2013. január 25., péntek

Vallomás


Az alábbiakban teljes egészében nyilvánosságra hozom a január 21-i vallomásomat. A közzététellel megvártam a tegnapi napot, amikor az utolsó ( V. rendű) vádlott is megtette vallomását:


Tisztelt Törvényszék !


A magyar nyelv alapján a vád szövegét értettem, azzal kapcsolatban vallomást kívánok tenni.

I.                  Először is szeretném röviden kifejteni álláspontomat az eljárással kapcsolatban


Ez a per illetve annak a Tisztelt Szolnoki Törvényszékre ismeretlen szempontok alapján történő kitelepítése véleményem szerint méltatlan helyzetbe hozta a Törvényszéket is, mint minden tisztességes bíróságot.

A jelen eljárást eddig, még ha büntetőeljárásnak is nevezik sajnálatos mód a kezdettől fogva politikai érdekeknek alárendelve, politikai szereplők nagy nyilvánosság előtt hangoztatott elvárásainak megfelelően, azokkal összhangban folyatták le.

A Tisztelt Törvényszék iránti bizalmam annak ellenére töretlen, hogy a jelen eljárás kijelölésére vonatkozó valós szándékot nem ismerhettem meg, a kijelölés megítélésem az „Alkotmányba”, az általános jogelvekbe, valamint Magyarországot is kötő nemzetközi egyezményekbe ütközik, azonban az igazság nem lehet helyhez kötött és jogi fenntartásaim, valamint a perkitelepítéssel együtt járó fizikai nehézségek, valamint indokolatlan többletköltségek ellenére is igyekszem a Törvényszék rendelkezésére állni.

A jelen bírósági eljárás során a tőlem telhető legjobb tudásommal és tisztességgel kívánok részt venni, kérdésekre válaszolni és ezzel egyben választ kívánok adni mindazoknak, akik az Állam nevében gyakorolt közhatalommal visszaélve cinikusan – korábbi gyanúsítotti helyzetemre hivatkozva – kétségbe vonták szavahihetőségemet.

Nem kívánok válaszolni az Tisztelt Vádhatóság esetleges kérdéseire, ugyanis valódi vádlóimnak nem őket tartom. A valódi vádlóimnak azokat tartom, akik társadalomra veszélyes céljaik érdekében eszközként használhatják fel az állam büntető hatalmát.

II.  Tisztelt Törvényszék!,  most személyi körülményeimről szeretnék szólni.


a.     Szakmai életút:

20 évvel ezelőtt röviddel a diploma megszerzése után kezdtem el dolgozni az állami vagyonkezelés területén, mint az MNV Zrt. egyik jogelődjének az Állami Vagyonügynökség tanácsosa. Feladatom a korábbi társadalmi berendezkedés állami monopóliumát megtestesítő állami vállalati struktúra átalakításában való részvétel volt, majd a gazdasági rendszerváltás eszközeként felgyorsított privatizációban láttam el jogászi feladatokat. Munkámat az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság egyesüléséből létrejött Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt-ben folytattam 1996-ig, majd 2002-ig a Fővárosi Önkormányzat vagyonkezelő társaságánál a BFVK Rt-nél dolgoztam hasonló feladatkörrel. Itt portfolió menedzserként illetve jogtanácsosként láttam el munkakörömet.

10 éves beosztotti alkalmazás után 2002-től a Nemzeti Autópálya Rt-nél, a jelenlegi Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF Zrt.) kerültem először vezető beosztásba, mint vezető jogtanácsos. Itt először a társaság saját jogi szervezeti egységet kellett felállítanom, majd a rendkívül nagy volumenű közbeszerzési feladatok miatt az önálló közbeszerzési szervezeti egységet, amelyet igazgatóként vezettem. Közbeszerzési igazgatóként az állami költségvetés akkori legnagyobb volumenű közbeszerzéseinek adminisztratív és jogi feladataiért voltam felelős. Ezt a munkakörömet a vezetői feladatok mellett jogtanácsosi és hivatalos közbeszerzési tanácsadói hivatalos regisztrációval láttam el.  Nemzeti Autópályánál ismerkedtem meg a gyorsforgalmi út fejlesztés jogi és részben műszaki feladataival, kezdetben ideértve ennek vagyonkezelési oldalát is.

2005-2006 között társcégvezetői feladatokat láttam el az ország egyik legnagyobb német-osztrák tulajdonosi hátterű autópálya építő koncessziós társaságnál az M6 Koncessziós Autópályaépítő Rt-nél. Itt főleg a magyar hatóságokkal és állami vagyonkezelő szervezetekkel való kapcsolattartást és a sajtó kapcsolatokat felügyeltem. (Korábban koncessziós eljárásokkal nem foglalkoztam, ezért összeférhetetlenségi kérdés ezen beosztásomnál nem merült fel)

2006. augusztusában tértem vissza a közszférába, ahol a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) Vagyonkezelési Főosztályvezető, Értékesítési Főosztályvezetői, Portfólió Osztályvezetői valamint az ezeket összehangoló vezérigazgató-helyettesi munkakört – vezérigazgató-helyettesi cím nélkül – láttam el egyidejűleg, ezeket a munkaköröket előttem négy teljes munkaidős dolgozó látta el. Ekkor ismertem az MNV Zrt. későbbi vezetői közül Tátrai Miklóst, aki először a KvVM helyettes-államtitkára, majd a Pénzügyminisztérium államtitkára volt, Bodnár Teréziát, aki ekkor a KVI vezérigazgató-helyettese, majd ez a pozíciót az MNV Zrt-ben is betöltötte, valamint dr. Váry Andrást, aki jogi igazgató volt.


A KVI-ben, amint ez előbbiekben ismertetett általam vezetett szervezeti egységek elnevezéséből is kiderül, vezetésem alá tartozott a szervezeti egységek kezelték a Magyar Államnak – az ÁPV Rt. a Nemzeti Földalap kivételével – teljes vagyonát, ideértve azt az épületet is, amelyben jelenleg vagyunk. Feladatom során nemcsak a magyarországi, hanem a nemzetközi ingatlanpiaci viszonyokra is rálátást kaptam, ugyanis többször is vezethettem a legnagyobb nemzetközi ingatlanpiaci kiállításokon a magyar kiállítást. Munkaköreim ellátása során a jogtanácsosi feladatokat is el kellett látnom, amihez a szükséges bejegyzés megtörtént.

A KVI-hez történő belépésem előtt már tudomást szereztem azokról az elképzelésekről, amelyek az egységes állami vagyonkezelési rendszer létrehozása érdekében a három párhuzamosan működő állami vagyonkezelő szervezet összevonásával a későbbi MNV Zrt. felállítására törekedtek. Az MNV Zrt. felállításra végül is a 2007. évi CVI. Az állami vagyonról szóló törvény 2007. szeptemberi elfogadását követően 2008. január 1-től került sor, miután a törvényhozás Sólyom László köztársasági elnök úr észrevételeire tekintettel a 2007. júniusi elfogadást követően másodszor is elfogadta a Vagyontörvényt. Az MNV Zrt. lényegében három korábbi állami vagyonkezelő szervezet az ÁPV Zrt., KVI és a Nemzeti Földalapkezelő szervezet összeolvadásából állt össze, ezeknek a jogelődöknek feladatkörét bizonyos mértékben a három vezérigazgató-helyettes alá tartozó szervezeti egységek vitték tovább.




Én ekkor életem első munkaügyi perét folytattam, ugyanis a KVI az üzleti szférából érkezett vezérigazgatója az új Vagyon törvény elfogadása első elfogadása idején azonnali hatállyal felmondott nekem, ugyanis bennem látta legfőbb riválisát az állami vagyonkezelő szervezetben. Itt kívánom megjegyezni, hogy 18 éves korom óta dolgozom és soha semmilyen munkajogi problémám vagy akárcsak egy szóbeli figyelmeztetésem sem volt. A munkaügyi peremet hála a Fővárosi Munkaügyi Bíróság gyors eljárásának még az MNV Zrt. megalakulása előtt 2007 decemberében jogszabályba ütközés megállapításával megnyertem, azonban addigra sikeresen pályáztam MNV Zrt. értékesítési igazgatói posztjára. A fenti munkaügyi vitámra azért is kényetlen vagyok felhívni a T. Törvényszék figyelmét, mert bizonyos tanúvallomásoknál a velem ekkor konfliktusba került személyi kör elfogultságát a büntetőeljárási törvény tanúkra való rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával együtt kellett észlelnem.

Szakmai életutamat még ki szeretném azzal egészíteni, hogy 1993. óta kisebb megszakítással egészen őrizetbe vételemig ill. előzetes letartóztatásomig meghívott oktatóként tanítottam az ELTE Állam és Jogtudományi Karán, először a Magyar Jogtörténeti majd a Közgazdasági és Statisztikai Tanszéken, itt legutóbb privatizációs és állami vagyonkezelési ismereteket. Jelenleg doktori disszertációmat készítem elő a velem kapcsolatban is folyó „Elszámoltatás” jogi környezetének elemzésére a „Piszkos Jogtan” címmel.

Az igazságügy miniszter úr 2008-12-ig kinevezett a Jogi Szakvizsga Bizottság cenzorának.















b.     Bűnözői szakmai életutam


Tekintettel arra, hogy a jelen eljárás vádiratában is említés történik az ellenem jelenleg is folyamatban lévő büntetőeljárásokról, szót kell ejtsek arról, hogy Magyarország jelenlegi állapotának természetes velejárójaként jogellenes politikai célokból az állam büntetőhatalmát történelmileg azonosítható módon felhasználják az Elszámoltatásnak nevezett államellenes és társadalomra különösen veszélyes magatartás során. Ennek a rendszernek nembeli lényege, hogy a jog a politika szolgáló leánya, ahol az ítéletet előbb hozzák meg a szolgálatukban álló tévesen sajtóorgánumnak nevezett, valójában agitációs propaganda eszközök, majd a bíróságok dolga már csak a média lincselések ítéleteinek írásba foglalása lenne. Tipikus elkövetői magatartása ennek, hogy előbb van meg a bűnös, mint a bűn. Az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme érvényesül. Esetemben az Elszámoltatás kiemelt támogatójának számító Heti Válasz jelölt meg először célpontként még 2008. áprilisában, majd a valamikori Magyar Nemzet nyomdai tördelésében ill. címével megjelenő és egyfajta ügyészségi közlönyként működő „lapban” jelent meg a jelen eljárás megindításának hivatkozási alapjául szolgáló írás is.

Ezek után először 2009. nyarán kaptam visszajelzéseket arról, hogy egy autópálya perben szeretnének felelősségre vonni, amelynek kulcs eleme a korábbi politikai tevékenységem lenne. Majd az Elszámoltatás agitációs propaganda eszközeiből előre értesülhettem a jelen vádiratban is hivatkozott Moszkvai Kereskedelmi Képviselet, a Fradi Pálya illetve a Corvin Negyed értékesítésével kapcsolatban személyemet érintő veszélyekről. Ezekből az agitációs propaganda eszközökből szereztem tudomást még további elszámoltatási kísérletekről (Bakonyerdő, Club Aliga stb). Tekintettel arra, hogy a korábbiakban kb. 3-4.000 szerződés megkötésében játszottam szerepet, ezért még párszáz büntetőeljárásra számítok.

Maradva a jelen vádirat kereti között csak az abban hivatkozott két büntetőeljárásra szeretnék két szóban kitérni, ugyanis ugyanazon törvényi tényállásokat saját magukkal is ellentétesen értelmezik a nyomozóhatóságok ill. az ingatlan értékbecsléseket akkor is képes vagyok „manipulálni”, ha soha semmilyen kapcsolatban nem voltam velük, vagy szerintük eleve meg sem rendelem őket.


c.  Az MNV Zrt.-nél betöltött szerepem


A fenti némiképp kalandosnak tűnő, azonban szerintem korhűnek számító bemutatkozásomat szeretném az MNV Zrt.-nél betöltött szerepemmel folytatni. Az állást nyilvános pályázatot követően 2007. december 14.–én aláírt munkaszerződéssel 2008. január 1-től töltöttem be. Feladatkörömet egyrészt az MNV Zrt. Szervezeti és Működési Szabályzata, amelyet az MNV Zrt. ügyvezető szervezete a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács a pénzügyminiszter jóváhagyásával 2007. november 21-én fogadott el.

Ennek a 26.§-a tartalmazza az értékesítési igazgató feladatait. Ezek szerint a vezérigazgató-helyettesek feladatkörébe tartozó értékesítési ügyekben, a-i) pontokban kilenc különösen hangsúlyozott résznek jogi és technikai előkészítése és végrehajtása tartozott a feladatkörömbe.

A jelen esetben ezek az

a.) pont: közreműködik az értékesítéssel kapcsolatos jogi feladatok ellátásában, jogi szempontból ellenőrzi és ellenjegyzi az eljárás során készített dokumentációkat és döntési javaslatokat

c.) pont: koordinálja és kontrolálja a vagyon értékesítéssel kapcsolatos feladatok ellátását, ellenjegyzi a szerződéseket

f.) pont: koordinálja vagyonértékesítési feladatokat

g.) pont: előkészíti az egyéb értékesítési módok és elidegenítés esetén az illetékes vezérigazgató-helyettes által elkészítet előterjesztés alapján az eljárást és gondoskodik annak technikai lebonyolításáért 

i) pont: koordinálja az értékesítésekhez kapcsolódó értékbecslési feladatokat







Mindezekből egyértelműen következik, hogy feladatom jogi vonatkozású és nem üzleti volt, valamint nem tartozott bele az értékbecslések szakmai felülvizsgálata vagy ellenőrzése sem. Az értékbecslések vonatkozásában nem annak tartalmért, hanem meglétéért voltam felelős. Ennek megfelelőn a nyilvános közbeszerzési eljárások után megkötött vállalkozási szerződéseknél én lettem kapcsolattartónak az értékbecslő vállalkozások felé kijelölve, valamint ennek megfelelően az általam vezetett igazgatóság tartotta nyilván a folyamatban lévő értékbecsléseket.


A munkaköri leírásom szintén alapvetően jogi feladatokat határoz meg, míg az értékbecslések vonatkozásában a következők találhatók:

7. pont: Közreműködik a portfolióvagyonra vonatkozó értékbecslés egységes módszertanának kidolgozásában. Koordinálja az értékbecslési és vagyonértékelési tevékenységet a szakmai szakterülettel együttműködésben.

Mindezek alapján a vádiratban szereplő szándékos kötelességszegést, ha akartam volna sem tudtam megtenni, ugyanis nem volt ilyen kötelességem.

Megjegyzem továbbá, hogy nem volt és nem is kellett, hogy legyen értékbecslői képesítésem.

Pár szóban szeretnék az általam vezetett igazgatóságról is beszámolni, már csak ezért is, mert a jelen eljárással kapcsolatos szerződést előterjesztésében résztvevő három igazgatóság közül egyedül az én igazgatóságom munkatársait részesítette abban a megtiszteltetésben a nyomozóhatóság, hogy kivétel nélkül valamennyiüket kihallgassa, míg a másik kettőnél, köztük azzal, amely nem csak részt vett, hanem maga is készítette az előterjesztést, ezt nem tartotta szükségesnek.

