentésre immár szokásos módon újra egy
újság cikk alapján került sor, amelyben a Magyar Hírlap c. napilap 2009. július
7-i számában megjelent egy emlékeztető az un. miniszterelnöki találkozóról az
amerikai befektetőkkel.
Dr.Schiffer András az emlékeztetővel kapcsolatban
a Btk. 225 §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettének gyanújára
következtetett az alábbiak szerint:
a) a beruházáshoz állami
támogatásként ajánlott 2 milliárd 635 millió forintos állami támogatás kapcsán
eljáró állami képviselők büntetőjogi felelőssége. Az állami beruházás
fejlesztési támogatás, különösen annak összegszerűsítése, egyáltalán nem is
szerepelt a hivatkozott emlékeztetőben, az a kilenc hónappal később kiírt
koncessziós pályázat kapcsán merült fel.
b) a beruházást 2009.
április 10-én kiemeltté nyilvánító 83/2009. sz. korm. Rendelet előkészítése
során megtartották-e jogalkotásról szóló törvény előírásait. Ez a tevékenység
szintén nem szerepelt az emlékeztetőben.
dr.Schiffer András 2009. október 6-án ugyancsak a
fenti Magyar Hírlap cikkre történő hivatkozással újabb feljelentést tett
lényegében változatlan tényállás alapján, de már konkrétan Gyurcsány Ferenc
korábbi miniszterelnök ellen.
A feljelentés sem a telek csereszerződés
jogszerűségére, sem annak értékarányosságára nem vonatkozott, kizárólag
Gyurcsány Ferenc feltételezett hivatali visszaélésével foglalkozott. A
későbbiekben 2011. nyarán az Országgyűlés előtt a Legfőbb Ügyészség K.F.
2609/2009. számú indítványa Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztésére
törvényhelyében ugyan megegyezett dr.Schiffer András feljelentésében
foglaltakkal, viszont teljesen más jogi megközelítést és tényállást tartalmazott,
nevezetesen a korábbi miniszterelnök lényegében elvonta az MNV Zrt. döntéshozó
szervének hatáskörét és nem jogszabály alkotási törvény megszegését illetve a
kilátásba helyezett beruházás fejlesztési támogatást tekintette
törvénysértőnek.
b.)
dr.Budai Gyula
feljelentése (ny.i.: I. köt. 521.old.)
dr.Budai Gyula 2009. október 8-án találkozott
pénzügyminisztériumi irodájában dr.Oszkó Péter pénzügyminiszterrel, majd
október 20-án - alapvetően a Pénzügyminisztériumból származó iratok – köztük
dr.Oszkó Péternek készült belső tájékoztató – becsatolásával bűncselekmény
megnevezése nélkül, feljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen.
A feljelentés szerint „a vezérigazgató és vezérigazgató-helyettese
az MNV Zrt-nek több száz milliós kárt okozott a Magyar Államnak”.
c.)
Kéri Edit feljelentése
(nyom. ir. I. kötet 639-640)
2010. július 19-i keltezéssel Kéri Edit tett
feljelentés a Nemzeti Nyomozó Irodánál, amely konkrétumok nélkül korrupciós
feltételezést, valamint Yoáv Blum azóta elhunyt ügyvédjének id. dr. Bárd
Károlynak a nyomozóhatóságoknál korábban végzett tevékenységének állami
elismeréséről emlékezett meg. A feljelentés kiemeli még Ronald S. Laudert, mint
a Zsidó Világszövetség elnökét.
A feljelentést a KNYF 2010. augusztus 10.-én elutasította, az ellen
benyújtott panaszt pedig a Legfőbb Ügyészség 2010. szeptember 22-én.
d.) Ismeretlen
személy feljelentése ( ny.ir. I. köt. 651.old.)
A feltehetően női kézírással készült irat jogilag
értelmezhető információkat nem tartalmazott, a Fejér Megyei Nyomozó Ügyészség
2010. szeptember 1-én továbbította a KNYF-nek.
e.) Nagy
Zoltán beadványa ( ny.ir. I. köt. 655. old.)
A feljelentés egy 2009. április 21-én – 2 héttel
az LFÜ nyomozást elrendelő határozata után - kelt internetes „Polgári
Hírszemle” gúnyolódó, de bizonyos hivatali bennfentes információkból álló koncepciós
cikke, amelyet a fenti személy eljuttatott a Legfőbb Ügyészségre. A Legfőbb
Ügyészség 2009. május 5-i keltezéssel eljuttatta a KNYF-re.
f.) Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feljelentése
(ny.ir. I. köt. 663. old)
A feljelentés kizárólag a kaszinó koncessziós
szerződéssel foglalkozott, amelynek nyomozását 77/2011. számon a KNYF
elrendelte, majd 2011. május 12-én, „tekintettel az eljárások tárgyára, illetve
az eljárásokban résztvevő személyekre” egyesítette a nyomozó hatóság. A
koncessziós szerződésben folyó nyomozásban gyanúsításra vagy a vádemeléssel
érintett személyek vonatkozásában erre vonatkozó bűncselekmény tényállásának
feltételezésére nem került sor.
A nyomozás lezárását követően elkészített
vádiratból azonban kiderült, hogy a vádemelésre kizárólag a Fejér Megyei
Főügyészség jelentése alapján került sor.
A nyomozás illetve célja vonatkozásában, amely jogszabályhely
hiányában feltételezésem szerint az igazság kiderítése illetve az esetleges
bűncselekményekre utaló körülmények felderítése lett volna, ehelyett a
sorozatosan és nyilvánosan hangoztatott politikai elvárások jogállamban
elfogadhatatlan kiszolgálását kellett tapasztalnom, különös tekintettel a
közvélemény befolyásolását szolgáló sajtóközleményekre, amelyek legkirívóbb
esteit kénytelen voltam a nyomozás során jegyzőkönyveztetni illetve polgári
jogi eljárásokat kezdeményezni.
