Mínusz egy nap

Mínusz egy nap

Holnap elkezdődik a Szolnokra kitelepített Sukoró-per tárgyalása. A büntetőjogot politikai leszámolásra felhasználók és mindig kézen  lévő kiszolgálóik újításának köszönhetően, a teljes politikai, egzisztenciális össztűz alatt lévő vádlottak civilizált államokban megillető védekezési jogát azzal igyekeznek korlátozni, hogy pereiket lakhelyüktől és nem mellesleg törvényes bírójuktól távol lévő bíróságra helyezik.  A jogilag aggályos megoldású és az állami infrastruktúrával nem rendelkező vádlottak számára jelentős pszichikai és anyagi többlet terhet jelent a távoli helyszín. Mi még viszonylag jól jártunk ugyanis lehetett volna Zalaegerszeg és Nyíregyháza is (esetleg felváltva), eddig azonban Kaposvár vezeti a vádlott szívatási rangsort fizikai adottságaival.

Mi így lettünk szolnokiak, a kecskemétiek, kaposváriak, debreceniek ( Szilvásy) sorstársaiként.

Perünk első (Tátrai) és másodrendű vádlottja ( jómagam) a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordultunk, valamit az Alkotmánybíróság tavaly december 28-i II/2559/2012. határozata is megszüntette a perkitelepítések alkotmányos alapját ( másodszor, ugyanis egyszer már hatályon kívül helyezte az erre vonatkozó törvényi rendelkezést, válaszul a Fidesz beleírta az "Alaptörvény" (Grundgesetz) átmeneti rendelkezéseibe, ezek mentek a kukába). Van némi remény arra, hogy a holnapi per aggályos alkotmányos alapjai miatt mégsem indul meg, de őszintén szólva az eddigi tapasztalataim alapján ennek kicsi az esélye.

Mi holnap leülünk arra a vádlottak padjára, amelyen már sokan ültek előttünk és remélem nem sokan fognak utánunk. A Duna Tv jelenleg még szabadlábon lévő műsorszerkesztői megtették azt a gesztust, hogy perünk előestéjére tették az örök klasszikus, Bacsó Péter Tanújának a vetítését.

A filmhez mindenkinek jó szórakozást, a jelenkori szolnoki átdolgozásának követőinek pedig ezzel a bloggal kívánok segítséget adni, hogy a bíróságon történteket részint naplózva, részint dokumentumait lehetőség szerint közreadva nyújtsak segítséget a nagyérdemű publikumnak.

De addig is Hajrá Pelikán !

A perkitelepítéssel kapcsolatban mellékelem a perkitelepítés ellen a Kúriához benyújtott ( és elutasított) fellebbezésemet:

A Kúria részére

az OBH Elnökén keresztül

Tisztelt Kúria !

Alulírott dr. Császy Zsolt (1024 Budapest, Lövőház u. 28.sz.), mint a Fővárosi Törvényszéken 31.B 1123/2012. ügyszámon indult büntető eljárás II. rendű vádlottja ezennel

fellebbezést

nyújtok be a 248/2012. (VIII.21.) OBHE számú határozata ellen a Fővárosi Törvényszéken indult B.1123/2012. számú büntető ügy elbírálására a Szolnoki Törvényszék kijelöléséről tárgyában.

A fenti határozat a következők szerint jogszabályba ütközik:

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 62.§ (1) bekezdése szerint, a törvényes illetékességgel rendelkező bíróság helyet más azonos hatáskörrel rendelkező bíróság kijelölésére csak „kivételesen” és ha „az adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának” aránytalan munkaterhe miatt kétségessé váló ésszerű időn belüli elbírálása nem biztosítható, kerülhet sor. Estünkben tehát kivételesen alkalmazható és adott időszakra vonatkozó lehetőségről rendelkezik a jogalkotó. A Fővárosi Törvényszék – szinte köztudomásúnak tekinthető – tájékoztatása azonban nem egy „kivételes” és csak „egy adott időszakra” vonatkozó helyzettel indokolja kérelmét, hanem egy általános és nem eseti jelleggel fennálló túlterheltséggel. Ennek az általános helyzetnek megfelelően az összes un. kiemelt ügyet át kellene helyeztetni más bíróságra és nem válogatni, amelynek törvényi feltételei megítélésem szerint amúgy is hiányoznak.

 A fenti pontban idézett törvényhely további feltételként határozza meg utolsó tagmondatában, hogy „ a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével” .  Esetünkben a Szolnoki Törvényszék elnökének 2012 El.I.B 43/3 ill. 2012.El.I.B. 44/3 számú leveléből kiderül, hogy a kijelölés sem tárgyi (megfelelő tárgyaló termek hiánya), sem személyi feltételei (bíró kirendelés kérése a Bjt 31.§ alapján) nem állnak jelenleg rendelkezésre. 