Az igazgatóságnak velem együtt tíz tagja volt, ezzel a létszámmal kellett a három jogelődnél korábban becslésem szerint 40-50 fő feladatait elvégezni. Az igazgatóságom tagjait magam válogattam ki, két fő kivételével a jogelődök munkatársaiból, a két új munkatársnak is több évtizedes tapasztalata volt az állami vagyonkezelésből. A munkatársaim kiválasztásánál tehát nem a baráti körömből, nulla szakmai tapasztalatokkal rendelkező munkatársakat választottam, akik így nem személyemnek köszönhették állásukat. Az igazgatóságomon a túlterheltség folyamatos volt, amelyet a rendelkezésre álló legjobb állomány kiválasztásával ill. a tömeges pályázatoknál a társigazgatóságoktól való munkaerő átcsoportosítással tudtuk csak ellátni. Az igazgatóság tagjainak gyakran két munkakört is el kellett látniuk, így nekem is a vezetői feladatok mellett tömegesen kellett jogtanácsosi feladatokat ellátni ( több mint száz szerződést jegyeztem ellen), vagy a titkárnőmnek az igazgatóság adminisztrációs feladatai mellett vezette a szervezeti egység fennállása alatt elvégeztetett kb. 7000 értékbecslés aktuális helyzetének nyilvántartását is. Mindezek mellett gyakori volt nálam a napi 10-12 vagy 16 órás illetve hétvégi munkavégzés is.

Szeretném egy általános példán keresztül a T. Törvényszék részére megvilágítani feladataimat. Az értékesítések szabályrendszerét a következők alkották:

2007. évi CVI tv. „Az állami vagyonról”
254/2007. (X.4.) sz. kormányrendelet „Az állami vagyonnal való gazdálkodásról”
MNV Zrt. SzMSz.
MNV Zrt. Értékesítési szabályzata

Az értékesítés tárgyául szolgáló portfolió jellegétől függően még figyelembe kellett venni a termőföldekre ill. Nemzeti Földalapba tartozó termőföldekre, sportlétesítményekre vagy a műemlékekre vonatkozó speciális szabályokat ill. társasági részesedéseknél a további speciális szabályokat.

Az értékesítésekre többnyire három jogcímen szokott sor kerülni, így versenyeztetés (pályázat, árverés), csere ill. ingyenes vagyonátadás.

Esetünkben egy cserét szeretnék például hozni, a csere privatizációs jogcímével kapcsolatban éppen a jelen Sukorói telekcsere szerződés támadói tévesen állították, hogy a 2007-es Vagyontörvény teremtette meg ezt a jogcímet. A valóság ezzel szemben az, hogy amint azt a Sukorói polgári perben és később a nyomozati iratokban is levezettem, ez a jogcím 1992 óta létezett.







I.                   Első lépés: a tranzakciók általában a cserepartner kezdeményezésére indul. Az írásban eljuttatott ajánlatot, amelyben megjelöli a kezdeményező, hogy mit szeretne megszerezni és cserébe mit kínál az MNV Zrt.-nek a kért állami tulajdonú ingatlanát közvetlenül kezelő vezérigazgató-helyettes szervezeti egysége kapja meg. Az MNV Zrt. szervezeti felépítését meghatározó SzMSz 31.§ (1) bek. a-c) pontjai szerint három szakterület: agrárportfolió, ingatlanvagyon és társasági portfolió, a vezérigazgató-helyettesek a (2) bek. d). pontja szerint felelősek a vagyongazdálkodás végrehajtásáért ill. h). pont felelősek a Tanács vagy a vezérigazgató hatáskörébe utalt vagyongazdálkodási döntések előkészítésért. A csereérték vagyonkezeléséért valamelyik vezérigazgató-helyettes az SzMSz 32.§ (6) bek. e). pont (agrárportfolió), 33.§ (2) bek. c). pont (ingatlanvagyon) ill. 34.§ (1) bek. e). pont volt felelős, amelyben közreműködött az irányításuk alá tartozó és az állami tulajdonú csereérték kezeléséért közvetlenül felelős ügyvezető igazgató.

II.                Második lépés: az ügyvezető igazgatók megvizsgálják, hogy a csere indítvány megfelel-e az állami vagyongazdálkodással kapcsolatos érdekeknek?  Így a csereérték állami ingatlan értékesíthető-e ill. a felkínált csereérték kapcsolható-e valamely állami vagyongazdálkodási célhoz? Az ügyvezető igazgatókat munkájukban segítik az MNV Zrt. SzMSz 35.§-ban meghatározott területi szervezeti egységei, a két „ingatlanos” vezérigazgató-helyettes irányítása alá tartozó területi irodák.

III.             Harmadik lépés: amennyiben a cserére van esély az ügyvezető igazgatók közvetlenül vagy a vezérigazgató-helyettesen keresztül az értékesítési igazgatóhoz fordul a cserével érintett állami és magántulajdonú ingatlanok értékbecslésének megrendelése érdekében. Az ingatlan értékbecslések megrendelésével együtt megadja az értékelni kívánt ingatlanok helyrajzi adatait, valamint az ingatlanokra vonatkozó rendelkezésre álló adatokat, így ha van a másik fél részéről készült értékbecslés, akkor azt is. Emlékezetem szerint a nagyobb értékű ingatlanoknál nem volt rá példa, hogy az MNV elfogadott volna nem a saját vagy más állami költségvetési szervezet megrendelésére készített értékbecslést.

IV.            Negyedik lépés: Az értékbecslések belső rendjét a 35/2008. sz. Vezérigazgatói utasítás tartalmazta. Az értékbecslések megrendelésére a kezdeményezést vagy feljegyzés, belső e-mail vagy kivételesen szóban jelezte nekem a kezdeményező igazgatóság vagy a felettes vezérigazgató-helyettese. Ezt követően egy igazgatóságom által szerkesztett forma nyomtatványon (megrendelőn) küldtem el a nyilvános közbeszerzési eljárás során korábban kiválasztott értékbecslő cégnek az értékbecslés megrendelését. Sürgős esetben faxon vagy e-mailben a hivatalos megrendelő előtt is kiküldtem az ingatlan adatait. A megrendelő lapon meg lett jelölve, hogy az adott ingatlan megtekintése és további felvilágosítás adása érdekében ki vagy kik tudnak az értékbecslő segítségére lenni. Az értékbecslőnek a vállalkozási szerződés alapján 18 napja volt. A beérkezett értékbecsléseket, amelyek kezdetben papíralapon érkeztek be, amelyeket a vezérigazgatói utasítás 4.2 pontja alapján továbbítottam az értékbecslést kezdeményező szervezeti egységnek. Ez az a cselekmény, amelyre a vádirat is hivatkozik a 22. oldal első bekezdésében, a sukorói terület értékbecslését megrendelő Bodnár Terézia vezérigazgató-helyettes asszony 2008. június 17-i feljegyzésére hivatkozva, amelyben visszautasítja, hogy véleményezze az értékbecsléseket. (ennek megalapozottságára a későbbiekben még visszatérek). A véleményezések során a tömegesen beérkezett értékbecsléseknél jelentős számban fordult elő, hogy kisebb nagyobb hibák, elírások történtek, amelyeket javításra vissza kellett küldeni, újabb időveszteséget okozva, ezért elhatároztam, hogy első körben elektronikus úton, e-mail-ben érkezzenek az értékbecslések, majd ezek ellenőrzését követően érkezzen az érvényes, azaz papír alapú értékbecslés. Az ellenőrzés, amelyet lehetőség szerint első körben az értékbecslést kezdeményező szervezeti egység végzett el, alapvetően technikai jellegű volt, azaz a műszaki és ingatlan-nyilvántartási adatok ellenőrzésére terjedt ki, majd amikor beérkezett a végső papíralapú verzió, akkor az én szervezeti egységem is ellenőrizte, hogy megfelelt-e a vállalkozási szerződésben előírt formai követelményeknek és ha mindez rendben volt, akkor a vezérigazgatói utasítás 4.5 pontja alapján én jeleztem, hogy az értékbecslés megfelelő.

A végén állítottuk ki a teljesítésigazolást, az igazgatóságomon egyéb feladataik mellet két munkatárs foglalkozott az értékbecslések aktuális helyzetének nyilvántartásával és az elkészült értékbecslések tárolásával.

Az MNV Zrt.-nél eltöltött közel huszonhárom hónap alatt az értékbecslések koordinálását, mind mennyiségében, mind szakmai súlyával jóval meghaladó egyéb feladataim mellett kb. 7.000 értékbecslés elkészültét koordináltam, azaz közel napi 15-t. 2008 végétől külön vállalkozást alkalmaztunk az értékbecslések ellenőrzésére, de jelzett időszakban ezt saját erőből kellett megoldani.

V.  Ötödik lépés: az értékbecslések   elkészítésével párhuzamosan a vagyongazdálkodási döntés előkészítésért felelős igazgatóság folytatta tranzakció előkészítését, majd amikor minden feltétel adott volt elkészített a 3/2008. sz. Vezérigazgatói utasításnak megfelelően a döntési javaslatot tartalmazó előterjesztést, amelyet az SzMSz szerinti hatáskörömben, azaz a jogi kérdések vonatkozásában megvizsgáltam, majd amennyiben részemről rendben volt, társelőterjesztőként jegyeztem. Megjegyzem az MNV Zrt. szervezeti rendszerében a vezető jogtanácsostól függetlenül dolgoztam, azonban a Vagyontanács azon tagjai, akik korábban az ÁPV Zrt-ben is dolgoztak nem igazából érzékelték az MNV Zrt.-nek az ÁPV Zrt-től eltérő általuk meghatározott szervezeti struktúráját, ezért kérték, hogy a vezető jogtanácsos/hasznosítási igazgató is lásson minden előterjesztést. Részemről ez nem jelentett semmilyen problémát, ugyanis nem emlékszem, hogy a vezető jogtanácsos/hasznosítási igazgatóval az MNV Zrt-ben eltöltött időszak során bármiféle jogi nézeteltérésem lett volna, sőt a kölcsönös ellenőrzés csak növelte a biztonságot.

VI. Hatodik lépés: az elkészült előterjesztés a szabályzatnak megfelelően véleményezésre került a különböző igazgatóságoknál, majd a beérkezett vélemények után vagy átdolgozásra került, vagy nem, de amennyiben érdemi kifogás nem merült fel, az előterjesztésre került a vezetői értekezletre, amelyet követően, ha 250 MFt alatti értékről volt szó a vezérigazgató saját hatáskörében is dönthetett, ha ennél magasabb érték volt, akkor már a vezérigazgató terjeszti a döntési előterjesztést a Vagyontanács elé. Az előterjesztések általában csak a főbb szerződési feltételeket tartalmazták, a részletes feltételeket a szervezeti egységek a saját hatáskörükben a külső partnerrel együtt alakíthatták ki, de bizonyos esetekben előfordulhatott, hogy a szerződést részletesen egyeztethettük a másik féllel, így azt az előterjesztéshez csatolhattuk, ezáltal a döntés része lehetett

VII.         Hetedik lépés: az előterjesztés elfogadása után közvetlenül elkészül a hitelesített döntéshozói határozat, amely döntés végrehajtásának felelősei között szerepelek, mint a szerződés írásba foglalójaként illetve szerkesztőjeként a jogtanácsosi törvényerejű rendeletnek megfelelően. A szerződést ezt követően a cégjegyzésre jogosulttal, általában  a vezérigazgatóval aláírattuk és ellenjegyeztük. Majd ha a mind a két fél aláírta az okiratot, azt a szerződéstárba és a pénzügyre átküldtük. A szerződésbe foglaltak teljesítése után, az igazgatóságom megszerkesztette és aláíratta az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges nyilatkozatot ill. intézkedtünk a birtokbaadás és a birtokbavétel végrehajtására, amelyet általában a területei iroda bonyolított le, majd ugyancsak a területi iroda vezette át a vagyonnyilvántartásba a változásokat. Ezzel a tranzakció jogi része lezárult.       



















III.           A Vádiratban foglaltakra történő tételes reagálás



A vádiratban foglalt tévedésekre és valótlanságokra a következő tételes és szövegkövető észrevételeket teszem:

1       2. oldal alulról számított 9. sor: (értékbecslések)  „felülvizsgálata” . A vádhatóság konzekvensen próbálja a felülvizsgálatot abban az értelemben használni, hogy érdemi, tartalmi felülvizsgálati kötelezettségem lett volna. Tekintettel azonban arra, hogy a szóban forgó értékbecslések vállalkozási szerződés keretében készültek, így a Ptk. idevonatkozó szabályai, valamint az MNV Zrt.-ben rám vonatokozó ilyen irányú kötelezettségek hiányában (SzMSz, munkaköri leírás), a felülvizsgálatot alaki, formai értelemben kellett értelmeznem. (Ugyanezt álláspontot képviseltem a KNYF-n még a gyanúsításom előtt más ügyben, de ugyanolyan feladatkörömhöz kapcsolódóan az értékbecslések vonatkozásában tett tanúvallomásomban. Erre a vallomásomra a nyomozati iratok „Gyanúsított” X. kötet 595. old. 2. bekezdésében hivatkoztam és az általam hivatkozott korábbi jegyzőkönyvet a nyomozati iratokhoz ugyanezen kötet 577. oldalától csatolva lett. Az általam hivatkozott rész pedig az 581. old. 2. bekezdésben olvasható)

2       10. oldal (2.) bekezdés a 7. sor (csere) „nem nyilvános ügylet” kifejezés ellentétes „az állami vagyonról” szóló 2007. évi CVI. tv. 5.§ (1) bekezdésben foglaltakkal, miszerint az állami vagyongazdálkodásával kapcsolatos adat „közérdekből nyilvános”. Ellentétes továbbá a „Nemzeti Földalapról” szóló 2011. évi CXVI. tv. 16. § (3) bekezdésében foglaltakkal is.  Az állami vagyon értékesítésének eredményének nyilvánosságra hozatala között egyébként nincs különbség a versenyeztetéssel vagy versenyeztetés mellőzésével történő értékesítések között.

3       10. old. (3.) „nyilvános pályázat” időszükséglete „minimum 6 hónap”, ezzel szemben a nyilvános pályázatok időszükséglete 3 hónap volt, kb. ugyanannyi, mint esetünkben a cseréé.


4       11. old. (4.) bek. a befektetők hivatkozása: „verseny elkerülésére” a miniszterelnöki találkozón, ez nem található a nyomozati iratokban.

5       13. old. (3) bek. fogalmilag hibás az az álláspont, hogy a cserét önmagában értékesítésként kezeli, itt szeretnék hivatkozni a csere jogcímének megjelenésére a privatizációs jogszabályokban illetve teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a törvényben a jogalkotó a csere jogcímével együtt további jogcímeket is meghatároz a „verseny elkerülésére”

6       13. old.  (4) bek. a vádirat figyelmen kívül hagyja az NFA törvény 13.§ (4) bekezdését, amely a vonalas infrastrukturális létesítmények (pl. közút) ill. közérdek (munkahelyteremtő beruházás) esetén szükségtelennek tartja a pályáztatást

7       13. old. (7) bek. utolsó sor „csere jogszerűségét igazolják” ez nem hangzott Tátrai Miklóstól, valamint nem az MNV Zrt-re volt jellemző, hogy politikai célokat jogi eszközökkel igazoljanak

8       13. old. utolsó ill. 14. old. (1) bek. nem felel meg a valóságnak, hogy „a csere jogszerűségének igazolására jogalapot biztosítsanak”, ugyanis a csere jogalapja teljes mértékben fenn állt.