Annak ellenére, hogy a nyomozás során, akár még az
MNV Zrt. munkavállalójaként, ahol a rendelkezésemre álló iratokat adtam át az
ügyészségnek, akár később, még az előzetes letartóztatás abszurd és jogi
illetve tárgyi felkészülést cinikusan szinte lehetetlenné tevő körülményei
között is igyekeztem a nyomozóhatóságokkal együttműködni, törvénysértő módon
előzetes letartóztatásba helyeztek. Kiszolgáltatott helyzetemet illetve fizikai
erőszakkal történő meghurcolásomat aljas politikai célokból nagy nyilvánosság
előtt politikai haszonszerzésre kívánták felhasználni. Kegyeleti jogomtól
megfosztottak, ráadásul oly módon, amellyel az ellenem folytatott eljárás
folytonosságát az ’50-es évek koncepciós pereivel megteremthette.
Mindezek az eszközök számomra az elmúlt három
évben szerzett tapasztalataim alapján az eljárást nem jogi, hanem politikai
eljárásnak kellett tekintenem.
A nyomozóhatóság 2009-ben a Fejér Megyei
Főügyészség feltételezései alapján indította az eljárását, ami a vagyoni
hátrányt tételezett fel az előbbiekben részletezett összehasonlítások alapján.
Az összehasonlításokat, amint azt jeleztem szakmailag tévesnek tartom, ezt
követően a Központi Nyomozó Főügyészség a nyomozati iratokból meg nem
állapítható szempontokból a rendelkezésre álló szakértők közül kirendelte a
budapesti Treviso Kft-t., mint igazságügyi szakértőt alapvetően az ingatlanok
értékének megállapítására. A nyomozati iratokban az V. kötetben 3-tól 10-ig
oldalig terjedő kirendelő határozatban határozták meg a szakértő feladatait,
amelyeket a határozat 3. pontja tartalmazta.
A kirendelő határozattal illetve az ügyészségi
szakértő tevékenységével kapcsolatban a bírósági tárgyalás későbbi szakaszában
kívánok vallomást, annyit azonban most is szeretnék megjegyezni, hogy a
kirendelő határozat utolsó előtti bekezdésében a nyomozóhatóság annyi
„segítséget” illetve iránymutatást megadott a szakértőnek, hogy „az állami
tulajdonú ingatlanok összértékét a valós forgalmi értéknél jelentősen
alacsonyabb összegben, ….. Joáv Blum tulajdonában lévő ingatlanokat a valós
forgalmi értéket jelentősen meghaladó összegben” lettek a csereszerződésben
meghatározva.
Mint jogi érdekességre fel szeretném a Tisztelt
Törvényszék figyelmét hívni, hogy miután a székesfehérvári polgári perben felhívtam
az eljáró bíróság figyelmét, hogy a szakvélemény egy kilenc hónapja hatályát
veszett jogszabályra a 254/2002. ( XII. 13.) sz. Kormány rendeletre hivatkozik,
az ügyészség 2011. szeptember 1-én kelt határozatában egyebek mellett ennek a
magyarázatára is rákérdezett a szakértőnél (ny.i. V. köt. 699. old). A szakértő
erre azt a figyelemre méltó magyarázatot adta, hogy mivel a jogalkotó a
hatályon kívül helyezett jogszabály helyett sajnálatos mód újabbat nem
alkotott, ezért a hatályon kívül helyezett rendelet útmutatásai alapján
számítja a faállomány értékét (ny.i. V. köt. 709. old).
4. A nyomozás
szokatlan bizonyítási eszközei és körülményei
a.) Tárgyi bizonyítási
eszközök, bűnjelek
Amint arra a korábbiakban hivatkoztam a nyomozás
nem az igazság kiderítésére, hanem társadalomra veszélyes politikai szándékok
kiszolgálására irányult, ez tetten érhető a nyomozás során beszerzett
bizonyítékok kezelésében. Az előbb jeleztem, hogy amikor 2011, március 16-án
gyanúsításomat lényegében a mai vádnak megfelelően módosítottak a
nyomozóhatóság számára nem volt érdekes a számukra akkor megismert
körülményekről honnan értesülhetett másfél évvel korábban dr.Budai Gyula? Budai
Gyulát ki sem hallgatták az eljárás során.
A nyomozati iratok között különösen annak rám
vonatkozó elektronikus adathordozókon rögzített részében, azaz bizonyítékaiban
az a közös jellemző, hogy bár a nyomozás a sukorói csereszerződésre irányult az
állítólag erre vonatkozóan célzatosan leválogatott adatok 90 százalékának semmi
köze nem volt a nyomozáshoz. De nem azért, mert nem válogatták le őket, hanem
azért mert szemmel láthatólag olyan információkat próbáltak gyűjteni, amikkel
számomra vagy a környezetemnek kellemetlenséget tudnak okozni. Nem kizárt, hogy
tudatállapotomnak befolyásolására bizonyos vádhatósági elvárásoknak az
alátámasztása érdekében történt mindez, mint ahogy nem kizárt, hogy ezzel
másoknál sikert arathattak.
Próbálkozásuk azonban nem járt eredménnyel,
azonban helyenként szokatlan szituációkat eredményezet, így megtudhattam, hogy
már 2000-től készülhettem erre a bűncselekményre, amikor a Fővárosi
Vagyonkezelőben pl a Nagybani piacos előterjesztéseket készítettem, vagy
esetleg saját magam bűnpártolására készíthettem egyetemi hallgatóimnak
vizsgakérdéseket. Nyilvánvalóan a szeretve tisztelt dr.Fazekas Géza ügyészségi
szóvivőre tekintettel kértem felvételemet a MUOSZ-ba, amelynek felvételi adatalapja
szintén nyomozati anyag vagy csak a saját hiányos büntetőjogi ismeretemnek
köszönhető, hogy nem ismertem fel az általam elkövetett bűncselekmény és
nyílászárók valamint golyós csaptelepek árajánlatai közötti összefüggéseket.
Ide sorolhatom nappalim mestergerendájának műszaki dokumentációját, vagy a
2010-es Budapesti Úszó EB-ről készült fotókat is, de talán a legfontosabb a
sörös kutyáról készült videoklipp volt.