Az OBH elnöke nem tartotta be a Bszi 63.§ (1) bekezdésben foglaltakat a kijelölésre kerülő bíróság kiválasztásánál, ugyanis még a kijelölés előtt 8 bíróságot keresett meg adatszolgáltatási és véleménykéréssel, ugyanakkor a kijelölt bíróságot Szolnokot sem a kijelöléssel kereste meg, hanem csak a fenti adatszolgáltatási és véleménykérési „körével”.  Ez a megkeresés megfelelt a hivatkozott jogszabályhely második mondatának második tagmondatának: „  továbbá bármely bíróságtól adatot vagy véleményt kérhet; a megkeresésnek soron kívül eleget kell tenni „, azonban nem történt meg az első tagmondat szerinti cselekmény: „Az OBH elnöke kikéri a kijelöléssel érintett bíróság és büntetőügy esetében – ha az indítványozó nem a legfőbb ügyész – a legfőbb ügyész véleményét,”. A jelen esetben nem ez történt, ugyanis a jogszabály egyértelműen egy bíróságról, pontosabban „érintett bíróságról” beszél. A fentiek alapján előfordulhatott az a helyzet, hogy a legfőbb ügyész képviselője nem a kijelölt bíróságról, hanem a kijelölésnél szóba jöhető bíróságokról kapott tájékoztatást, így egyfajta (ki) választási lehetőség lett részére biztosítva.  Dr.Belovics Ervin legfőbb ügyész-helyettes úr 2012. augusztus 09-i levelében élt is ezzel a lehetőséggel és a Szolnoki Törvényszék kijelölésre tesz javaslatot a nyolc bíróságból és nem a „kijelöléssel érintett bíróságról” mond véleményt.

A fenti határozat sérti az Alaptörvény  ( Grundgesetz)  XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat a bíróság pártatlansága vonatkozásában, ugyanis a 248/2012. (VIII. 21.) sz. OBHE határozat meghozatalakor ill. az erre vonatkozó fent hivatkozott  2012. augusztus 09-i vádhatósági vélemény  (indítvány) megtételekor ismert volt a Szolnoki Törvényszék Elnökének 2011. El.III.A.2/11.számon közzétett 2012. évi ügyelosztási rendje, amelynek 17. oldal 2. pontja alapján a jelen büntetőeljárás tárgyát képező ügyben egyedül a 9.B tanács, Sólyomváriné dr.Csendes Mária tanácselnök bírónő kerülne kijelölésre. Meg szeretném jegyezni, hogy ismeretlenül is nem a tanácselnök bírónő pártatlanságát kívánom megkérdőjelezni, hanem azt az eljárást, amelyben a vádhatóság az eljáró bíró személyére is – akár áttételesen is – javaslatot tehet.

A fenti számú OBHE határozat sérti az Alaptörvény ( Grundgesetz)  XXVIII. cikk (7) bekezdésben a jogorvoslati joghoz való jogot, ugyanis a Bszi. 63.§ (2) bek. szerint: „Az OBH elnöke döntésében ismerteti az OBT által meghatározott elvek alkalmazását.” , amely a határozatban 36/2012. (VIII.17.) OBT számú határozatként szerepel, azonban kihirdetésére illetve a jogorvoslattal érintett általi hozzáférése sem a jelen határozat meghozatalakor, sem fellebbezés beadásig nem volt biztosított. Így annak tartalma és a megfellebbezet határozattal történő összehasonlítása nem volt megoldható. A fent hivatkozott határozatban való tájékoztatás szerint a 36/2012 (VIII.17.) sz. OBT határozat „elvként” fogadta el az OBH Elnökének 3/2012 ( II.20.) sz. ajánlását ( továbbiakban „Ajánlás”), amely nem elveket, hanem alapvetően technikai szabályokat tartalmaz. Önmagában az is sérti jogállami elveket, hogy azt a nemzetközi egyezményekben is a „tisztességes eljáráshoz” való jogként védett egyik legfontosabb jogelvet, amely szerint „senki sem fosztható meg törvényes bírájától” még jogszabálynak sem minősülő norma szintjén kívánják kezelni. Esetünkben ez az „Ajánlás” számomra kizárólag az interneten állhatott a rendelkezésem, kétséges hitelességgel pl. az iratokban szó esik az „Ajánlás” 5.1 és 5.2 alpontjairól, amely pontok viszont hiányoznak az interneten közzétett szövegből.  A közzétett „Ajánlás” 6. pontja is hivatkozik 6.1, 6.2, 6.3 alpontokra anélkül, hogy ezek az alpontok a szövegből azonosíthatók lennének.  A 7. pontban hivatkozás történik a 7.2 alpontra (szintén azonosíthatatlanul), amely szerint viszont léteznie kell egy 7.1 pontnak is valahol. A 8.pontban is hivatkozás történik – szintén megjelölés nélkül – a 8.3 alpontra, így feltételezhető, hogy léteznie kell egy 8.1 és 8.2 alpontoknak is. 