9       14. old. (1) bek. és (2) bek. a földbirtok-összevonás sikertelensége miatt lett a vonalas infrastruktura fejlesztés (útépítés) vizsgálva, ezzel szemben az érintett területek vonatkozásában az M4 gyorsforgalmi útépítési engedélye már másfél évvel a csereszerződés előkészítése előtt 2007. januárjában jogerőre emelkedett. Ez a tervezett közút fejlesztés önmagában is elégséges jogcím volt a cseréhez, arról nem is beszélve, hogy a birtokösszevonás nem szerepel az NFA tv. 13.§ (4) bekezdésben felsorolt versenyeztetést mellőzhető szempontok között, így a vádirat elnevezésű iratban konzekvensen állított és sugallt versenyeztetés elkerülési szándékot vizsgálva teljesen indifferens volt, ebből szempontból  a birtokösszevonás lehetősége.

10  14. old. (4) „ A kiszemelt (sukorói) terület túlnyomó többsége a Nemzeti Földalapba tartozott” . Az érintett területek, azaz a 20 ingatlan közül 1 tartozott a földalap korábbi vagyonkezelő szervezetéhez, azonban ennek a leválasztás előtti 44,4 ha területéből kb. egy negyed 10,7 hektáros alrészlet számított termőföldnek, míg a többi három negyed viszont nem volt termőföld az 1994. évi LV. tv. 3.§ a) pontja szerint, hanem kivett töltés. Az egész sukorói ingatlan együttes 70,1 hektárjából 10,7 hektár, tehát egy heted vagyis 15 %-a. Itt szeretném megjegyezni, hogy más megközelítésben ugyancsak reális lehet a 2010. november 24-i gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvem 2. oldalának utolsó előtti sorában lévő (nyomozati iratok Gyanúsított X. kötet 639. old) 22 hektáros nagyság. A 22 hektáros adat magyarázata, hogy az előzetes letartóztatásom alatt felvett vallomásom során az előzetes letartóztatás körülményei miatt nem álltak rendelkezésemre a szükséges iratok. Akár a 10,7, akár a 22 hektáros adatot fogadjuk el, egyik sem lehet a matematika ortodox szabályai szerint túlnyomó többség a 70,1 hektárhoz képest. Megjegyzem továbbá, hogy a nyomozati iratok XXI. Mellékletének (MNV Zrt.1. kötet) 33. és 55. oldalán található MNV Zrt.-s feljegyzések még azt is kétségbe vonják, hogy van-e egyáltalán Nemzeti Földalapos terület a csereszerződésben.

Tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban a jelen eljárás tárgyával szinkronúszásban lévő polgári perekben kulcskérdés lett a sukorói területek Nemzeti Földalapos kapcsolata, ezért meg kívánom továbbá jegyezni, hogy a 44,4 hektáros ingatlan a földhivatalban, mint NFA vagyonkezelésű terület szerepelt, azonban ez az állapot nem felelt meg az NFA törvény 1.§-ban megfogalmazott törvényi feltételnek. A hivatkozott törvényhely szerint termőföld ill. kivételesen a mezőgazdasági termelést szolgáló és az ahhoz szükséges művelésből kivett terület tartozik. Esetünkben nem tudok arról, hogy a legelő művelési ághoz műveléséhez miért van szükség a „kivett töltés” címen szereplő szürkeiszap kazettákra.



11  15. old. (1) bek. a szöveg udvariatlanul megfeledkezik az illetékes vezérigazgató-helyettesek feladatairól, akik szintén részt vettek a csereszerződés előkészítésében illetve az előterjesztéseket is aláírták.

12  15. old. (2) bek. a vádiratban foglaltak részint valótlanságot tartalmaznak, nevezetesen a NIF Zrt. az én közbenjárásomra adott olyan állásfoglalást, ami a 4. sz. főút ill. M 4 gyorsforgalmi út nyomvonalával való érintettséget támasztja alá. A szerepem annyi volt, hogy bár munkaköröm nem ez volt, de felismertem, hogy a csereszerződésben szereplő Albertirsa 0188/3 hrsz. ingatlan miért nem szerepelt a NIF első tájékoztatásában. Ezt az ingatlant 2007. július 26-án alakították ki az Alberirsa 0188/1 hrsz-ű ingatlanból (lsd ny.ir. XXIV.sz. melléklet MNV 4.sz. köt 791. old), viszont az ekkor rendelkezésünkre álló kisajátítási vázrajzok 2006-os állapotot tükrözték. Ezt követően a korábbiakban szerzett autópálya építési szakmai tapasztalataim és nem a NIF Felügyelő Bizottságában betöltött tagságom alapján léptem fel. Ez utóbbi körülmény itt a vádiratban valós tény hamis színben való feltüntetése. G. János ez irányú vallomása egyébként azon tanúvallomások közé tartozik, amelyekről külön is szeretnék még a későbbiekben szólni.

13  15. old. (2) bek. utolsó sora ill. 16. old. (1) bek. a csereszerződés szempontjából nem tartottam relevánsnak, ugyanis nem nyomvonal alatti terület biztosításról volt szó, hanem amint az a csereszerződés 7. old. 7. pontjában szerepel: „a Magyar Államnak a csereszerződés megkötése különösen azért áll érdekében, mert a jelen szerződés I/2 pontja alapján tulajdonában kerülő valamennyi ingatlant közvetlenül érinti a M4 autópálya fejlesztése, amelynek érdekében ezen ingatlanok a Magyar Állam részéről megszerzésre kerültek volna”. Sem itt, sem a szerződés előkészítése során készült előterjesztésekben sem az szerepel, hogy kizárólag a nyomvonal alatti terület biztosítására szükséges az ingatlanokat megszerezni. A szerződésben is „fejlesztés” szó szerepel, ami tágabb fogalom, mint az útépítés és az útépítés sem önmagában a nyomvonalat jelenti. Az MNV Zrt-nek törvényi feladata volt az állami vagyonkezelés összhangban más állami közfeladatok elősegítésével a Vagyontörvény 23.§ (2) bek.

14  16. old. (2) bek. a felsorolásban tévesen szerepel dr. Váry András szerepe, akinek a tevékenységét az ingatlanvagyonért felelős vezérigazgató-helyettes asszony Bodnár Terézia felügyelte.

15  16. old (3) bek. utolsó mondata, szakmailag téves a vádirat azon állítása, hogy a hivatkozott feljegyzés termőföld árai jó viszonyítása alapot képeznek a pest megyei ingatlanok értékének megállapításához, ugyanis a pest megyei területekre, mint fejlesztési területre is tekintettel kellett lenni.

16  16. old. (4) bek. 5. sor, téves az az állítás, hogy a korábbi csereértékkel az MNV Zrt. belső eljárási rendjére tekintettel nem kerülhetett sor, a vádirat egyébként sem nevesíti milyen belső eljárási rendre gondol, vélhetőleg a 17/2008. sz. vezérigazgatói utasításról lehet szó. Ezzel kapcsolatban szeretnék ennek az utasításnak a II. 14. pontjára hivatkozni.

17   17. old. (1) bek. a nyomozati iratokban nem szerepel olyan adat, ami alátámasztaná, hogy F. Zsoltnak tudomása volt a csereügyletről.

18  17. old. (3) bek. a sukorói ingatlanok vonatkozásában a vádhatóság állításától eltérő összetételű ingatlan együttes szerepel a 2008. június 13-i fordulónapos értékbecsléseknél, az itt felsorolt sukorói ingatlan együttes tehát nem a 2008. június 13-i, hanem a július 03-i és a csereszerződés tárgyát képező ingatlan együttest tartalmazza. A vádirat hivatkozott része a nyomozati iratoktól eltérően állítja, hogy a Sukoró 018/3 hrsz., 018/4 hrsz., 019/12 hrsz., valamint a 019/19 hrsz. ingatlan szerepel a 2008. június 13-i forduló napjával készített értékbecslés tervezetben. A vádhatóság szemmel láthatólag összecserélte a 2008. júniusi és a szerinte „manipulált” 2008. júliusi értékbecsléseket.










19  17. old. (4) bek. a bekezdésben foglalt állítás, miszerint én utasítást adtam volna F. Zsoltnak a 2008. júniusi értékbecslés tervezet átdolgozására nem csak nem felel meg a valóságnak, hanem még a nyomozati iratokban sincs erre semmiféle bizonyíték. Így nem tekinthető másnak, mint amire a 2011. március 10-i és március 16-i kihallgatásaimon utaltam (Nyom. Iratok. X. köt. Gyanúsított 1. kötet 699. old. ill. 715. old.), nevezetesen az igazságszolgáltatás lesüllyesztése a gyanúsítás kiegészítését közel másfél évvel megelőzően, egy politikai párt sajtótájékoztatóján politikai érdekből elhangzott gyanúsítgatás szintjére. Megjegyzem az általam hivatkozott sajtótájékoztatóra 2009. november 14-én került sor, míg az első meggyanúsításomra 9 és fél hónappal később, mégsem szerepelt benne ez az értékbecslés manipuláció.

A sukorói értékek változására én csak több mint egy évvel később kaptam magyarázatot, nevezetesen a magasabb értéket megállapító első tervezet még nem számolt a legértékesebb terület az un. parti sáv leválasztásával illetve a terület közművesítési költségei is jelentősen eltértek a korábbiaktól.
Az albertirsai ingatlanok vonatkozásában való értékeltérés a júniusi és júliusi állapotok közt pedig minden magyarázat nélkül önmagában cáfolja a vádiratban személyemmel kapcsolatos elkövetési magatartást. (Nem lennék meglepve, ha ugyanilyen előjelű eltérés, azaz értékcsökkenés a pilisi ingatlanok esetleges korábbi változatainál is előfordult volna)


20   17. old. (5) bek. a 2008. július 3-i forduló napú értékbecsléssel kapcsolatban a vádirat azt állítja, hogy ez az időpont „megalapozatlanul és indok megjelölése nélkül” lett megállapítva. Ennek alapján meg kell állapítsam, hogy a Vádhatóság a jelek szerint nincs azzal tisztában, hogy az értékbecslések forduló napjaként a legutolsó ismert ingatlan nyilvántartási állapot, magyarán a tulajdoni lapok kiállításának időpontja szokott szerepelni.


21  17. old. (6) bek. megismétlem, hogy nincs a nyomozati iratokban arra vonatkozó információ, hogy F. Zsolt ismerte volna az értékbecslések célját.

22  18. old. (1) bek. a nyomozati iratok nem támasztják alá F. Zsolt vádirat szerinti tudatállapotát

23  18. old. (2) bek. a Pilis 0188/2 hrsz-ú ingatlan állami vagyonkörbe kerülésével volt kapcsolatban az értékbecslés, ennyiből indiferens volt, hogy kinek a tulajdonában volt akkor az ingatlan, a tulajdonos személye nem értékbecslési tényező

24  18. old. (3) bek. első mondata: a csereszerződés megkötésével kapcsolatban „szándékosan valótlan tartalmú” értékbecslésekről nincs tudomásom, személyemet ilyennel összefüggésbe hozó állítást önmagában is a Btk. 179.§ (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés a.), b.) c.) pontja szerint minősülő cselekménynek tartom.

25  18. old. (3) bek. utolsó mondata, amely az írásos megerősítés hiányára hivatkozik feltehetőleg a vállalkozási szerződés 4. pont második bekezdése alapján, nem felel meg a valóságnak, ugyanis semmilyen nyilatkozatot nem tettem, amit írásban nem erősítettem meg. A vádirat a jelek szerint nem tud különbséget tenni a kapcsolattartás és a nyilatkozattétel között, ugyanis ez utóbbinak volt a feltétele az írásos megerősítés és nem a vádirat állítása szerinti kapcsolattartásnak.

26  18. old. (4) bek. a pilisi ingatlan – állítólagosan - elmaradt helyszíni szemléjével kapcsolatosan a gyanúsításommal szövegszerűen is megegyező (Nyom. Iratok. X. köt. 533. (2) bek.) feltételezéssel kapcsolatban szeretném idézni a 2010. szept. 01-i vallomásomat (ny.ir. X. köt. 571. old. utolsó bek.), amely szerint az MNV Zrt. SzMSz-e alapján jeleztem, hogy nem az én feladatom volt a helyszíni szemlékkel kapcsolatos eljárás.




27  18. old. utolsó bek. a vádiratban többször is felvetett un. Pest megyei iroda vezető levelével kapcsolatban, egyrészt a kérdéses levéllel objektív okokból sem találkozhattam egyrészt a levelet nem nekem címezték és nyomozóhatóság sem állította, hogy valaha is megküldték volna nekem. A jelen bekezdésben szereplő 30/37/VÉ/2008. 06.19. számú előterjesztést 2008. június 18-án 15 óra 55 perckor vette át az igazgatóságom, azonban objektív okokból, amire később még kitérek, nem kaphattam meg az előterjesztést és nem vettem részt, az azt tárgyaló vezetői értekezleten sem.

28  19. old. (2) bek. nem igaz, hogy én tudtam volna arról, hogy valótlan forgalmi értékek vannak és ha a jelen vádirat alapját képező, valamint a politikai megfélemlítést követően keletkezett hivatalos értékbecsléseket tekinti valaki valós forgalmi értéknek, akkor még most sincs tudomásom valós forgalmi értékekről.

29  19. old. (3) az előterjesztéshez nem mellékeltem semmit tekintettel arra, hogy a mellékleteket az előterjesztés készítője tette az anyaghoz, az előterjesztés készítője amint az az előterjesztésből is kiderül nem én voltam. A bekezdés utolsó mondatával kapcsolatban előterjesztés mellékleteit a jelek szerint a 13-17. számuk között ismeretlen módon kiegészítették, amely miatt a másik még akkor az MNV Zrt. munkatársai közé tartozó másik előterjesztővel Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úrral az MNV/01/27280/0/2009. számú feljegyzéssel felvilágosításért ill. az eset kivizsgálásáért fordultunk a vezérigazgató úrhoz. (ny.ir. XXVII. sz. melléklet, MNV 7. köt. 81. old)

30  19. old. a hivatkozott iratokat az előterjesztés készítője dr.Váry András mellékelte, nem én és nem Tátrai Miklós







31  20. old. (1) bek. amint azt az MNV Zrt. is az Állami Számvevőszéknek kifejtette az útépítés illetve a szerződésben használt kifejezéssel élve közút fejlesztés tágabb fogalom, mint a nyomvonal alatti földterület biztosítása. Az ingatlanok a közút fejlesztéshez ebben a térségben  kiváló egyéb infrastrukturális adottságok miatt, így a 405-ös út, elektromos és gázhálózat miatt egy rendkívül jól fejleszthető terület volt, Blum úr és pont ezért vásárolta meg. Az MNV Zrt-nek a Vagyontörvény alapján pl. 23.§. (2) bek. a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt-vel ellentétben nemcsak az útépítést, hanem a szélesebb körben vett vagyongazdálkodást is szem előtt kellett tartania.