Elképzelhető a kapcsolat viszont dr. Gál András
Leventének az Oktatási Minisztérium akkori államtitkárának 2001-ben írt levelem
és a jelen eljárás között, hiszen az államtitkár úr, később már mint a Fejér
Megyei Önkormányzat ügyvédje jelent meg a színen, vagy az I. Orbán kormány
korábbi miniszterének - aki jelenleg magas bírói hivatalt visel - írt levelem,
amelyből majd vallomásom végén szeretnék idézni.
A nyomozás során beszerzett iratok között a
bűncselekménnyel azonban a fentieknél valamelyest szorosabb összefüggésben lévő
iratokkal is találkoztam érdekes módon a bűnjelek között. A vádemelést követően
a Fővárosi Törvényszéken iratbetekintés során kértem a bűnjeleket. A bűnjeleket
azonban nem volt egyszerű a bíróságon megtalálni, ugyanis a vádhatóság a
vádirattal és a nyomozati iratokkal ellentétben nem küldte be a bírósághoz.
Később olyan tájékoztatást kaptam, hogy erre a némileg szokatlan lépésre azért
került sor, mert el akarták kerülni azok elkallódását az illetékes bíróság
kijelölése előtt. A vádhatóság itt is bizonyos látnoki képességéről tett
tanúbizonyságot, ugyanis vajon honnan tudhatta előre, hogy a törvényileg
illetékes Fővárosi Törvényszék más bíróság kijelölését fogja kérni. Mindez
azonban alátámasztja két másik vádlott társammal múlt év augusztus 6-án írt el
nyílt levelünkben foglaltakat, hogy a törvényileg illetékes bíróság csak
formálisan vizsgálta meg, hogy képes-e az eljárás lefolytatására. Sajnos a
nyílt levélben jelzett nehézségek pl. a kényszerű védő csere ugyancsak
bekövetkezett.
A bűnjelek között balta, kés és Nokiás dobozok
helyett viszont eljárás politikai céljaival ellentétes iratokat is lehetett
találni. Ezek közé tartozott a 117. és 118. sorszámú iratok, amelyek találkozó
Orbán Viktorral címet viselték. Függetlenül attól, hogy az iratok mit
tartalmaztak és nekem mi a véleményem Orbán Viktorról, itt szeretném megjegyezni,
hogy felháborít Magyarország jelenlegi miniszterelnökét, mint egy másodrendű
bűnjelet kezeljék.
Kész szerencse, hogy a nálam lefoglalt nyomozási
iratok közt szintén szerepelt Orbán Viktorral kapcsolatos szerződés másolat. Az
én büntetőjogi tudásomat meghaladó módon azonban nem tudtam összefüggést
felfedezni ennek, egy pártingatlannak a Fidesz részére történő értékesítésének,
amelyet Tátrai bűntársam és a miniszterelnök írt alá és mások mellett én is
ellenjegyeztem, vajon mi köze lehet a sukorói csereszerződéshez. Nincs kizárva,
hogy a nyomozóhatóság csak összekeverte a 2014-es elszámoltatási anyagokat a
2010-essel.
Orbán Viktoron kívül hasonló sorsra jutott a nagy
tekintélyű George E. Pataki New York állam volt kormányzója, a Századvég
gazdasági tanácsadó testületének elnöke, aki szintén bűnjelként végezte 123-as
szám alatt.
Mindezek után már nem csodálkozom azon, hogy több
mint 20 éves szakmai múlt után, közel két évtizedes felsőoktatási tapasztalat
után, olyanok próbálnak az állami vagyonkezelésről kioktatni, akik még éppen
általános iskolásba jártak, amikor már állami szolgálatban ezt a hivatást
folytattam.
A tárgyi bizonyítási eszközök között nem találtam
olyat, ami a vádállításait alátámasztaná, de nem lennék meglepve, ha a
nyomozással különös kapcsolatban lévő egyes agitációs propaganda eszközök
kísérelnének majd meg kétes hitelességű, így a nyomozás során eleve fel nem
használható eszközöket bevetni.
b.) a tanúk
A XXI sz. technikai feltételei mellet meglepett,
hogy a vádhatóság miért érez olyan erős nosztalgiát a humán faktorhoz a
tanúvallomások során. A tanúk egy meghatározott csoportjáról látható, hogy vagy
eleve BKV-al érkeztek tanúvallomást tenni, vagy meggyanúsításuk után szálltak
fel a BKV-ra. Mondom ezt annak ellenére, hogy a tanúvallomások között nem
találtam egyet sem, amely alátámasztaná a vád állításait, találtam viszont
néhány olyat, amely hangulati aláfestésül szolgálhat az esetet kísérő
közhangulat további manipulásához.
A tanúk egy részénél nem zavarta nyomozóhatóságot,
hogy a Be. 79.§ (1) bek. szerint bizonyítandó tényről nyilatkozhat a tanú,
ezzel szemben ezek az elfogulatlansággal nem vádolható tanúk Tátrai Miklósra és
rám vonatkozóan fejthették ki kedvezőtlen személyes véleményüket.
A tanúk eleve a vádhatóság hathatós kommunikációs
közreműködésével és az 50-es évekből ismert módszerekkel kialakított légkörben
tették vallomásukat, amikor elég volt az akkori Szabad Népben leírni valakinek
a névét ahhoz, hogy a megnevezett szakmai karrierje vagy egész élete tönkre
menjen. Politikai harcok céltáblájává lehetett tenni bárkit, aki nem szolgálja
a nyomozás koncepcióját, mint amint tették azt velem is. A magánélet szintén
céltáblába került, ugyanis minek lehet nevezni Tisztelt Törvényszék, ha egy
tanútól esetleg megkérdezik: Ugye nem akarja Blikk címlapján olvasni kinek volt
a szeretője?