Az OBH-ban 2012. augusztus 27-én történt iratbetekintés során azt a tájékoztatást kaptam, hogy az OBH normái hivatalos lapban nem, hanem kizárólag az interneten elérhetők, ezért kénytelen vagyok a fentiekben hivatkozott találgatással kezelni az ügyemre vonatkozó szabályozást.

Tisztelt Kúria !

A fentiekben részletezett fellebbezési szempontok mellett a fellebbezett OBHE határozattal összefüggésben meg kell tennem a következő általános érvényű észrevételeimet:

A 248/2012. (VIII.21.) OBHE számú határozat egy olyan ügyhöz kapcsolódóan született, amely nem csak szerves része, hanem egyik jelképévé vált a Magyar Köztársaság jogrendjét és alkotmányos berendezkedését szétverő hatalmi játéknak. Ezzel kapcsolatban nem is a Magyar Állam képviseletében elkövetett sorozatos jogsértésekre gondolok (törvénytelen előzetes letartóztatások,  az emberi méltóság megsértése mozgáskorlátozott állapotban fizikai kényszerintézkedések nagy nyilvánosság előtt történő prezentálása, orvosi papírok erőszakkal történő elvétele, kegyeleti jog elvonása, hamis tanúzás ill. erre való felbujtás, intézkedés elmulasztása hivatalból üldözendő bűncselekményeknél), amelyeket reményeim szerint a későbbiekben - talán még - létező igazságszolgáltatás fórumai megítélhetnek. A legjelentősebb jogsértés, amikor maga az Állam alakul át a jogsértés intézményesült elkövetőjévé. Ebben a rendszerben a legutóbbi elem a bíróságok „kijelölése”, amely egy kivételesen alkalmazható jogintézményt tesz egy Elszámoltatásnak nevezett államellenes és kiemelten társadalomra veszélyes tevékenység eszközévé. Történelmi analógiával élve és a hatvan évvel ezelőtti terminológiát alkalmazva, esetünkben nem bíróság kijelöléséről, hanem inkább „per-kitelepítésről” van szó annak minden korábbiakból ismert „előnyével” együtt.

 A „per-kitelepítés” során a védekezéshez való jog objektív okokból is korlátozódik, arról nem is beszélve, hogy a jelen büntetőeljárás időtartama nem az ügy bonyolultsága, hanem a jogilag irreleváns tényezőknek köszönhető. A vád tárgyává tett cselekményhez ugyanis csak áttételesen vagy még amúgy sem kapcsolódnak a vádirat szerint kihallgatni javasolt tanúk túlnyomó többsége és ez okozhatja az eljárás elhúzódását. A kijelölés (kitelepítés) indokának (ürügyének) alátámasztása az un. gyorsítás-egyszerűsítés visszatérő elem a jelen üggyel is összefüggésben folytatólagosan elkövetett jogellenes cselekményeknél ill. ezek kísérleténél, amelyek pl. védekezés joga az ügyvédi jelenlét korlátozásánál, vagy tanúk esetében kizárásával az eljárás során, vagy akár a jelen eljáráshoz is kapcsolódó Vagyontörvényből, a rendszerváltás óta folyamatosan biztosított társadalmi ellenőrzés ( kormánypárti, ellenzéki, társadalmi szervek) felváltása kizárólag kormánypárti ellenőrzéssel.

A jelen fellebbezésemet, olyan tőlem független és abszurd körülmények között kellett megtennem lsd. 5. pont, amelyben sem eljárási, sem az anyagi szabályok nem voltak megfelelően megismerhetők. A kijelölés valódi indoka a határozatból ill. a vele összefüggésben keletkezett iratokból nem volt felismerhető. Ezek a körülmények engem (gondolom saját hibámból) a hazai jogrendszer egyik üstökösének S.Lajosnak tulajdonított azon klasszikus  jogelméleti tételére emlékeztetnek, amely szerint:” A szabály az, hogy nincs szabály”.

Meglehetősen sajátságosnak tartom továbbá azt is, hogy a II. fokon eljáró szervezet részt vehet az I. fokú határozat előkészítésében, ráadásul ebben a 2012. augusztus 13-án keltezett 2012. El.I.D. 1/70  számú ügyiratban egy nagytekintélyű,  köztiszteletben álló bírósági vezető a jelek szerint nem tulajdonít megfelelő jelentőséget a hazai igazságszolgáltatásnak az 1869. évi IV. törvénycikket és az 1871. évi XXXIII. törvénycikket követő szétválasztásának.

Végezetül kérem a Tisztelt Kúriát, hogy fellebbezésemnek a 248/2012. (VIII.21.) sz. OBHE határozat hatályon kívül helyezésével helyt adni szíveskedjenek.

Budapest, 2012. augusztus 28.

Tisztelettel,

dr.Császy Zsolt

II. rendű vádlott