32  20.old. (3) bek. amint azt korábban is kifejtettem sem, akkor sem most nem tudtam arról, hogy az értékbecslések valótlan tartalmúak lennének, épp ellenkezőleg a vád alapját képező értékbecslésekkel kapcsolatban vannak aggályaim

33   20. old. utolsó, 21.old. első bek. attól még, hogy eltérő értékbecslések vannak attól még azok nem valótlanok

34  21. old. (2) bek. a vád alapját képező szakvélemények még egy értékbecslési képesítéssel nem rendelkező személy számára is kétségbe vonhatók

35  21. old utolsó bek. amint azt már többször is elmondtam egyrészt nem ismertem a Pest Megyei Területi irodavezető levelét, másrészt ha ismertem volna akkor sem tartottam volna mérvadónak, ugyanis az irodavezető maga írja, hogy nem tudja a kérdéses területek értékét megállapítani, harmadrészt a korábbiakban szerzett szakmai tapasztalataim alapján ebben az esetben nem sima termőföld, hanem fejlesztési területre vonatkozó értékeket tartok mérvadónak

36  21. old. utolsó és 22. old. első bek. nem tudtam és nem is kellett tudnom Joav Blum által az albertirsai és pilisi ingatlanokért fizetett vételárról, erre vonatkozó bizonyítékot a nyomozás során elém nem tártak és a nyomozati iratokban sem találtam erre vonatkozó információt. Tudtam viszont a NIF által közölt és erre a térségre általa általánosan érvényes értékekről, valamint tudtam a váddal ellentétes Reorg Zrt. által készített értékbecslésről
37  22. old, (1) bek. a vádirat hivatkozása Bodnár Terézia vezérigazgató-helyettes levelére részint jogellenes, ugyanis eddigi tudomásom szerint egy alacsonyabb szintű rendelkezés nem változtathat meg egy magasabb szintűt, vagyis egy vezérigazgató-helyettes nem írhat felül egy érvényesen hozott vezérigazgatói utasítást. A vádhatóság teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy erre a levélre az Értékesítési Igazgatóság reagált és visszautasította a benne foglaltakat.

38  23. old. (1) bek. nem felel meg a valóságnak, hogy bárki az MNV Zrt. részéről a döntéskor tudta, hogy a csereszerződés alapjául szolgáló értékbecslés valótlan lenne

39  23. old. utolsó bek. nem én voltam készítője az előterjesztésnek, a készítő személye az előterjesztésnek az előterjesztésen megtalálható.

40  24. old. utolsó és 25. old. (1) bek. az NFA tv. Alapján a Magyar Államot illető elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos szakmai álláspont vonatkozásában az MNV Zrt. SzMSz –e rendelkezik, azonban az erre illetékeseket a vádhatóság meg sem kísérelte felelősségre vonni. A vádhatóság figyelmen kívül hagyta, hogy a Pilis 0188/2 hrsz-ű ingatlan ajándékozásakor 51 M Ft értékű jelzálogteher volt az ingatlanon, valamint az ingatlan adásvételi szerződés 10. pontjában a vevő az ingatlannal kapcsolatos egyéb terheket is átvállalta, mindezek alapján, ha az MNV Zrt. illetékes szervezeti egysége értesült is az elővásárlási nyilatkozatról, azt az egyéb terhek miatt – akárcsak 2007-ben az albertirsai ingatlanok vonatkozásában – kétséges, hogy gyakorolhatta volna.

41  25. old. (2) bek. nem felel meg a valóságnak, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 507/2008. (VII.30.) sz. határozatának alapjául szolgáló értékbecslések valótlanok illetve manipuláltak lettek volna.

 



42  25. old. utolsó bek. a vádirat állításával ellentétben az ingatlanok értékét nem egyetlen módszerrel állapították meg. Sukorró esetében piaci összehasonlító adatokkal és maradványérték számítással az Albertirsai ingatlanokat valóban egy módszerrel határozta meg az értékbecslő, azonban az 54/1997. (VIII.1.) FM rendelet vádiratban hivatkozott 3.§ (4) bekezdés is úgy szól: „ lehetőség szerint” kell két módszerrel elvégezni,

43  26. old. (2) bek. a vádirat figyelmen kívül hagyja, hogy nem a nyomvonal alatti terület biztosításáról volt szó, ezért volt az egész előkészítési folyamatban mellékes a nyomvonal alatti pontos terület. AZ MNV Zrt. ezt az álláspontot később is konzekvensen képviselte.

44  26. old. (3) bek. a jelen eljárás során az értékbecslések manipulálásának gyanúja nem a csereszerződés alapjául szolgáló értékbecsléseknél merült fel. A szakmai megalapozottságra csak annyit, hogy a Perfekting Kft, értékbecsléseinek a vádirat értékbecsléseivel ellentétben legalább a hatályos jogszabályokat sikerült eltalálniuk

45  26. old. utolsó 27. old. (1) bek. nem igaz az az állítás, hogy a csereügylet kizárólag a befektetők érdekeit szolgálta, a vádirat teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a pest megyei ingatlanok milyen fejlesztési lehetőségekkel rendelkeznek és a sukorói ingatlanok túlnyomó többsége a mocsaras, iszapos talajviszonyok miatt milyen többlet terhekkel járnak. A versenyeztetés elkerülésének szándéka, pedig részint vitatható hitelességű közvetett bizonyítékokon alapul, amelyek ráadásul egyik MNV Zrt. képviseletében eljáró vádlotthoz sem köthetők. Fenntartom, hogy a csereszerződés jogszerű volt, ebben a legutóbb lezajlott és egymásnak is ellentmondó polgári bírósági ítéletek is megerősítettek. A befektetők vonatkozásában a vádirat saját magával sem koherens, ugyanis míg a gyanúsítás és a vádirat eleje csak az amerikai imperialista befektetőkről tesz említést, akikkel egyébként az MNV Zrt.-nek semmilyen kapcsolatban sem volt, addig a vádirat legvégén már Joáv Blum is megjelenik, mint külföldi befektető.


 IV.

Tisztelt Törvényszék !



A vádiratban, ha jól érzékelem a következő tényállást illetve elkövetői magtartást írják körül:

Utasítottam az értékbecslőt, hogy az általam ismert valós értéknél alacsonyabb értéket állapítson meg, így vagyoni hátrányt okozzon, valamint visszaéltem a NIF Zrt-ben Felügyelő Bizottságában betöltött tisztségemmel


a.)              Vagyoni hátrány (a vagyoni hátrány változott, de ennek okát nem közölték velünk a gyanúsítások ill. nyomozás során)


1                         A vádirat egyik alapja az a 1.294.697.250 Ft vagyoni hátrány, amit mind a gyanúsítás (itt még 1.327.513.077 Ft), mind a vádirat az ügyészség megbízásából készült értékbecslésre alapoz, amely részben a vizsgált időszakban már kilenc hónapja hatályát vesztett jogszabályra hivatkozik a 254/2002. (XII. 13.) sz. Korm. rendelet kapcsán.  Ráadásul a gyanúsítás közlésekor az első ügyészségi kirendelésre készült értékbecslés, ami a pest megyei ingatlanokra vonatkozott már nem is volt érvényes, így nem volt felhasználható. A másik értékbecslés vonatkozásában pedig joggal felmerülhet az a kérdés, hogy miképpen lehetséges elkészültük illetve nyilvánosságra hozataluk előtt már három hónappal bizonyos a jelen ügyben kulcsszerepet játszó napilapnak nevezett „ügyészségi közlöny” segítségével megállapíthattam a benne foglalt értéket.

2 Az értékek megállapításánál a vádhatóság teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a sukorói ingatlanok vonatkozásában a Magyar Állam képviseletében eljáró adóhatóság illeték kiszabási jogkörében eljárva megerősítette az általunk elfogadott értékeket.



3                         A vagyoni hátrány vonatkozásában meg kívánom még jegyezni, hogy a nagy nyilvánosság előtt zajló politikai támadások következtében, 2009 nyarától már lehetetlen volt tárgyilagos körülmények között az érintett ingatlanok értékét megállapítani.

4.                       A vagyoni hátrány vonatkozásában kijelentem egyrészt, hogy nekem nem volt feladatom sem a vád tárgyává tett sem egyéb szerződésnél, hogy azok üzleti értékét ismerjem.

5.                       Másrészt mind a szerződéskötéskor, mind most a lehető leghatározottabban kijelentem, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy a szerződéskori értékek vonatkozásában nekem az akkor a rendelkezésünkre álló érvényes értékbecslésektől eltérő értékbecslésekről lett volna tudomásom.


b.)     A szándékos elkövetési magatartás


1.                       A vádirat állítása szerint én tudomással bírtam a MNV Zrt. Pest megyei irodája által a pest megyei csereingatlanok vonatkozásában 450-650 E Ft/ha összegben értéket megjelölő feljegyzésről. A hivatkozott feljegyzést részint nekem soha nem küldték meg, másrészt, aki elolvassa ezt a feljegyzést, az azt is láthatja belőle, hogy maga a készítője is elismeri, hogy az adott ingatlanokra nem vonatkoztatható a benne megjelölt érték.

2.                       A vádirat szerint nekem tudomásom volt a Joáv Blum által a pest megyei ingatlanokért korábban fizetett vételárról, ez nem igaz és a nyomozás során sem tártak elém ilyen bizonyítékot és a nyomozati iratokban sem találtam.

3.                       A vádhatóság másik hivatkozása, hogy ismertem a NIF által megadott értékeket az megfelel a valóságnak, azonban ez éppen cáfolja a vádirat csereszerződésben elfogadott értékeket kétségbevonó állításait.




4.                       Teljesen téves a vádiratnak azon állítása, hogy az ingatlanvagyonért felelős vezérigazgató-helyettes 2008. június 17-i MNV/01/38157/0/2008 számú feljegyzésében való Tátrai Miklós vezérigazgató úrra való hivatkozásával felülírta volna éppen a vádiratban hivatkozott 35/2008. sz. vezérigazgatói utasítás 4.2 pontjában meghatározott kötelezettségét a vezérigazgató-helyettes asszonynak a beérkezett értékbecslések véleményezésére. Én ennek megfelelően jártam el, amikor a szerződés tárgyát képező ingatlanok értékbecslését 2008. július 24-én 9 óra 28 perckor ill. 10 óra 50 perckor részükre megküldtem. Jogilag teljesen érthetetlennek tartom a vádhatóságnak azt az álláspontját, amely szerint egy érvényesen elfogadott szabályzatot, egy alacsonyabb szinten készített feljegyzéssel felül lehetne írni. A vádhatóság ebben az esetben teljesen figyelmen kívül hagyta az egyébként rendelkezésére álló – 2012. március 8-án részemre vissza is adott - Értékesítési Igazgatóság MNV/01/38157/1/2008. számú feljegyzését, amely már másnap visszautasította a június 17.-i feljegyzésben foglaltakat a véleményezési jog vonatkozásában és megerősítette, hogy mi továbbra is a 35/2008. sz. vezérigazgatói utasításhoz tartjuk magunkat.

5.                       A vádirat teljesen mellőzi azt a tényt, hogy az MNV Zrt. előtt ismert volt a Reorg Zrt. által készített értékbecslés, amelynek értékei a később a szerződés alapjául tett MNV Zrt. megbízásából készíttetett értékbecsléshez képest 1.002.610.000 Ft-al kedvezőbb volt. A gyanúsítás közlése után közel 10 hónnappal jelent meg az első és egyetlen viszont több szempontból is kétes körülmények közt született utalás, amely miatt a vádhatóság a Reorg Zrt. értékbecslését fenntartással kezelhette volna. Itt kívánom megjegyezni, hogy a jelen eljárás során többször is kénytelen voltam tapasztalni, hogy a vádhatóság vagy jövőbe látási képességgel rendelkezik vagy a bizonyítékokat egyelőre ismeretlen személyek a politikai koncepciókat alátámasztandó manipulálták.







6.                       A vádirat a NIF Zrt. vonatkozásában azt állítja, hogy én visszaéltem a NIF Felügyelő Bizottságában az MNV Zrt. képviseletében betöltött tisztségemmel és manipuláltam a NIF MNV Zrt. felé történő tájékoztatását, ezzel szemben mielőtt a NIF-nél tájékozódtam volna, már a NIF megadta a szükséges felvilágosítások alapját. A vádhatóság nem tesz különbséget a között, hogy mit jelent az útépítéshez szükséges nyomvonal alatti terület, mit jelent egy útépítés és mit egy ingatlanfejlesztés. Az MNV Zrt. részére és ez nem csak az én álláspontom, hanem a többi szervezeti egységé is ez volt, lényegtelen volt a nyomvonalhoz szükséges terület nagysága, a nyomvonalnak csak annyiban volt szerepel, hogy valóban érintettek-e a pest megyei ingatlanok az M4 fejlesztésében igen vagy nem. A NIF Zrt. felé pedig nem visszaéltem, hanem éltem azokkal a vádhatóságtól és politikai számon kérőktől eltérően rendelkezésemre álló szakmai tapasztalatokkal egy olyan cél érdekében, amely az akkori és a mostani legszilárdabb meggyőződésem szerint is megfelelt a Magyar Állam gazdasági érdekeinek és ebben a tudatomban akkor, az MNV Zrt. üzleti érdekeiért munkakörüknél fogva felelős kollégáim is megerősítettek.


c. az értékbecslések „manipulálása”


1                         A vádirat a szerződéskötéskor figyelembe vett értékbecslések manipulálását a jelek szerint arra alapítja, hogy 2008. június 17-én részemre valószínűleg e-mail-ben megküldtek egy értékbecslési terveztet, amelynek a sukorói ingatlanokra vonatkozó részét később 1 mrd Ft-al csökkentették. Ennek a tervezetnek a megküldésére vonatkozó e-mailt egyébként a vádhatóság nem tudta csatolni, hanem csak egy 2,5 évvel későbbi után küldését, de még abban az esetbe is ha valóban akkor küldték meg, mint amint azt a vádirat állítja, továbbra sincs bizonyíték arra, hogy valóban megkaptam és bármilyen módon foglalkoztam volna vele, mint ahogy a valóságban sem tettem meg.

2                         A vádirat szerint az értékek manipulálására annak érdekében került sor, hogy a csereszerződés megköthető legyen, itt kívánom megjegyezni, hogy ha valóban léteztek volna a korábbi Perfektinges értékbecslések, a csereszerződés azokkal az értékekkel is megköthető lett volna.