Ez a légkör amelyet a politikai leszámoláshoz
alakítottak ki megmérgezte az igazságszolgáltatás egy részét és a jelek szerint
még folytatni is kívánják, amikor egy másik politikailag ugyancsak motívált
ügyben a tanúk ill. vallomást tevők egy része kényszerre való hivatkozással
visszavonta a vallomását, a közvélemény egyik saját állítása szerint közhatalmi
jogosítványokkal felruházott tájékoztatója, gúnyosan megkérdezte: miért nem
tiltakozott a tanú a megfélemlítése ellen? Azóta pedig a Be. módosításának hála
a tanú érdekében eljáró ügyvédek, mint nem kívánatos plusz szemtanúk
kizárásával, a tanúk még kiszolgáltatottabbakká váltak a lélektani
nyomásgyakorlással szemben.
A tanú kihallgatások politikai koncepcionális
jellegét mutatja, hogy míg az MNV Zrt-n belül az általam vezetett igazgatóság
mellett még két igazgatóság vett részt az előterjesztésekben, kizárólag csak az
általam vezetett igazgatóság összes munkatársát hallgatta ki a nyomozóhatóság,
míg a másik kettőnél csak az érintett dolgozókat.
A tanúvallomásokkal kapcsolatban értelemszerűen a
tanúk a későbbi bíróság előtt kihallgatása során kívánok majd reagálni.
d. Pszichikai kényszerintézkedések
Bizonyos pszichikai kényszerintézkedések már az
őrizetbe vételemkor megtörténtek, így az őrizetbe vételem napján volt a
legközelebbi hozzátartozóm temetése, aki egész életemben édesanyám mellett,
helyenként őt is pótolva állt mellettem. Az őrizetem alatt többször is
jeleztem, hogy részt kívánok venni a temetésén. A kihallgató ügyészek és a két
kísérő rendőr jóindulatú hozzáállása ellenére egy számomra ismeretlen személytől
érkező telefonutasítására a temetésen való részvételemet megtiltották azzal,
hogy ellentétes az őrizetbe vétel céljával (nyom. ir. X. köt. 547. old).
Férjét, a nagybátyámat 1952-57 koholt vádak miatt
börtönbe zárták, őt nyolchónapos terhesen az akkori nyomozóhatóságok
kivallatták.
Az akkor nyolchónapos magzat jelenleg az egyik
ügyvédem.
Személyi körülményeimet itt még azzal szeretném
kiegészíteni, hogy a családomból még egy személy volt börtönben, az un.
„Köztársaság ellenes összeesküvés” egyik mellékperének ítélete alapján.
Az őrizetbe vételemkor mindkét térdem egészségi
állapota miatt nem volt képes az eredeti funkcióját betölteni, ezért időnként
külső segítségre, azaz támbotra vagy mankóra szorultam. Az őrizetbe vételemet
követő fogda orvosi vizsgálat során az orvos külső traumatológiai vizsgálatot
kért, aminek az volt a tétje, hogy ha szükséges a külső támasz (bot ill. mankó)
akkor nem lehet engem fogdába tenni, hanem kórházi őrizet szükséges. A vizsgálatra
a János kórházban került sor ahol az általam nem ismert orvosnő megerősítette a
támbot szükségességét és erről „Járóbeteg vizsgálati lapot” állított ki. A
fogda orvos korábbi álláspontja ellenére nem kórházba, hanem fogdába helyezett,
az orvosi papíromat határozott kérésemre sem adta vissza, a kísérő két rendőr
magatartásából pedig egyértelmű volt, hogy ha kell erőszakkal is
megakadályozzák orvosi papírom visszaszerzését. Ezt követően az Aradi utcai
fogdába kerültem, amely az Andrássy út 60. melléképülete. A fogdában a
szabályzatnak megfelelően elvették a mankómat, aminek következtében a folyosón
csak a falat tapogatva tudtam közlekedni.
Az előzetes letartóztatásom alatt két esetet
leszámítva ismeretlen okból folyamatosan zárkáról-zárkára helyeztek,
szaknyelven szólva dobáltak. A két ismert eset pedig antiszemita provokáció
volt zárkaügynök személynek gyanítható fogva tartottak részéről. A két utóbbi
esettel kapcsolatban a 2010. november 24-i gyanúsítotti kihallgatásomon panaszt
tettem, érdemi eredmény nélkül. A személyemet ért további antiszemita
támadásokkal kapcsolatban csak annyit akarok megjegyezni, hogy azokra esetleg majd
a hazai alkotmányfejlődés következtében remélhetőleg rövidesen visszakapott
ítélkezési jogosítványaimmal kívánok válaszolni, majd az úriszéken.
VI.
A csereszerződés megtámadásra
vonatkozó polgári perek
Először is a nyomozati anyagok áttanulmányozása
során sajnálattal kellett megállapítanom, hogy a per során tett beadványaimat a
Vádhatóság nem tartotta méltónak arra, hogy a nyomozati iratok közé beemelje,
ellentétben a korábban hivatkozott nyílászárós árajánlatokkal és a sörös kutyás
videóval. Ezeket szeretném a későbbiekben a Tisztelt Törvényszéknek benyújtani.
A csereszerződéssel kapcsolatban született polgári peres ítéletek
összehasonlítását egy későbbi időpontban szeretném Tisztelt Törvényszék elé
tárni. Jelenleg azonban csak két körülményről szeretnék kitérni, egyrészt az
értékbecslések kérdése, amelyek az első ítéletben még, mint
értékaránytalanságra vonatkozó tényezőként mérlegeltek, a későbbi ítéletekben
azonban nem volt jelentőségük. A Fejér Megyei Bíróság előtt folyó perben már
jeleztem, hogy a csereszerződés körül kialakított politikai légkörben, valamint
a politikai támadásokkal szemben állást foglaló szakértők elleni sorozatos
büntetőjogi fenyegetések miatt az érintett ingatlanok forgalmi értékét már nem
lehet függetlenül megállapítani. A Fejér Megyei Bíróság által kirendelt
szakértői intézet véleményét is emiatt fenntartással kell kezelnem, azonban a
kimerítő szakmai vita után sem találtak manipuláltnak a Perfekting
értékbecslését.
A másik körülmény, hogy miképpen lehetséges, hogy
ugyannak az ítéletnek 11 hónapon belül három különböző indoklása szülessen.
Mindezt nem tartom függetlennek attól, hogy a beavatkozási kérelmemet
elutasították, így az eljáró polgári bíróság kizárólag a szerződéskötéssel
szemben álló érveket halhatta, de ennél nagyobb probléma, hogy a releváns
bizonyítékok egy részét sem kapta meg, ami véleményem szerint később perújítási
okot eredményezhet.
A polgári perekkel kapcsolatban még egy körülményt
szeretnék kor tünetként megemlíteni, ugyanis a jelen büntetőeljárás és a
polgári per összefüggései miatt kénytelen voltam a polgári perrendtartás
alapján a perbe való beavatkozást megkísérelni. A beavatkozási indítványom
elbírálása közben hozott a Be. vonatkozásában is emlékezetes 2011. évi LXXXIX.
sz. törvény menetközben módosította a Pp-t is és kizárta, hogy a beavatkozóként a perben
a továbbiakban részt vegyek. A módosítást tudomásom szerint a polgári perben a
felperesi oldalon egy fajta népügyészként is szereplő jogi képviselő kezdeményezte,
aki az iratbetekintés során szerzett információm alapján a Központi Nyomozó
Főügyészséget is ellenőrizni kívánta, majd amikor a jelen vádiratból kimaradt a
korábbi miniszterelnök, akkor a sajtóban támadta meg emiatt az ügyészséget.
VII. A csereszerződés története
A Sukorói beruházásról először Tátrai Miklós
vezérigazgató úrnál május végén, vagy június elején több más MNV Zrt-s vezető,
valamint Joáv Blum és ügyvédje id. Bárd Károly jelenlétében tartott
megbeszélésen értesültem. Erre a megbeszélésre egész biztos a 2008. május 21-i
miniszterelnöki találkozót követően került sor. A megbeszélésen Joáv Blum
ismertette elképzeléseit, hogy neves külföldi befektetőkkel együtt egy
Magyarország szempontjából is kiemelkedő volumenű turisztikai beruházást
terveznek, amelyet eredetileg a Pest megyében akartak megvalósítani. A Pest
megyei helyszín helyett a Velencei tó és az M7 autópálya közti területen lévő
állami tulajdonú területeken akarják a beruházást megvalósítani, amely
eredetileg is turisztikai célra volt kijelölve. A megszerezni kívánt területek helyett
felajánlanák a Pest megyei területeket. A találkozón egyrészt Joáv Blum
ismertette beruházási elképzeléseit, másrészt az MNV-s kollégáim, ha jól
emlékszem dr.Váry András ismertette az eddigi lépéseket, ugyanis rajtunk kívül
különböző egyéb állami vagyonkezelő szervezetek is rendelkezetek itt
területekkel. Ekkor tudtam meg, hogy dr.Váry Andrásnál korábban már jártak Joáv
Blum képviselői. Ez az első találkozó azzal az eredménnyel zárult, hogy
mindenki folytatja az előkészítő tevékenységet, azaz dr.Váry András folytatja
az előkészítési munkákat én meg megrendelem az értékbecsléseket.
A találkozóval kapcsolatban bennem az meggyőződés
alakult ki, hogy még semmi nem dőlt el, egyelőre tájékozódunk illetve nekem az
a dolgom hogy az értékbecsléseket megrendeljem. Maga a beruházás, amennyire meg
tudtam ítélni jelentős volt, azonban a magam szempontjából semmi rendkívülit
nem láttam benne. Később, amikor a politikai támadások megindultak tájékozódtam
a beruházásról és a beruházók személyéről, amiből azt a következtetést vontam
le, hogy Magyarország számára jelentős veszteséget jelentett a beruházás
meghiúsítása. Az előkészítésre visszatérve, egyéb feladataim mellett ekkor még
különösebb dolgom nem volt az üggyel, sem a Sukorói terület értékesítésének,
sem a Pest megyei ingatlanok megszerzésének kérdésével nem foglalkoztam.
Emlékezetem szerint dr.Váry Andrástól vagy kollégáitól kaptam meg ezt követően
az értékbecslésre szánt ingatlanok adatait. Ennek a formájára már nem
emlékszem, hogy feljegyzésben vagy e-mailben, a tévedések elkerülése miatt
általában ragaszkodtam ahhoz, hogy írásban adják meg a főbb adatokat,
elsősorban a helyrajzi számokat. Ekkor még csak a Sukorói ingatlanok első
verzióját, valamint az Albertirsai ingatlanokról volt szó.
Joáv Blummal ekkor vette fel velem személyesen a
kapcsolatot, ugyanis több előkészítő megbeszélés volt az ügyelttel
kapcsolatban, ahol rajtam ill. igazgatóságom munkatársain kívül dr.Váry András
munkatársai biztosan a harmadik érintett igazgatóság, a Nemzeti Földalapos
igazgatóság munkatársai közül pedig valószínűleg szintén részt vettek. Joáv
Blum ügyvédjével vagy tolmácsával ill. titkárnőjével vett részt ezeken. A
megbeszéléseken adta át Joáv Blum a megbízásából a Reorg Zrt. által készített
értékbecslést, amit én továbbítottam a mi értékbecslőnknek. Blum úr
megkérdezte, miért nem fogadjuk el a Reorg értékbecslését, hiszen az állami
tulajdonú cég. Tájékoztattam, hogy mivel jelentős értékről van szó ezért
mindenképpen fontos, hogy ne csak egy értékbecslés legyen. Itt jegyzem meg,
hogy bár volt arra jogi lehetőség, hogy más megrendelésére készült
értékbecsléseket is elfogadjuk és kis értékű ingatlanoknál ez elő is fordult,
nagy értékűeknél azonban csak akkor, ha a megrendelő szintén állami
költségvetési szerv volt. Ezeken a megbeszéléseken dr.Váry András, aki továbbra
is koordinálta a csere előkészítését – emlékezetem szerint ekkor már más jogcím
nem merült fel - beszámolt a vagyonkezelőkkel folytatott egyeztetésekről,
valamint mivel az ingatlan megosztási, ingatlan nyilvántartási feladatok is hozzátartoztak, a parti sáv
leválasztásával kapcsolatos helyzetről. Valamikor júniusban merült fel, hogy a
kb. 70 hektár
Velencei tó melletti területért, amelyet később megismerve lényegében
többségében egy biológiai sitt telepként tudok jellemezni, kevés lehet az
albertirsai 82 hektár .