A vádirat figyelmen kívül hagy a Perfekting júniusi feltételezései és a tényleges júliusi becslései között egyrészt az objektív tényeket:

Sukoró:
a.)  a júniusi és a júliusi értékbecslések sukorói ingatlan együttesének összetétele nem azonos, a 20 ingatlanból 5-ben eltér
b.)  az értékcsökkenésnek a magyarázata benne van az értékbecslésekben, nevezetesen a legértékesebb Velencei tóhoz közeli terület le lett választva
c.)   figyelembe vettek olyan közművesítési számításokat, amelyeket korábban nem álltak a rendelkezésükre


Albertirsa:  a júniusi és a júliusi értékek itt is jelentősen csökkentek


Szubjektív tényezők:

a)     nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a június értékbecslést megkaptam volna, vagy egyáltalán tudatában lettem volna vele.
b)    a június e-mail időszakában egy súlyos baleset következtében részint kórházi kezelés alatt, részint munkaképtelenül otthon betegállományban voltam (az erre vonatkozó igazolásokat, amelyeket ismeretlen személyek többször is eltulajdonítottak a lakásomból, a vallomás tétel után benyújtom a Törvényszékhez)
c)     a csere egyensúly rendszerére tekintettel, ha lett is volna bárkik részéről manipulációs szándék, akkor ezzel ellentétes lett volna az albertirsai értékeket is csökkenteni.
d)    az értékbecslések esetleges munka közbeni változásai nem manipuláció, ilyen alapon akár a nyomozás során a gyanúsítás változásai az lehetne




V.  Tisztelt Törvényszék! az alábbiakban a nyomozás főbb lépéseit szeretném összefoglalni


1.  A nyomozás megindítása


A büntetőeljárás a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Főosztályának 2009. április 3-án kelt 2609/2009/2-I. számú határozatával indult, amelyet dr.Sinkú Pál főosztályvezető ügyész az ELTE Jogi Karának Büntetőjogi Tanszékének megbízott oktatója személyesen írt alá.

A határozat a Fejér Megyei Főügyészség T.E. 1859/2008/46/I számú 2009. március 19-én kelt és Selymesné dr.Horváth Ágnes csoportvezető ügyész által aláírt jelentésre való hivatkozással rendelte el a nyomozást hűtlen kezelés és közokirat hamisítás bűntette miatt, a nyomozást elrendelő határozat nem szólt alapos gyanúról.

A Fejér Megyei Főügyészség hivatkozott jelentése, az ügyészség törvényességi felügyeleti eljárást megindításának alapját, a Magyar Nemzet c. napilap 2008. november 28-i számában megjelent „Kaszinóközpont a tó partján? Gigantikus kaszinó állami segédlettel” című cikkét jelölte meg. A hivatkozott cikkel kapcsolatban az MNV Zrt. 2008. december 1-én 10 óra 31 perckor helyreigazítási kérelemmel fordult a napilaphoz, amelynek az nem tett eleget. A helyreigazítást az MNV Zrt. „a valóságot tévesen tükröző és pontatlan információk sokasága” miatt kérte annak érdekében, hogy a lap olvasói, a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapjanak.

A Fejér Megyei Főügyészség fenti jelentése VIII. fejezetben 30 oldalon igen részletesen foglakozott Joáv Blum izraeli-magyar kettős állampolgár magyarországi befektetéseivel, köztük olyanokkal is, amelyeknek sem a hivatkozott politikai napilap cikkhez, sem az MNV Zrt-vel kötött csereszerződéshez sem kapcsolódott. A IV. fejezet foglalkozott az albertirsai, az V. fejezet a pilisi ingatlan, a VI. fejezet a sukorói ingatlanok megvásárlásával. 



A jelentés 21. oldal (2) bekezdése (nyomozati iratok I. kötet 221. old.) azt állítja, hogy a csereszerződés „nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik”, mivel a közpénzek hanyag kezelése, (megjegyzem nem „hűtlen” hanem „hanyag” kezelés kifejezést használ az ügyészi jelentés) a társadalom rosszallását váltja ki.

A Fejér Megyei Ügyészség a jó erkölcs fogalmát a szerződések értékarányosságának hiányára próbálja alapozni különböző szakmailag megalapozatlan összehasonlítási értékeket használva.

A jelentés 22. (nyom. ir. I. köt. 223.) oldal először a Joáv Blum által a pest megyei ingatlanokért korábban fizetett ellenértékeket ismeretlen szempontok alapján súlyozott átlagként 123,6 Ft/m2 összegben határozta meg, míg ugyanezen ingatlanok beszámítási értékét a csereszerződésben 430,52 Ft/m2-ben határozta meg.


A sukorói állami tulajdonú ingatlanok vonatkozásában a jelentés a csereszerződés megkötését egy hónappal követően az állami tulajdonú ingatlanokkal szomszédos 19/3 hrsz-ú kivett sporttelep besorolású ingatlanra magán személyekkel megkötött ingatlan adásvételi szerződés négyzetméter adatait használja összehasonlítási alapként, amely szerint az állam ingatlanok 1.546,2 Ft/m2 áron kerültek értékesítésre, addig a magánszemélyektől 6000 Ft/m2 áron vette Joáv Blum.



Az ügyészség számítása több szempontból is hibás,

Pest megyei ingatlanok:
 
·        A jelentés nem vette figyelembe, hogy a pilisi ingatlannál az adásvételi szerződés 10. pontja szerint Blum úr a vételáron felül jelentős kötelezettséget is átvállalt, amelynek összege kb.33 M  Ft
·        A jelentés nem vette figyelembe, hogy az adásvételeket megelőzően Blum úr a két nagy mezőgazdasági ingatlanon már társtulajdonos lett, így részére az ingatlanok többségi tulajdoni hányadának más harmadik személy felé történő értékesítésénél vagy az 1/1-es teljes tulajdoni hányad értékesítésénél (pl. a csereszerződésnél) jelentősen alacsonyabb áron lehetséges.
·        A jelentés nem vette figyelembe, hogy a csereszerződés megkötésekor meglévő jogi minősítése az ingatlanoknak teljesen eltérő volt, azaz a mezőgazdasági művelési ágban lévő termőföld (Albertirsa 0188/3 hrsz-ú és a Pilis 0188/2 hrsz-ú) és a kivett telephely (Albertirsa 0188/2) négyzetméter ára egymástól jelentősen különbözik, amelyet még az ügyészségi jelentés illetve az összes később értékbecslés is megerősített. Ez a teljesen egyértelmű különbség akaratán kívül éppen a sukorói telkek értékének kétségbevonásával erősíti meg az ügyészségi jelentés saját ellentmondását.


Sukorói telekértékek:

·        A jelentés nem vette figyelembe, hogy az állami tulajdonú mezőgazdasági ingatlanokhoz összehasonlítási adatként használt Sukoró 019/3 hrsz-ú ingatlan jogi minősítése kivett sporttelep, amelynek értéke ugyanúgy jelentősen meghaladja, mint a fenti pest megyei ingatlanoknál az ugyancsak szomszédos mezőgazdasági művelési ágban lévő termőföldekét, ezért egymással a sukorói ingatlanok nem összehasonlíthatók.
·        A jelentés nem vette figyelembe, hogy az összehasonlítási adatként használt Sukoró 19/3 hrsz-ú ingatlan adásvételi szerződése – a pest megyei szerződésekkel és a csereszerződéssel ellentétben - nem ment teljesítésbe, hanem a megkötését követően felbontásra került, mert a vevő Joáv Blum mégsem fizette ki a vételárat. 


Az érték összehasonlítások szakmai hibái a Fejér Megyei Főügyészség jelentésében:

1.     Az ügyészség olyan átlagárat határozott meg 123,6 Ft/m2 áron ami figyelmen kívül hagyta az eltérő jogi besorolású ingatlanok jelentősen eltérő értékét a mezőgazdasági művelési ágban lévő termőföldek és a gazdasági hasznosítású kiépített telephely között. A telekértékeket így különválasztva a következő értékeket kapjuk:

Pilis 0188/2,:  992.073 m2/125.005.000 Ft:              126 Ft/m2
Albertirsa 0188/3,: 815.077 m2/68.648.000 Ft:                 84,2 Ft/m2
Albertirsa, 0188/2: 31.800.000Ft/21.804 m2:           1.458,4 Ft/m2

A fenti képletből kiderül, hogy az albertirsai egymás melletti két ingatlan (telephely és termőföld) között 17 szeres az érték különbözet, ami abból fakad, hogy mind jogi besorolásában, mind fizikai állapotában különböznek egymástól.

A sukorói ingatlanok esetében a jelentés a szintén egymás melletti, hasonló fizikai állapotban, de eltérő jogi besorolású (termőföld ill. telephely) ingatlanokat hasonlított össze:

       Sukoró állami ingatlanok: 1.084.010.100Ft/701.084 m2:       1.546 Ft/m2

          Sukoró 19/3 (sporttelep): 508.170.000Ft/84.695 m2:   6.000 Ft/m2

A fenti ingatlanoknál 4 szeres az egymásközti eltérés, aminek az egyértelmű magyarázata, hogy bár fizikai állapotuk szinte teljesen azonos, azonban a tulajdoni lapról első látásra felismerhető jogi besorolásuk eltérő.

A fenti számokból az is kiderül, hogy a pestmegyei ingatlanoknál a 2007. augusztusában vásárolt mezőgazdasági ingatlanoknál, amelyek a gyorsforgalmi út fejlesztésben leginkább érintettek 1,5 szeres árnövekedés volt 11 hónap alatt, azaz 84,2 Ft/m2 árból 126 Ft/m2 ár lett. Sőt további értéknövekedéssel is lehetett számolni, ugyanis az adásvételi szerződés 4. pontja kifejezetten rendelkezik arról, hogy amennyiben a gyorsforgalmi út építés nyomvonala során az adásvételi szerződésnél magasabb áron történik a nyomvonal alatti terület értékesítése, akkor ez az értéktöbblet az eladót illeti.

A jelen büntetőeljárást megindító jelentés, amint azt már korábban is idéztem „jó erkölcsbe ütközőnek” tekintette a csereszerződés értékarányait hivatkozva egyrészt az albertirsai és a pilisi ingatlanok beszerzési ára és a csereszerződésben való beszámítása közti különbségre alapozva. Ezzel kapcsolatban a jelentés figyelmen kívül hagyta, hogy az ingatlanok megvételekor Joáv Blum már tulajdonostárs volt és közös tulajdont vásárolt, amelynek értéke kevesebb, mint az önálló tulajdoné. Figyelmen kívül hagyta a jelentés, hogy egy éven belül már másfélszeresére emelkedett az ingatlanok értéke a közelgő gyorsforgalmi út beruházásra tekintettel. Nem tudta, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyta a jelentés készítője, hogy az Állam képviseletében eljáró autópálya építő cég a nyomvonal többi részén is ezekkel a csereszerződésben is elfogadott értékekkel számolt.


A sukorói szerződések értékaránytalanságára vonatkozó következtetését két egymástól eltérő jogi besorolású ingatlan összehasonlításából vonta le a jelentés, annak ellenére, hogy már az albertirsai adatokból is felismerhette volna, hogy a „kivett telephely” besorolású ingatlant nem lehet a mezőgazdasági besorolású ingatlanokkal egyenértékűnek tekinteni. Arról nem is beszélve, hogy a jelentés elkészültekor  – 2009. március 19-én – egy tulajdoni lap lekérésből is megállapítható lett volna, hogy az összehasonlítási alapként felhasznált szerződés bejegyzését egy héttel korábban március 12-én már törölte a földhivatal, tehát egy nem létező szerződést használtak fel.

A fenti jelentés, amelynek alapja egy olyan újságcikk volt, amelynek egyik állítását, nevezetesen, hogy „gyanús módon” igen rövid idő alatt, azaz három nap alatt döntött az MNV Zrt. a csereszerződésről, már vak is láthatja, hogy az nem három nap, hanem több mint három hónap volt. A másik állítás az értékaránytalanság vonatkozásában, pedig sukorónál egy nem létező szerződést használt összehasonlítási alapként, másrészt kísérletet sem tett arra, hogy a 4. sz főút területszerzéséért felelős állami társaságtól információkat szerezzen be vagy az MNV Zrt-től.

A jelentést elkészülte után a Fejér Megyei főügyész úr iratok szerinti mellőzésével a csoportvezető ügyésznő közvetlenül megküldte a Legfőbb Ügyészségnek, ahol a nyomozati iratokból nem megállapítható módon, vagy a nyomozás során többször is feltételezhető jövőbe látást követően, a Központi Nyomozó Főügyészség lett kijelölve. A nyomozást elrendelő KF. 2609/2009. sz. határozat a 11/2003 (ÜK.7.) LÜ utasítás 19.§ (2) bek. h) pontjára hivatkozik, ami lefordítva a 2008. május 21-é a Parlament Nándorfehérvár termében Gyurcsány Ferenc és az amerikai befektetők közti találkozót jelenti, pontosabban annak a gyanúját, hogy ezen a találkozón vesztegetésre került sor. A parlamenti találkozóra vonatkozó információk csak öt hónappal később kerültek a nyomozóhatóság birtokába, akkor is kétes körülmények között. A nyomozást elrendelő határozat egyébként a hivatkozott LÜ utasítástól eltérően hűtlen kezelés és közokirat hamisítás bűntettét (nem is alapos gyanúját) állapítja meg.





Maga a nyomozást elrendelő határozat úgy hivatkozik a Fejér Megyei Főügyészség jelentésére, mint büntetőeljárás kezdeményezésére, noha a jelentés elég világosan a Ptk. 200.§ (2) bek. második mondatára hivatkozik, mint „jó erkölcsbe” ütköző szerződésre, amely miatt polgári jogi lépést a Ptké. 36/A szerinti ügyészi kereset indítás lehetőségével számol és nem büntetőjogi lépésekkel, amelyeknek a megítélése gondolom nem okozhatott volna gondot a Fejér Megyei Főügyészségnek, amelyet dr. Kovatsits Gábor csoportvezető ügyész úr, aki a nyomozás során került át a Fejér Megyei Főügyészségről a KNYF állományába, talán meg tud erősíteni.

Meg szeretném jegyezni, hogy az egész Sukoró ügyben a politikai érdekeknek és alantas politikai szándékoknak megfelelően sajnálatos mód keveredtek a polgári és büntetőjogi elemek.



2. Csatlakozó és megszűnésre kerülő nyomozások


a.)              dr.Schiffer András a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselő 2009. július 22-i beadványa/feljelentése (nyom.ir. I. kötet, 507. old)

A feljelentésre immár szokásos módon újra egy újság cikk alapján került sor, amelyben a Magyar Hírlap c. napilap 2009. július 7-i számában megjelent egy emlékeztető az un. miniszterelnöki találkozóról az amerikai befektetőkkel.

Dr.Schiffer András az emlékeztetővel kapcsolatban a Btk. 225 §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettének gyanújára következtetett az alábbiak szerint:

a)     a beruházáshoz állami támogatásként ajánlott 2 milliárd 635 millió forintos állami támogatás kapcsán eljáró állami képviselők büntetőjogi felelőssége. Az állami beruházás fejlesztési támogatás, különösen annak összegszerűsítése, egyáltalán nem is szerepelt a hivatkozott emlékeztetőben, az a kilenc hónappal később kiírt koncessziós pályázat kapcsán merült fel.
b)    a beruházást 2009. április 10-én kiemeltté nyilvánító 83/2009. sz. korm. Rendelet előkészítése során megtartották-e jogalkotásról szóló törvény előírásait. Ez a tevékenység szintén nem szerepelt az emlékeztetőben.

dr.Schiffer András 2009. október 6-án ugyancsak a fenti Magyar Hírlap cikkre történő hivatkozással újabb feljelentést tett lényegében változatlan tényállás alapján, de már konkrétan Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök ellen.