Ekkor még csak a Reorg értékeit ismertük és Blum úr is ezt akarta elfogadtatni,
lényegében egy az egyben értékben beszámítani.
2008. júniusában dr.Váry András illetve az általa
vezette igazgatóság koordinálta a csere előkészítését és ők készítettek egy
beszámolót is Vagyontanácsnak a tervezett tranzakcióról, ami ekkor még szinte
kizárólag a King’s City beruházásról szólt nekem erről a beruházásról ekkor még
érdemi ionformációm nem volt, amit tudtam róla azt Váry úr elmondásaiból, aki
egyrészt kapott prezentációs anyagot, valamint kapcsolatban volt a
Pénzügyminisztériummal is ebben a kérdésben.
Amint említettem dr. Váry András vezette
igazgatóság készített egy beszámolót a Vagyontanács június végi ülésére. Ennek
a beszámolónak a tervezete 2008. június 18-án 15 óra 55 perckor érkezett az
igazgatóságomra és a másnapi június 19-i vezetői értekezlet tárgyalta meg
érdemben. Én ekkor egy június 15.-én elszenvedett viszonylag súlyos lovas
baleset következtében június 15 (vasárnap) 20 óra 57 perctől június 16. 19 óra
55 percig a Honvédkórház Sürgősségi Baleseti Osztályán voltam megfigyelésen, ebben
az időszakban az ágyból sem kelhettem fel, majd június 16-tól június 22-ig
otthon voltam betegállományban. Az elszenvedett sérülésem következtében, ami a
viselt védőfelszerelés ellenére egy erős agyrázkódás volt, első diagnózis
szerint nyakcsigolya töréssel kizárta, hogy ebben az időszakban szellemi munkát
végezzek. Június 23-án álltam munkába, de még ekkor sem voltam teljesen
munkaképes, azonban a korábban jelzett létszám hiány miatt tovább nem
maradhattam otthon.
A jelzett 2008. június 16-22-ig tartó időszakban
tehát nem dolgoztam, így például mind a gyanúsításomban (ny.i. X.köt.535.old
(4) bek), mind a vádiratban ( 22.old. (1) bek.) szereplő Bodnár Terézia
vezérigazgató-helyettes asszon június 17-i feljegyzésével nem találkoztam, de
arra egyébként is helyettesem már másnap szakmailag helyesen válaszolt
(MNV/01/38157/1/2008 sz. feljegyzésben) és visszautasította a
vezérigazgató-helyettes asszony állításait. Ezt a feljegyzést tájékoztatásul
megkapta dr.Váry András is.
A másik lényeges fejlemény, ami ezen a héten
történt a június 19-i vezetői értekezlet volt, ahol a csere nemzeti földalapos
vonatkozásai először felmerültek.
Kiemelt esemény volt ezen a héten az állítólagos
Perfektinges júniusi értékbecslési verziók, amelyekre ugyan a vádhatóság
semmiféle bizonyítékot nem nyújtott be, hogy megkaptam volna, de állításuk
szerint június 17-én illetve június 20-án megküldték.
Amihez ezek a júniusi értékbecslések lényegesek
lettek volna a Bodnár Terézia és az irányítása alatt álló dr.Váry András által
készített 2008. június 30-i Vagyontanácsi tájékoztatót megtárgyaló június 19-i
vezetői értekezlet volt. Ezzel az előterjesztéssel nem foglalkoztam, később a
június 30-i Vagyontanácsi ülésen sem vettem részt, ahol erről szó volt, vagy
szó lehetett.
A sukorói telekcsere előkészítésével érdemben
akkor kezdtem el foglalkozni, amikor Tátrai Miklós vezérigazgató úr 2008.
július 3-án megbízott az előkészítő munkák koordinálásával. A koordinálás
átvételére emlékezetem szerint azért volt szükség, mert dr.Váry András és Bodnár
Terézia mellett Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úr és az irányítása alatt
álló Nemzeti Földalapos ügyvezető igazgatóság, amelyet Tóth Éva irányított is
érintett az állami tulajdonú ingatlanok vonatkozásában. A két egyenrangú
vezérigazgató-helyettes közti esetleges hatásköri vitákat elkerüljük, valamint
Tátrai Miklós bennem látott garanciát arra, hogy az előterjesztések a
Földtörvény augusztus 1-i módosítása előtt elkészüljenek. A koordinálás egy
technikai feladat volt, az előterjesztés készítése továbbra is a Bodnár Terézia
irányítása alatt álló Tulajdonosi Ügyekért felelős ügyvezető igazgatónál
dr.Váry Andrásnál maradt. Ennek a magyarázata részint az volt, hogy nekem nem
volt vagyongazdálkodási kérdésekben előterjesztési jogom, másrészt a sukorói
ingatlan együttest alapvetően nem Földalapos ingatlanokként kezeltük (ha az
lett volna, akkor Benedek Fülöpék csinálják), valamint a telek megosztási
kérdések és külső vagyonkezelők is dr. Váryékhoz tartoztak.
2008. július 24-i vezetői értekezletet megelőző
napokban dr.Váry Andrásnál áttekintettük, hogy mi a helyzet az
előterjesztéssel, amikor megdöbbenésemre Váry igazgató úr arról tájékoztatott,
hogy a Blum úr által cserére felajánlott ingatanok csak 135 m2 érintik az M4
nyomvonalát. Ezen megdöbbentem, ugyanis amikor valamikor júniusban Blum úr
jelezte, hogy még rendelkezik egy szomszédos 100 hektáros ingatlannal az M4
nyomvonalán, akkor valaki mutatott egy nyomvonal rajzot, annak ellenőrzésére,
hogy valóban az M4 nyomvonalán található a Pilis 0188/2 hrsz-ú ingatlan. Én
arra a rajzra emlékeztem és azon mind a Pilis 0188/2 és az Albertirsa 0188/3
hrsz-ú ingatlanokat kettévágta a nyomvonal. Ekkor kértünk le egy újabb
helyszínrajzot, amiről kiderült, hogy valami nem stimmel az Albertisai
helyrajzi számokkal. Az eltérés egyébként dr.Váry András által a NIF Zrt-nek
2008. június 9-én kiküldött levelére érkezett válaszból is kiderült, ugyanis a
válaszban nem szerepelt az Albertirsa 0188/3 hrsz-ű ingatlan. Az eltérés
magyarázatát az utánjárásom alapján az adta, hogy Váry Andrásnál lévő NIF-től
származó 2006-os kisajátítási vázrajzon még nem szerepelt Albertirsa 0188/3
hrsz-ű ingatlan, hanem azt jelenlegi formájában csak 2007. júliusában jegyezték
be. Ezt követően vettem fel a kapcsolatot a NIF-el és kértem, hogy a nyomvonal
rajzokba betekintsek. Itt arról tájékoztattak, hogy a 2006.-os kisajátítási
vázrajzhoz képest most dolgoznak az albertirsai 2007. júliusi telekmegosztások
következtében újonnan kialakított ingatlanok adatain. Arra kértem őket, hogy
amint lehetséges küldjék meg az új adatoknak megfelelő nyomvonal rajzot.
Július végén már meglehetősen nagy volt a sietség
az MNV Zrt-nél, ugyanis több anyag is erőltetett ütemben készült, hogy a
legfőbb döntéshozó szervünk a Nemzeti Vagyongazdálkodási tanács tervezett
augusztusi ülésezési szünete előtti utolsó július 30-i ülésre elkészüljünk.
Nekem a telek csereszerződéshez előkészítésében
két feladatom volt, egyrészt a rendelkezésünkre álljanak az értékbecslések,
amelyek már végleges összetételű ingatlan együttest ill. a parti sáv
leválasztását tartalmazzák illetve a NIF-től megkapjuk a nyomvonalra vonatkozó
igazolást.
Az előterjesztést, amelyet a saját területem
vonatkozásában előterjesztőként jegyeztem nem én készítettem. Tartalma a
korábbi szakmai tapasztalataim alapján nekem egyértelmű volt abban a
tekintetben, hogy nem önmagában egy útépítéshez szükséges nyomvonal alatti
területre vonatkozik, hanem egy olyan vagyongazdálkodási döntés, amely magában
foglalja a nyomvonal alatti területet, az útépítéshez szükséges egyéb
területeket, valamint kap az állam egy jól fejleszthető területet. Nekem mindez
evidens volt és ezért nem kértem az átdolgozását, a jogi szempontoknak
megítélésem szerint egyébként megfelelt. Tekintettel arra, hogy az
előterjesztés nem egy laikus közegnek, hanem olyan szakembereknek szólt, akik
jártasak az állami vagyonkezelésben, ezért joggal gondoltam ők is úgy
értelmezik ezt a helyzetet, ahogy én. Megjegyzem a döntéshozó Vagyontanácsi
tagok közül Baranyi Imre ez időben a NIF igazgatóságának a tagja volt és még ő
sem jelezte, hogy csak nyomvonal alatti területet szerezzük meg.
A július 24-i vezetői értekezleten a vezérigazgató
úr részéről az összes jogi terület egyetértésével az a döntés született, hogy a
King’s City beruházás, tekintettel, arra, hogy azzal kapcsolatban a turizmus és
koncesszió kérdésében illetékes egyéb állami szervezetek még nem döntöttek, ne
szerepeljen a csere indokai között. Elégségesnek ítéltük a szerződéshez az MNV
Zrt-nek a Vagyontörvényben az általános vagyongazdálkodásra vonatkozó
felhatalmazását valamint az M4 gyorsforgalmi út fejlesztésének elősegítése
vonatkozó lehetőséget.
Az értékbecslés a július 24-i vezetői értekezlet
idején érkezett meg, de NIF-től a nyomvonal rajzok csak a július 30-i
Vagyontanácsi ülés előtt. A NIF még nem fejezte be a tervek átdolgozását a
2007. júliusi telekalakítások miatt és kizárólag az én kérésemre küldte át azt
a rész anyagot, amelyet a Vagyontanács ülése előtt kioszthattunk.
A július 30-i Vagyontanács ülésen kaptunk még
észrevételt Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úrtól, ezek közé tartozott a
MOL gázvezeték szolgalmi joga, vagy a GSM adótorony helyzete. Tekintettel arra,
hogy a szerződés előkészítés során ezek a kérdések nem merültek fel és a
szerződést a Vagyontanács kedvező döntése esetén még augusztus 1. előtt –
Földtörvény módosítása miatt – célszerű aláírni, így az ülésen azt vállaltam,
hogy a felmerült kifogásait Benedek Fülöpnek beleírjuk a szerződésbe. A Tanács
ülésén a csereszerződés napirendi pontjának kezdetén Tátrai Miklós ismertette
a NIF-től aznap érkezett nyomvonal rajzot, ami igazolta, hogy a két nagy pest
megyei ingatlant kettészeli a nyomvonal.
Az ülésen Baranyi Imre tanácstag rákérdezett az
értékbecslésekre, ezt a jegyzőkönyv töredék is tartalmazza. Én azzal
összefüggésben válaszoltam, hogy korábban készült egy Reorgos értékbecslés, ami
a mi 70 hektárunkat a felajánlott 82 hektárral közel azonos értékűnek vette.
Erre tekintettel mondtam, hogy a mi 70 hektárunk többet ér, mint a Blum út
által időközben 100 hektárral összesen 182 hektárra megnövelt terület, ezért
296 millió forint értéktöbblet jogos a Magyar Államnak.
A Vagyontanács közben Blum úr és kísérői
megérkeztek az MNV Zrt. épületébe és az én irodámban várakoztak arra, hogy
lesz-e szerződéskötés vagy nem. A Vagyontanács egyhangúan elfogadta az
előterjesztést, azzal a kiegészítéssel, hogy Benedek Fülöp által az utolsó
pillanatban kért kifogásokat is a szerződésbe foglaljuk.