A feljelentés sem a telek csereszerződés jogszerűségére, sem annak értékarányosságára nem vonatkozott, kizárólag Gyurcsány Ferenc feltételezett hivatali visszaélésével foglalkozott. A későbbiekben 2011. nyarán az Országgyűlés előtt a Legfőbb Ügyészség K.F. 2609/2009. számú indítványa Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztésére törvényhelyében ugyan megegyezett dr.Schiffer András feljelentésében foglaltakkal, viszont teljesen más jogi megközelítést és tényállást tartalmazott, nevezetesen a korábbi miniszterelnök lényegében elvonta az MNV Zrt. döntéshozó szervének hatáskörét és nem jogszabály alkotási törvény megszegését illetve a kilátásba helyezett beruházás fejlesztési támogatást tekintette törvénysértőnek.


b.)       dr.Budai Gyula feljelentése (ny.i.: I. köt. 521.old.)

dr.Budai Gyula 2009. október 8-án találkozott pénzügyminisztériumi irodájában dr.Oszkó Péter pénzügyminiszterrel, majd október 20-án - alapvetően a Pénzügyminisztériumból származó iratok – köztük dr.Oszkó Péternek készült belső tájékoztató – becsatolásával bűncselekmény megnevezése nélkül, feljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen. 
A feljelentés szerint „a vezérigazgató és vezérigazgató-helyettese az MNV Zrt-nek több száz milliós kárt okozott a Magyar Államnak”.


c.)         Kéri Edit feljelentése (nyom. ir. I. kötet 639-640)

2010. július 19-i keltezéssel Kéri Edit tett feljelentés a Nemzeti Nyomozó Irodánál, amely konkrétumok nélkül korrupciós feltételezést, valamint Yoáv Blum azóta elhunyt ügyvédjének id. dr. Bárd Károlynak a nyomozóhatóságoknál korábban végzett tevékenységének állami elismeréséről emlékezett meg. A feljelentés kiemeli még Ronald S. Laudert, mint a Zsidó Világszövetség elnökét.
A feljelentést a KNYF  2010. augusztus 10.-én elutasította, az ellen benyújtott panaszt pedig a Legfőbb Ügyészség 2010. szeptember 22-én.

d.)        Ismeretlen személy feljelentése ( ny.ir. I. köt. 651.old.)

A feltehetően női kézírással készült irat jogilag értelmezhető információkat nem tartalmazott, a Fejér Megyei Nyomozó Ügyészség 2010. szeptember 1-én továbbította a KNYF-nek.


e.)        Nagy Zoltán beadványa ( ny.ir. I. köt. 655. old.)

A feljelentés egy 2009. április 21-én – 2 héttel az LFÜ nyomozást elrendelő határozata után - kelt internetes „Polgári Hírszemle” gúnyolódó, de bizonyos hivatali bennfentes információkból álló koncepciós cikke, amelyet a fenti személy eljuttatott a Legfőbb Ügyészségre. A Legfőbb Ügyészség 2009. május 5-i keltezéssel eljuttatta a KNYF-re. 


f.)   Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feljelentése (ny.ir. I. köt. 663. old)

A feljelentés kizárólag a kaszinó koncessziós szerződéssel foglalkozott, amelynek nyomozását 77/2011. számon a KNYF elrendelte, majd 2011. május 12-én, „tekintettel az eljárások tárgyára, illetve az eljárásokban résztvevő személyekre” egyesítette a nyomozó hatóság. A koncessziós szerződésben folyó nyomozásban gyanúsításra vagy a vádemeléssel érintett személyek vonatkozásában erre vonatkozó bűncselekmény tényállásának feltételezésére nem került sor.  




A nyomozás lezárását követően elkészített vádiratból azonban kiderült, hogy a vádemelésre kizárólag a Fejér Megyei Főügyészség jelentése alapján került sor.







3. A nyomozás lefolytatása és célja


A nyomozás illetve célja vonatkozásában, amely jogszabályhely hiányában feltételezésem szerint az igazság kiderítése illetve az esetleges bűncselekményekre utaló körülmények felderítése lett volna, ehelyett a sorozatosan és nyilvánosan hangoztatott politikai elvárások jogállamban elfogadhatatlan kiszolgálását kellett tapasztalnom, különös tekintettel a közvélemény befolyásolását szolgáló sajtóközleményekre, amelyek legkirívóbb esteit kénytelen voltam a nyomozás során jegyzőkönyveztetni illetve polgári jogi eljárásokat kezdeményezni.

Annak ellenére, hogy a nyomozás során, akár még az MNV Zrt. munkavállalójaként, ahol a rendelkezésemre álló iratokat adtam át az ügyészségnek, akár később, még az előzetes letartóztatás abszurd és jogi illetve tárgyi felkészülést cinikusan szinte lehetetlenné tevő körülményei között is igyekeztem a nyomozóhatóságokkal együttműködni, törvénysértő módon előzetes letartóztatásba helyeztek. Kiszolgáltatott helyzetemet illetve fizikai erőszakkal történő meghurcolásomat aljas politikai célokból nagy nyilvánosság előtt politikai haszonszerzésre kívánták felhasználni. Kegyeleti jogomtól megfosztottak, ráadásul oly módon, amellyel az ellenem folytatott eljárás folytonosságát az ’50-es évek koncepciós pereivel megteremthette.

Mindezek az eszközök számomra az elmúlt három évben szerzett tapasztalataim alapján az eljárást nem jogi, hanem politikai eljárásnak kellett tekintenem.

A nyomozóhatóság 2009-ben a Fejér Megyei Főügyészség feltételezései alapján indította az eljárását, ami a vagyoni hátrányt tételezett fel az előbbiekben részletezett összehasonlítások alapján. Az összehasonlításokat, amint azt jeleztem szakmailag tévesnek tartom, ezt követően a Központi Nyomozó Főügyészség a nyomozati iratokból meg nem állapítható szempontokból a rendelkezésre álló szakértők közül kirendelte a budapesti Treviso Kft-t., mint igazságügyi szakértőt alapvetően az ingatlanok értékének megállapítására. A nyomozati iratokban az V. kötetben 3-tól 10-ig oldalig terjedő kirendelő határozatban határozták meg a szakértő feladatait, amelyeket a határozat 3. pontja tartalmazta.


A kirendelő határozattal illetve az ügyészségi szakértő tevékenységével kapcsolatban a bírósági tárgyalás későbbi szakaszában kívánok vallomást, annyit azonban most is szeretnék megjegyezni, hogy a kirendelő határozat utolsó előtti bekezdésében a nyomozóhatóság annyi „segítséget” illetve iránymutatást megadott a szakértőnek, hogy „az állami tulajdonú ingatlanok összértékét a valós forgalmi értéknél jelentősen alacsonyabb összegben, ….. Joáv Blum tulajdonában lévő ingatlanokat a valós forgalmi értéket jelentősen meghaladó összegben” lettek a csereszerződésben meghatározva.

Mint jogi érdekességre fel szeretném a Tisztelt Törvényszék figyelmét hívni, hogy miután a székesfehérvári polgári perben felhívtam az eljáró bíróság figyelmét, hogy a szakvélemény egy kilenc hónapja hatályát veszett jogszabályra a 254/2002. ( XII. 13.) sz. Kormány rendeletre hivatkozik, az ügyészség 2011. szeptember 1-én kelt határozatában egyebek mellett ennek a magyarázatára is rákérdezett a szakértőnél (ny.i. V. köt. 699. old). A szakértő erre azt a figyelemre méltó magyarázatot adta, hogy mivel a jogalkotó a hatályon kívül helyezett jogszabály helyett sajnálatos mód újabbat nem alkotott, ezért a hatályon kívül helyezett rendelet útmutatásai alapján számítja a faállomány értékét (ny.i. V. köt. 709. old).





















4.   A nyomozás szokatlan bizonyítási eszközei és körülményei


a.)  Tárgyi bizonyítási eszközök, bűnjelek

Amint arra a korábbiakban hivatkoztam a nyomozás nem az igazság kiderítésére, hanem társadalomra veszélyes politikai szándékok kiszolgálására irányult, ez tetten érhető a nyomozás során beszerzett bizonyítékok kezelésében. Az előbb jeleztem, hogy amikor 2011, március 16-án gyanúsításomat lényegében a mai vádnak megfelelően módosítottak a nyomozóhatóság számára nem volt érdekes a számukra akkor megismert körülményekről honnan értesülhetett másfél évvel korábban dr.Budai Gyula? Budai Gyulát ki sem hallgatták az eljárás során.


A nyomozati iratok között különösen annak rám vonatkozó elektronikus adathordozókon rögzített részében, azaz bizonyítékaiban az a közös jellemző, hogy bár a nyomozás a sukorói csereszerződésre irányult az állítólag erre vonatkozóan célzatosan leválogatott adatok 90 százalékának semmi köze nem volt a nyomozáshoz. De nem azért, mert nem válogatták le őket, hanem azért mert szemmel láthatólag olyan információkat próbáltak gyűjteni, amikkel számomra vagy a környezetemnek kellemetlenséget tudnak okozni. Nem kizárt, hogy tudatállapotomnak befolyásolására bizonyos vádhatósági elvárásoknak az alátámasztása érdekében történt mindez, mint ahogy nem kizárt, hogy ezzel másoknál sikert arathattak.

Próbálkozásuk azonban nem járt eredménnyel, azonban helyenként szokatlan szituációkat eredményezet, így megtudhattam, hogy már 2000-től készülhettem erre a bűncselekményre, amikor a Fővárosi Vagyonkezelőben pl a Nagybani piacos előterjesztéseket készítettem, vagy esetleg saját magam bűnpártolására készíthettem egyetemi hallgatóimnak vizsgakérdéseket. Nyilvánvalóan a szeretve tisztelt dr.Fazekas Géza ügyészségi szóvivőre tekintettel kértem felvételemet a MUOSZ-ba, amelynek felvételi adatalapja szintén nyomozati anyag vagy csak a saját hiányos büntetőjogi ismeretemnek köszönhető, hogy nem ismertem fel az általam elkövetett bűncselekmény és nyílászárók valamint golyós csaptelepek árajánlatai közötti összefüggéseket. Ide sorolhatom nappalim mestergerendájának műszaki dokumentációját, vagy a 2010-es Budapesti Úszó EB-ről készült fotókat is, de talán a legfontosabb a sörös kutyáról készült videoklipp volt.

Elképzelhető a kapcsolat viszont dr. Gál András Leventének az Oktatási Minisztérium akkori államtitkárának 2001-ben írt levelem és a jelen eljárás között, hiszen az államtitkár úr, később már mint a Fejér Megyei Önkormányzat ügyvédje jelent meg a színen, vagy az I. Orbán kormány korábbi miniszterének - aki jelenleg magas bírói hivatalt visel - írt levelem, amelyből majd vallomásom végén szeretnék idézni.

A nyomozás során beszerzett iratok között a bűncselekménnyel azonban a fentieknél valamelyest szorosabb összefüggésben lévő iratokkal is találkoztam érdekes módon a bűnjelek között. A vádemelést követően a Fővárosi Törvényszéken iratbetekintés során kértem a bűnjeleket. A bűnjeleket azonban nem volt egyszerű a bíróságon megtalálni, ugyanis a vádhatóság a vádirattal és a nyomozati iratokkal ellentétben nem küldte be a bírósághoz. Később olyan tájékoztatást kaptam, hogy erre a némileg szokatlan lépésre azért került sor, mert el akarták kerülni azok elkallódását az illetékes bíróság kijelölése előtt. A vádhatóság itt is bizonyos látnoki képességéről tett tanúbizonyságot, ugyanis vajon honnan tudhatta előre, hogy a törvényileg illetékes Fővárosi Törvényszék más bíróság kijelölését fogja kérni. Mindez azonban alátámasztja két másik vádlott társammal múlt év augusztus 6-án írt el nyílt levelünkben foglaltakat, hogy a törvényileg illetékes bíróság csak formálisan vizsgálta meg, hogy képes-e az eljárás lefolytatására. Sajnos a nyílt levélben jelzett nehézségek pl. a kényszerű védő csere ugyancsak bekövetkezett.

A bűnjelek között balta, kés és Nokiás dobozok helyett viszont eljárás politikai céljaival ellentétes iratokat is lehetett találni. Ezek közé tartozott a 117. és 118. sorszámú iratok, amelyek találkozó Orbán Viktorral címet viselték. Függetlenül attól, hogy az iratok mit tartalmaztak és nekem mi a véleményem Orbán Viktorról, itt szeretném megjegyezni, hogy felháborít Magyarország jelenlegi miniszterelnökét, mint egy másodrendű bűnjelet kezeljék.  

Kész szerencse, hogy a nálam lefoglalt nyomozási iratok közt szintén szerepelt Orbán Viktorral kapcsolatos szerződés másolat. Az én büntetőjogi tudásomat meghaladó módon azonban nem tudtam összefüggést felfedezni ennek, egy pártingatlannak a Fidesz részére történő értékesítésének, amelyet Tátrai bűntársam és a miniszterelnök írt alá és mások mellett én is ellenjegyeztem, vajon mi köze lehet a sukorói csereszerződéshez. Nincs kizárva, hogy a nyomozóhatóság csak összekeverte a 2014-es elszámoltatási anyagokat a 2010-essel.

Orbán Viktoron kívül hasonló sorsra jutott a nagy tekintélyű George E. Pataki New York állam volt kormányzója, a Századvég gazdasági tanácsadó testületének elnöke, aki szintén bűnjelként végezte 123-as szám alatt.

Mindezek után már nem csodálkozom azon, hogy több mint 20 éves szakmai múlt után, közel két évtizedes felsőoktatási tapasztalat után, olyanok próbálnak az állami vagyonkezelésről kioktatni, akik még éppen általános iskolásba jártak, amikor már állami szolgálatban ezt a hivatást folytattam.

A tárgyi bizonyítási eszközök között nem találtam olyat, ami a vádállításait alátámasztaná, de nem lennék meglepve, ha a nyomozással különös kapcsolatban lévő egyes agitációs propaganda eszközök kísérelnének majd meg kétes hitelességű, így a nyomozás során eleve fel nem használható eszközöket bevetni.


b.)  a tanúk


A XXI sz. technikai feltételei mellet meglepett, hogy a vádhatóság miért érez olyan erős nosztalgiát a humán faktorhoz a tanúvallomások során. A tanúk egy meghatározott csoportjáról látható, hogy vagy eleve BKV-al érkeztek tanúvallomást tenni, vagy meggyanúsításuk után szálltak fel a BKV-ra. Mondom ezt annak ellenére, hogy a tanúvallomások között nem találtam egyet sem, amely alátámasztaná a vád állításait, találtam viszont néhány olyat, amely hangulati aláfestésül szolgálhat az esetet kísérő közhangulat további manipulásához.