A csereszerződés elfogadását követően felmentem az
irodámba és tájékoztattam Blum úrékat a kedvező döntésről. Majd Blum úr
ügyvédjével, dr.Varga Bálinttal együtt beültünk az én számítógépembe és
nekiálltunk a szerződés véglegesítésének. A szerződés alapja az a
csereszerződés, amit röviddel azelőtt a Klebelsberg villa megszerzésekor
használtunk, majd később ugyanez a szerződés lett átdolgozva az V. kerületi
Önkormányzattal kötött csereszerződéshez. Varga Bálinttal először a
Perfektinges értékbecslésből emeltük át a szerződéses értékeket, majd a Benedek
Fülöp féle módosításokat is beemeltük a szerződésbe.
Közben az MNV koordinációs részlege – még a
folyamatban lévő Vagyontanács ülés alatt – elkészítette az 507/2008. (VII. 30.)
sz. NVT határozatot, amelyet hitelesítettünk. Ennek a hitelesített határozatnak
a birtokában ellenőriztük a csereszerződést, majd Blum úr előtt ismertették a
tartalmát a jelenlévő dr.Parti Tamás közjegyző jelenlétében, majd Blum úr
aláírta, amit Varga Bálin ügyvéd úr ellenjegyzett, majd én levittem Tátrai
Miklóshoz, aki előttem aláírta, amit viszont én jegyeztem ellen. A
csereszerződés aláírásakor tehát közjegyző is jelen volt, arról közokiratot is
kiállított, amit azért tartok fontosnak megjegyezni, mert később olyan
támadások is értek bennünket, hogy a csereszerződést nem is aznap, hanem
korábban írták alá.
Dr. Varga Bálint a csereszerződést még aznap
délután a székesfehérvári földhivatalban benyújtotta.
VIII. Végezetül
össze szeretném foglalni álláspontomat a személyem elleni vádakról
A hűtlenkezelés kísérletének bűnsegédletével
kapcsolatban először is a vádirat állításával ellentétben a csereszerződés nem
valósított volna meg hűtlen kezelést, éppen ellenkezőleg az ellene folytatott
politikai támadások okoztak súlyos kárt az országnak.
Nem igaz a vádhatóság azon állítása, hogy én
tisztában lettem volna, hogy a csereszerződés vagyoni hátrányt okoz, mert az
szakmailag részint előbbiekben általam elmondottak miatt nem igaz. Nem igaz ez sem
a vagyoni hátrány, sem a tudatállapotom vonatkozásában. Itt kívánom
megjegyezni, a vádhatóság itt is jobban ismeri a saját tudat állapotomat, mint
én. Erre vonatkozóan a nyomozás során tett legutolsó 2012. március 8-i
kihallgatási jegyzőkönyvemre szeretnék hivatkozni ( Ny.i. X. köt.765.o.),
amelyet azzal szeretnék kiegészíteni, hogy a politikai perekben az elmúlt 60 év
alatt annyi fejlődést sikerült a vádhatóságnak felmutatni, hogy trónfosztották
a „bizonyítékok királynőjét”, a vádlottak az erőszakkal kicsikart beismerő
vallomását. A beismerő vallomást a vádlott helyett jelenleg a vádló teszi meg,
vagy a szinkronúszásban lévő a polgári perben mondják ki, miután az érintettet
kizárják a perben való részvételtől.
Itt kívánom megjegyezni, hogy törvénysértőnek
tartom előzetes letartóztatásomat, amely során egy kivételtől eltekintve
fizikai atrocitás nem ért, viszont egyelőre ismeretlen személyek megrendelésére
folyamatos pszichikai kísérletezésnek voltam kitéve.
Az egész eljárás során érthetetlen volt számomra a
nyomozóhatóság gyanúsítása, amiből a vádemelés során legalább egyes fizikai
képtelenségeket kihagytak, gondolok itt arra, hogy július 3-án át kellett volna
adnom egy július 15-én készült szerződést, amit eleve meg sem kaptam.
A gyanúsítást összhangban a többi ellenem
folyamatba lévő büntetőeljárásokkal, olyan szempontok határoztak meg, amelyek
idegenek a büntetőjogtól. Nevezetesen nem, mint egy bűncselekmény feltételezett
elkövetőjét kezeltek, hanem személyemhez kívántak feltételezett
bűncselekményeket csatolni.
Magyarország „Alaptörvényének” XXVIII. cikk (1)
bekezdése, a jogállami Magyarország korábbi alkotmányának szellemiségével
összhangban, biztosítja tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, amelynek
én ennek egyik alapjának tartanám, hogy tudjam miért nem a törvényileg
illetékes bíróságom előtt kellett megjelennem.
Ez irányú fenntartásaimat mindaddig fenntartom,
ameddig nem tudom, hogy dr.Belovics Ervin iránymutatása alapján az OBH általam
egyébként nagyra becsült elnöke miért a jelen Szolnoki Törvényszéket tartotta
erre a perre megfelelőnek. Fenntartásaim nem a Tisztelt Szolnoki Törvényszéknek
szólnak, amely megítélésem szerint méltatlanul került ebbe a helyzetbe, hanem
ennek a jogilag kétes helyzetnek.
Végezetül szeretném jelezni a Tisztelt
Törvényszéknek, hogy az eljárás későbbi szakaszában szeretnék még legalább két vallomást
tenni a polgári ítéletekkel, valamint az értékbecslésekkel kapcsolatban.
Befejezésül a nyomozati iratok elektronikus
változatának X. kötet, Gyanúsított 1./Csaszy 489. old /files/Carved (43041280) számon szereplő
2009-es augusztusi levélből szeretnék idézni:
„Az
erőviszonyokról és az eszközökről azonban nincs kétségem és attól tartok
Magyarország kezd amúgy is egy Neverland-Tükörország lenni, ahol a bűnözők
üldözik a bűnüldözőket”