A tanúk egy részénél nem zavarta nyomozóhatóságot, hogy a Be. 79.§ (1) bek. szerint bizonyítandó tényről nyilatkozhat a tanú, ezzel szemben ezek az elfogulatlansággal nem vádolható tanúk Tátrai Miklósra és rám vonatkozóan fejthették ki kedvezőtlen személyes véleményüket.






A tanúk eleve a vádhatóság hathatós kommunikációs közreműködésével és az 50-es évekből ismert módszerekkel kialakított légkörben tették vallomásukat, amikor elég volt az akkori Szabad Népben leírni valakinek a névét ahhoz, hogy a megnevezett szakmai karrierje vagy egész élete tönkre menjen. Politikai harcok céltáblájává lehetett tenni bárkit, aki nem szolgálja a nyomozás koncepcióját, mint amint tették azt velem is. A magánélet szintén céltáblába került, ugyanis minek lehet nevezni Tisztelt Törvényszék, ha egy tanútól esetleg megkérdezik: Ugye nem akarja Blikk címlapján olvasni kinek volt a szeretője?

Ez a légkör amelyet a politikai leszámoláshoz alakítottak ki megmérgezte az igazságszolgáltatás egy részét és a jelek szerint még folytatni is kívánják, amikor egy másik politikailag ugyancsak motívált ügyben a tanúk ill. vallomást tevők egy része kényszerre való hivatkozással visszavonta a vallomását, a közvélemény egyik saját állítása szerint közhatalmi jogosítványokkal felruházott tájékoztatója, gúnyosan megkérdezte: miért nem tiltakozott a tanú a megfélemlítése ellen? Azóta pedig a Be. módosításának hála a tanú érdekében eljáró ügyvédek, mint nem kívánatos plusz szemtanúk kizárásával, a tanúk még kiszolgáltatottabbakká váltak a lélektani nyomásgyakorlással szemben.


A tanú kihallgatások politikai koncepcionális jellegét mutatja, hogy míg az MNV Zrt-n belül az általam vezetett igazgatóság mellett még két igazgatóság vett részt az előterjesztésekben, kizárólag csak az általam vezetett igazgatóság összes munkatársát hallgatta ki a nyomozóhatóság, míg a másik kettőnél csak az érintett dolgozókat.

A tanúvallomásokkal kapcsolatban értelemszerűen a tanúk a későbbi bíróság előtt kihallgatása során kívánok majd reagálni.



d. Pszichikai kényszerintézkedések


Bizonyos pszichikai kényszerintézkedések már az őrizetbe vételemkor megtörténtek, így az őrizetbe vételem napján volt a legközelebbi hozzátartozóm temetése, aki egész életemben édesanyám mellett, helyenként őt is pótolva állt mellettem. Az őrizetem alatt többször is jeleztem, hogy részt kívánok venni a temetésén. A kihallgató ügyészek és a két kísérő rendőr jóindulatú hozzáállása ellenére egy számomra ismeretlen személytől érkező telefonutasítására a temetésen való részvételemet megtiltották azzal, hogy ellentétes az őrizetbe vétel céljával (nyom. ir. X. köt. 547. old).

Férjét, a nagybátyámat 1952-57 koholt vádak miatt börtönbe zárták, őt nyolchónapos terhesen az akkori nyomozóhatóságok kivallatták.

Az akkor nyolchónapos magzat jelenleg az egyik ügyvédem.

Személyi körülményeimet itt még azzal szeretném kiegészíteni, hogy a családomból még egy személy volt börtönben, az un. „Köztársaság ellenes összeesküvés” egyik mellékperének ítélete alapján.

Az őrizetbe vételemkor mindkét térdem egészségi állapota miatt nem volt képes az eredeti funkcióját betölteni, ezért időnként külső segítségre, azaz támbotra vagy mankóra szorultam. Az őrizetbe vételemet követő fogda orvosi vizsgálat során az orvos külső traumatológiai vizsgálatot kért, aminek az volt a tétje, hogy ha szükséges a külső támasz (bot ill. mankó) akkor nem lehet engem fogdába tenni, hanem kórházi őrizet szükséges. A vizsgálatra a János kórházban került sor ahol az általam nem ismert orvosnő megerősítette a támbot szükségességét és erről „Járóbeteg vizsgálati lapot” állított ki. A fogda orvos korábbi álláspontja ellenére nem kórházba, hanem fogdába helyezett, az orvosi papíromat határozott kérésemre sem adta vissza, a kísérő két rendőr magatartásából pedig egyértelmű volt, hogy ha kell erőszakkal is megakadályozzák orvosi papírom visszaszerzését. Ezt követően az Aradi utcai fogdába kerültem, amely az Andrássy út 60. melléképülete. A fogdában a szabályzatnak megfelelően elvették a mankómat, aminek következtében a folyosón csak a falat tapogatva tudtam közlekedni.

Az előzetes letartóztatásom alatt két esetet leszámítva ismeretlen okból folyamatosan zárkáról-zárkára helyeztek, szaknyelven szólva dobáltak. A két ismert eset pedig antiszemita provokáció volt zárkaügynök személynek gyanítható fogva tartottak részéről. A két utóbbi esettel kapcsolatban a 2010. november 24-i gyanúsítotti kihallgatásomon panaszt tettem, érdemi eredmény nélkül. A személyemet ért további antiszemita támadásokkal kapcsolatban csak annyit akarok megjegyezni, hogy azokra esetleg majd a hazai alkotmányfejlődés következtében remélhetőleg rövidesen visszakapott ítélkezési jogosítványaimmal kívánok válaszolni, majd az úriszéken.  




VI.           A csereszerződés megtámadásra vonatkozó polgári perek


Először is a nyomozati anyagok áttanulmányozása során sajnálattal kellett megállapítanom, hogy a per során tett beadványaimat a Vádhatóság nem tartotta méltónak arra, hogy a nyomozati iratok közé beemelje, ellentétben a korábban hivatkozott nyílászárós árajánlatokkal és a sörös kutyás videóval. Ezeket szeretném a későbbiekben a Tisztelt Törvényszéknek benyújtani. A csereszerződéssel kapcsolatban született polgári peres ítéletek összehasonlítását egy későbbi időpontban szeretném Tisztelt Törvényszék elé tárni. Jelenleg azonban csak két körülményről szeretnék kitérni, egyrészt az értékbecslések kérdése, amelyek az első ítéletben még, mint értékaránytalanságra vonatkozó tényezőként mérlegeltek, a későbbi ítéletekben azonban nem volt jelentőségük. A Fejér Megyei Bíróság előtt folyó perben már jeleztem, hogy a csereszerződés körül kialakított politikai légkörben, valamint a politikai támadásokkal szemben állást foglaló szakértők elleni sorozatos büntetőjogi fenyegetések miatt az érintett ingatlanok forgalmi értékét már nem lehet függetlenül megállapítani. A Fejér Megyei Bíróság által kirendelt szakértői intézet véleményét is emiatt fenntartással kell kezelnem, azonban a kimerítő szakmai vita után sem találtak manipuláltnak a Perfekting értékbecslését.

A másik körülmény, hogy miképpen lehetséges, hogy ugyannak az ítéletnek 11 hónapon belül három különböző indoklása szülessen. Mindezt nem tartom függetlennek attól, hogy a beavatkozási kérelmemet elutasították, így az eljáró polgári bíróság kizárólag a szerződéskötéssel szemben álló érveket halhatta, de ennél nagyobb probléma, hogy a releváns bizonyítékok egy részét sem kapta meg, ami véleményem szerint később perújítási okot eredményezhet.

A polgári perekkel kapcsolatban még egy körülményt szeretnék kor tünetként megemlíteni, ugyanis a jelen büntetőeljárás és a polgári per összefüggései miatt kénytelen voltam a polgári perrendtartás alapján a perbe való beavatkozást megkísérelni. A beavatkozási indítványom elbírálása közben hozott a Be. vonatkozásában is emlékezetes 2011. évi LXXXIX. sz. törvény menetközben módosította a Pp-t  is és kizárta, hogy a beavatkozóként a perben a továbbiakban részt vegyek. A módosítást tudomásom szerint a polgári perben a felperesi oldalon egy fajta népügyészként is szereplő jogi képviselő kezdeményezte, aki az iratbetekintés során szerzett információm alapján a Központi Nyomozó Főügyészséget is ellenőrizni kívánta, majd amikor a jelen vádiratból kimaradt a korábbi miniszterelnök, akkor a sajtóban támadta meg emiatt az ügyészséget.



































VII.  A csereszerződés története

A Sukorói beruházásról először Tátrai Miklós vezérigazgató úrnál május végén, vagy június elején több más MNV Zrt-s vezető, valamint Joáv Blum és ügyvédje id. Bárd Károly jelenlétében tartott megbeszélésen értesültem. Erre a megbeszélésre egész biztos a 2008. május 21-i miniszterelnöki találkozót követően került sor. A megbeszélésen Joáv Blum ismertette elképzeléseit, hogy neves külföldi befektetőkkel együtt egy Magyarország szempontjából is kiemelkedő volumenű turisztikai beruházást terveznek, amelyet eredetileg a Pest megyében akartak megvalósítani. A Pest megyei helyszín helyett a Velencei tó és az M7 autópálya közti területen lévő állami tulajdonú területeken akarják a beruházást megvalósítani, amely eredetileg is turisztikai célra volt kijelölve. A megszerezni kívánt területek helyett felajánlanák a Pest megyei területeket. A találkozón egyrészt Joáv Blum ismertette beruházási elképzeléseit, másrészt az MNV-s kollégáim, ha jól emlékszem dr.Váry András ismertette az eddigi lépéseket, ugyanis rajtunk kívül különböző egyéb állami vagyonkezelő szervezetek is rendelkezetek itt területekkel. Ekkor tudtam meg, hogy dr.Váry Andrásnál korábban már jártak Joáv Blum képviselői. Ez az első találkozó azzal az eredménnyel zárult, hogy mindenki folytatja az előkészítő tevékenységet, azaz dr.Váry András folytatja az előkészítési munkákat én meg megrendelem az értékbecsléseket.

A találkozóval kapcsolatban bennem az meggyőződés alakult ki, hogy még semmi nem dőlt el, egyelőre tájékozódunk illetve nekem az a dolgom hogy az értékbecsléseket megrendeljem. Maga a beruházás, amennyire meg tudtam ítélni jelentős volt, azonban a magam szempontjából semmi rendkívülit nem láttam benne. Később, amikor a politikai támadások megindultak tájékozódtam a beruházásról és a beruházók személyéről, amiből azt a következtetést vontam le, hogy Magyarország számára jelentős veszteséget jelentett a beruházás meghiúsítása. Az előkészítésre visszatérve, egyéb feladataim mellett ekkor még különösebb dolgom nem volt az üggyel, sem a Sukorói terület értékesítésének, sem a Pest megyei ingatlanok megszerzésének kérdésével nem foglalkoztam. Emlékezetem szerint dr.Váry Andrástól vagy kollégáitól kaptam meg ezt követően az értékbecslésre szánt ingatlanok adatait. Ennek a formájára már nem emlékszem, hogy feljegyzésben vagy e-mailben, a tévedések elkerülése miatt általában ragaszkodtam ahhoz, hogy írásban adják meg a főbb adatokat, elsősorban a helyrajzi számokat. Ekkor még csak a Sukorói ingatlanok első verzióját, valamint az Albertirsai ingatlanokról volt szó.

Joáv Blummal ekkor vette fel velem személyesen a kapcsolatot, ugyanis több előkészítő megbeszélés volt az ügyelttel kapcsolatban, ahol rajtam ill. igazgatóságom munkatársain kívül dr.Váry András munkatársai biztosan a harmadik érintett igazgatóság, a Nemzeti Földalapos igazgatóság munkatársai közül pedig valószínűleg szintén részt vettek. Joáv Blum ügyvédjével vagy tolmácsával ill. titkárnőjével vett részt ezeken. A megbeszéléseken adta át Joáv Blum a megbízásából a Reorg Zrt. által készített értékbecslést, amit én továbbítottam a mi értékbecslőnknek. Blum úr megkérdezte, miért nem fogadjuk el a Reorg értékbecslését, hiszen az állami tulajdonú cég. Tájékoztattam, hogy mivel jelentős értékről van szó ezért mindenképpen fontos, hogy ne csak egy értékbecslés legyen. Itt jegyzem meg, hogy bár volt arra jogi lehetőség, hogy más megrendelésére készült értékbecsléseket is elfogadjuk és kis értékű ingatlanoknál ez elő is fordult, nagy értékűeknél azonban csak akkor, ha a megrendelő szintén állami költségvetési szerv volt. Ezeken a megbeszéléseken dr.Váry András, aki továbbra is koordinálta a csere előkészítését – emlékezetem szerint ekkor már más jogcím nem merült fel - beszámolt a vagyonkezelőkkel folytatott egyeztetésekről, valamint mivel az ingatlan megosztási, ingatlan nyilvántartási  feladatok is hozzátartoztak, a parti sáv leválasztásával kapcsolatos helyzetről. Valamikor júniusban merült fel, hogy a kb. 70 hektár Velencei tó melletti területért, amelyet később megismerve lényegében többségében egy biológiai sitt telepként tudok jellemezni, kevés lehet az albertirsai 82 hektár. Ekkor még csak a Reorg értékeit ismertük és Blum úr is ezt akarta elfogadtatni, lényegében egy az egyben értékben beszámítani.

2008. júniusában dr.Váry András illetve az általa vezette igazgatóság koordinálta a csere előkészítését és ők készítettek egy beszámolót is Vagyontanácsnak a tervezett tranzakcióról, ami ekkor még szinte kizárólag a King’s City beruházásról szólt nekem erről a beruházásról ekkor még érdemi ionformációm nem volt, amit tudtam róla azt Váry úr elmondásaiból, aki egyrészt kapott prezentációs anyagot, valamint kapcsolatban volt a Pénzügyminisztériummal is ebben a kérdésben.






Amint említettem dr. Váry András vezette igazgatóság készített egy beszámolót a Vagyontanács június végi ülésére. Ennek a beszámolónak a tervezete 2008. június 18-án 15 óra 55 perckor érkezett az igazgatóságomra és a másnapi június 19-i vezetői értekezlet tárgyalta meg érdemben. Én ekkor egy június 15.-én elszenvedett viszonylag súlyos lovas baleset következtében június 15 (vasárnap) 20 óra 57 perctől június 16. 19 óra 55 percig a Honvédkórház Sürgősségi Baleseti Osztályán voltam megfigyelésen, ebben az időszakban az ágyból sem kelhettem fel, majd június 16-tól június 22-ig otthon voltam betegállományban. Az elszenvedett sérülésem következtében, ami a viselt védőfelszerelés ellenére egy erős agyrázkódás volt, első diagnózis szerint nyakcsigolya töréssel kizárta, hogy ebben az időszakban szellemi munkát végezzek. Június 23-án álltam munkába, de még ekkor sem voltam teljesen munkaképes, azonban a korábban jelzett létszám hiány miatt tovább nem maradhattam otthon.

A jelzett 2008. június 16-22-ig tartó időszakban tehát nem dolgoztam, így például mind a gyanúsításomban (ny.i. X.köt.535.old (4) bek), mind a vádiratban ( 22.old. (1) bek.) szereplő Bodnár Terézia vezérigazgató-helyettes asszon június 17-i feljegyzésével nem találkoztam, de arra egyébként is helyettesem már másnap szakmailag helyesen válaszolt (MNV/01/38157/1/2008 sz. feljegyzésben) és visszautasította a vezérigazgató-helyettes asszony állításait. Ezt a feljegyzést tájékoztatásul megkapta dr.Váry András is.

A másik lényeges fejlemény, ami ezen a héten történt a június 19-i vezetői értekezlet volt, ahol a csere nemzeti földalapos vonatkozásai először felmerültek.

Kiemelt esemény volt ezen a héten az állítólagos Perfektinges júniusi értékbecslési verziók, amelyekre ugyan a vádhatóság semmiféle bizonyítékot nem nyújtott be, hogy megkaptam volna, de állításuk szerint június 17-én illetve június 20-án megküldték.

Amihez ezek a júniusi értékbecslések lényegesek lettek volna a Bodnár Terézia és az irányítása alatt álló dr.Váry András által készített 2008. június 30-i Vagyontanácsi tájékoztatót megtárgyaló június 19-i vezetői értekezlet volt. Ezzel az előterjesztéssel nem foglalkoztam, később a június 30-i Vagyontanácsi ülésen sem vettem részt, ahol erről szó volt, vagy szó lehetett.

A sukorói telekcsere előkészítésével érdemben akkor kezdtem el foglalkozni, amikor Tátrai Miklós vezérigazgató úr 2008. július 3-án megbízott az előkészítő munkák koordinálásával. A koordinálás átvételére emlékezetem szerint azért volt szükség, mert dr.Váry András és Bodnár Terézia mellett Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úr és az irányítása alatt álló Nemzeti Földalapos ügyvezető igazgatóság, amelyet Tóth Éva irányított is érintett az állami tulajdonú ingatlanok vonatkozásában. A két egyenrangú vezérigazgató-helyettes közti esetleges hatásköri vitákat elkerüljük, valamint Tátrai Miklós bennem látott garanciát arra, hogy az előterjesztések a Földtörvény augusztus 1-i módosítása előtt elkészüljenek. A koordinálás egy technikai feladat volt, az előterjesztés készítése továbbra is a Bodnár Terézia irányítása alatt álló Tulajdonosi Ügyekért felelős ügyvezető igazgatónál dr.Váry Andrásnál maradt. Ennek a magyarázata részint az volt, hogy nekem nem volt vagyongazdálkodási kérdésekben előterjesztési jogom, másrészt a sukorói ingatlan együttest alapvetően nem Földalapos ingatlanokként kezeltük (ha az lett volna, akkor Benedek Fülöpék csinálják), valamint a telek megosztási kérdések és külső vagyonkezelők is dr. Váryékhoz tartoztak.

2008. július 24-i vezetői értekezletet megelőző napokban dr.Váry Andrásnál áttekintettük, hogy mi a helyzet az előterjesztéssel, amikor megdöbbenésemre Váry igazgató úr arról tájékoztatott, hogy a Blum úr által cserére felajánlott ingatanok csak 135 m2 érintik az M4 nyomvonalát. Ezen megdöbbentem, ugyanis amikor valamikor júniusban Blum úr jelezte, hogy még rendelkezik egy szomszédos 100 hektáros ingatlannal az M4 nyomvonalán, akkor valaki mutatott egy nyomvonal rajzot, annak ellenőrzésére, hogy valóban az M4 nyomvonalán található a Pilis 0188/2 hrsz-ú ingatlan. Én arra a rajzra emlékeztem és azon mind a Pilis 0188/2 és az Albertirsa 0188/3 hrsz-ú ingatlanokat kettévágta a nyomvonal. Ekkor kértünk le egy újabb helyszínrajzot, amiről kiderült, hogy valami nem stimmel az Albertisai helyrajzi számokkal. Az eltérés egyébként dr.Váry András által a NIF Zrt-nek 2008. június 9-én kiküldött levelére érkezett válaszból is kiderült, ugyanis a válaszban nem szerepelt az Albertirsa 0188/3 hrsz-ű ingatlan. Az eltérés magyarázatát az utánjárásom alapján az adta, hogy Váry Andrásnál lévő NIF-től származó 2006-os kisajátítási vázrajzon még nem szerepelt Albertirsa 0188/3 hrsz-ű ingatlan, hanem azt jelenlegi formájában csak 2007. júliusában jegyezték be. Ezt követően vettem fel a kapcsolatot a NIF-el és kértem, hogy a nyomvonal rajzokba betekintsek. Itt arról tájékoztattak, hogy a 2006.-os kisajátítási vázrajzhoz képest most dolgoznak az albertirsai 2007. júliusi telekmegosztások következtében újonnan kialakított ingatlanok adatain. Arra kértem őket, hogy amint lehetséges küldjék meg az új adatoknak megfelelő nyomvonal rajzot.

Július végén már meglehetősen nagy volt a sietség az MNV Zrt-nél, ugyanis több anyag is erőltetett ütemben készült, hogy a legfőbb döntéshozó szervünk a Nemzeti Vagyongazdálkodási tanács tervezett augusztusi ülésezési szünete előtti utolsó július 30-i ülésre elkészüljünk.

Nekem a telek csereszerződéshez előkészítésében két feladatom volt, egyrészt a rendelkezésünkre álljanak az értékbecslések, amelyek már végleges összetételű ingatlan együttest ill. a parti sáv leválasztását tartalmazzák illetve a NIF-től megkapjuk a nyomvonalra vonatkozó igazolást.

Az előterjesztést, amelyet a saját területem vonatkozásában előterjesztőként jegyeztem nem én készítettem. Tartalma a korábbi szakmai tapasztalataim alapján nekem egyértelmű volt abban a tekintetben, hogy nem önmagában egy útépítéshez szükséges nyomvonal alatti területre vonatkozik, hanem egy olyan vagyongazdálkodási döntés, amely magában foglalja a nyomvonal alatti területet, az útépítéshez szükséges egyéb területeket, valamint kap az állam egy jól fejleszthető területet. Nekem mindez evidens volt és ezért nem kértem az átdolgozását, a jogi szempontoknak megítélésem szerint egyébként megfelelt. Tekintettel arra, hogy az előterjesztés nem egy laikus közegnek, hanem olyan szakembereknek szólt, akik jártasak az állami vagyonkezelésben, ezért joggal gondoltam ők is úgy értelmezik ezt a helyzetet, ahogy én. Megjegyzem a döntéshozó Vagyontanácsi tagok közül Baranyi Imre ez időben a NIF igazgatóságának a tagja volt és még ő sem jelezte, hogy csak nyomvonal alatti területet szerezzük meg.

A július 24-i vezetői értekezleten a vezérigazgató úr részéről az összes jogi terület egyetértésével az a döntés született, hogy a King’s City beruházás, tekintettel, arra, hogy azzal kapcsolatban a turizmus és koncesszió kérdésében illetékes egyéb állami szervezetek még nem döntöttek, ne szerepeljen a csere indokai között. Elégségesnek ítéltük a szerződéshez az MNV Zrt-nek a Vagyontörvényben az általános vagyongazdálkodásra vonatkozó felhatalmazását valamint az M4 gyorsforgalmi út fejlesztésének elősegítése vonatkozó lehetőséget.     


Az értékbecslés a július 24-i vezetői értekezlet idején érkezett meg, de NIF-től a nyomvonal rajzok csak a július 30-i Vagyontanácsi ülés előtt. A NIF még nem fejezte be a tervek átdolgozását a 2007. júliusi telekalakítások miatt és kizárólag az én kérésemre küldte át azt a rész anyagot, amelyet a Vagyontanács ülése előtt kioszthattunk.

A július 30-i Vagyontanács ülésen kaptunk még észrevételt Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úrtól, ezek közé tartozott a MOL gázvezeték szolgalmi joga, vagy a GSM adótorony helyzete. Tekintettel arra, hogy a szerződés előkészítés során ezek a kérdések nem merültek fel és a szerződést a Vagyontanács kedvező döntése esetén még augusztus 1. előtt – Földtörvény módosítása miatt – célszerű aláírni, így az ülésen azt vállaltam, hogy a felmerült kifogásait Benedek Fülöpnek beleírjuk a szerződésbe. A Tanács ülésén a csereszerződés napirendi pontjának kezdetén Tátrai Miklós ismertette a NIF-től aznap érkezett nyomvonal rajzot, ami igazolta, hogy a két nagy pest megyei ingatlant kettészeli a nyomvonal.


Az ülésen Baranyi Imre tanácstag rákérdezett az értékbecslésekre, ezt a jegyzőkönyv töredék is tartalmazza. Én azzal összefüggésben válaszoltam, hogy korábban készült egy Reorgos értékbecslés, ami a mi 70 hektárunkat a felajánlott 82 hektárral közel azonos értékűnek vette. Erre tekintettel mondtam, hogy a mi 70 hektárunk többet ér, mint a Blum út által időközben 100 hektárral összesen 182 hektárra megnövelt terület, ezért 296 millió forint értéktöbblet jogos a Magyar Államnak.

A Vagyontanács közben Blum úr és kísérői megérkeztek az MNV Zrt. épületébe és az én irodámban várakoztak arra, hogy lesz-e szerződéskötés vagy nem. A Vagyontanács egyhangúan elfogadta az előterjesztést, azzal a kiegészítéssel, hogy Benedek Fülöp által az utolsó pillanatban kért kifogásokat is a szerződésbe foglaljuk.









A csereszerződés elfogadását követően felmentem az irodámba és tájékoztattam Blum úrékat a kedvező döntésről. Majd Blum úr ügyvédjével, dr.Varga Bálinttal együtt beültünk az én számítógépembe és nekiálltunk a szerződés véglegesítésének. A szerződés alapja az a csereszerződés, amit röviddel azelőtt a Klebelsberg villa megszerzésekor használtunk, majd később ugyanez a szerződés lett átdolgozva az V. kerületi Önkormányzattal kötött csereszerződéshez. Varga Bálinttal először a Perfektinges értékbecslésből emeltük át a szerződéses értékeket, majd a Benedek Fülöp féle módosításokat is beemeltük a szerződésbe.

Közben az MNV koordinációs részlege – még a folyamatban lévő Vagyontanács ülés alatt – elkészítette az 507/2008. (VII. 30.) sz. NVT határozatot, amelyet hitelesítettünk. Ennek a hitelesített határozatnak a birtokában ellenőriztük a csereszerződést, majd Blum úr előtt ismertették a tartalmát a jelenlévő dr.Parti Tamás közjegyző jelenlétében, majd Blum úr aláírta, amit Varga Bálin ügyvéd úr ellenjegyzett, majd én levittem Tátrai Miklóshoz, aki előttem aláírta, amit viszont én jegyeztem ellen. A csereszerződés aláírásakor tehát közjegyző is jelen volt, arról közokiratot is kiállított, amit azért tartok fontosnak megjegyezni, mert később olyan támadások is értek bennünket, hogy a csereszerződést nem is aznap, hanem korábban írták alá.
         
Dr. Varga Bálint a csereszerződést még aznap délután a székesfehérvári földhivatalban benyújtotta.
         
















VIII. Végezetül össze szeretném foglalni álláspontomat a személyem elleni vádakról


A hűtlenkezelés kísérletének bűnsegédletével kapcsolatban először is a vádirat állításával ellentétben a csereszerződés nem valósított volna meg hűtlen kezelést, éppen ellenkezőleg az ellene folytatott politikai támadások okoztak súlyos kárt az országnak.

Nem igaz a vádhatóság azon állítása, hogy én tisztában lettem volna, hogy a csereszerződés vagyoni hátrányt okoz, mert az szakmailag részint előbbiekben általam elmondottak miatt nem igaz. Nem igaz ez sem a vagyoni hátrány, sem a tudatállapotom vonatkozásában. Itt kívánom megjegyezni, a vádhatóság itt is jobban ismeri a saját tudat állapotomat, mint én. Erre vonatkozóan a nyomozás során tett legutolsó 2012. március 8-i kihallgatási jegyzőkönyvemre szeretnék hivatkozni ( Ny.i. X. köt.765.o.), amelyet azzal szeretnék kiegészíteni, hogy a politikai perekben az elmúlt 60 év alatt annyi fejlődést sikerült a vádhatóságnak felmutatni, hogy trónfosztották a „bizonyítékok királynőjét”, a vádlottak az erőszakkal kicsikart beismerő vallomását. A beismerő vallomást a vádlott helyett jelenleg a vádló teszi meg, vagy a szinkronúszásban lévő a polgári perben mondják ki, miután az érintettet kizárják a perben való részvételtől.

Itt kívánom megjegyezni, hogy törvénysértőnek tartom előzetes letartóztatásomat, amely során egy kivételtől eltekintve fizikai atrocitás nem ért, viszont egyelőre ismeretlen személyek megrendelésére folyamatos pszichikai kísérletezésnek voltam kitéve.

Az egész eljárás során érthetetlen volt számomra a nyomozóhatóság gyanúsítása, amiből a vádemelés során legalább egyes fizikai képtelenségeket kihagytak, gondolok itt arra, hogy július 3-án át kellett volna adnom egy július 15-én készült szerződést, amit eleve meg sem kaptam.

A gyanúsítást összhangban a többi ellenem folyamatba lévő büntetőeljárásokkal, olyan szempontok határoztak meg, amelyek idegenek a büntetőjogtól. Nevezetesen nem, mint egy bűncselekmény feltételezett elkövetőjét kezeltek, hanem személyemhez kívántak feltételezett bűncselekményeket csatolni.
Magyarország „Alaptörvényének” XXVIII. cikk (1) bekezdése, a jogállami Magyarország korábbi alkotmányának szellemiségével összhangban, biztosítja tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, amelynek én ennek egyik alapjának tartanám, hogy tudjam miért nem a törvényileg illetékes bíróságom előtt kellett megjelennem.

Ez irányú fenntartásaimat mindaddig fenntartom, ameddig nem tudom, hogy dr.Belovics Ervin iránymutatása alapján az OBH általam egyébként nagyra becsült elnöke miért a jelen Szolnoki Törvényszéket tartotta erre a perre megfelelőnek. Fenntartásaim nem a Tisztelt Szolnoki Törvényszéknek szólnak, amely megítélésem szerint méltatlanul került ebbe a helyzetbe, hanem ennek a jogilag kétes helyzetnek.

Végezetül szeretném jelezni a Tisztelt Törvényszéknek, hogy az eljárás későbbi szakaszában szeretnék még legalább két vallomást tenni a polgári ítéletekkel, valamint az értékbecslésekkel kapcsolatban.

Befejezésül a nyomozati iratok elektronikus változatának X. kötet, Gyanúsított 1./Csaszy 489. old  /files/Carved (43041280) számon szereplő 2009-es augusztusi levélből szeretnék idézni:


„Az erőviszonyokról és az eszközökről azonban nincs kétségem és attól tartok Magyarország kezd amúgy is egy Neverland-Tükörország lenni, ahol a bűnözők üldözik a bűnüldözőket”